Kaszab Zoltán: Elérte az üvegplafont a gyűlöletpolitika
Magyar Péter és a Tisza nem tud tovább növekedni, sőt apadásnak indult.
Több közvélemény-kutatás is napvilágot látott az elmúlt napokban baloldalhoz köthető és a jobboldali holdudvarhoz sorolt intézetektől egyaránt. A pontos számok ismertetésével most nem fárasztanám az Olvasót, aki ezek szerelmese, az úgyis tüzetesen megvizsgálja őket, de valójában nincs értelme. Az eredmények ugyanis akkora szórást mutatnak, hogy valaki biztosan nem mond igazat. Bár mindannyian tudjuk, hogy megosztott országban élünk, nem lehet egyszerre valós a 7 százalékpontos Fidesz-vezetés és a 10 százalékpontos Tisza-előny. Az azért árulkodó, hogy a 2022-es végeredményhez akkor leginkább közel mérő intézetek most is Fidesz-előnyt jeleznek. A pontos számok helyett sokkal inkább érdemes ezeknek a kutatásoknak a trendjét vizsgálni, vagyis azt, hogy az előző hónapokhoz, a korábbi mérésekhez képest mit mutatnak. Ha pedig ebből a szempontból nézzük, kijelenthetjük, hogy
elemzői konszenzus van abban, hogy a Tisza Párt gyengül, a Fidesz–KDNP pedig erősödik.
Sőt, ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy még a balliberális megrendelésre dolgozó Medián mérése szerint is többen látják most úgy, hogy marad a jelenlegi kormány és nem lesz kormányváltás, akkor egyértelműen kijelenthetjük, hogy megfordult a közhangulat, és az ismét a kormánypártoknak kedvez.
Ez pedig választ ad az elmúlt hónapok egyik legfontosabb kérdésére. Gyakorlatilag január óta azt találgatják az elemzők, az újságírók és még maguk a politikusok is, hogy meddig tartható fenn az a gyűlöletre épülő politika, amelyet Magyar Péter csúcsra járatott. Meddig lehet elhitetni a választókkal azt, hogy Orbán Viktor elzavarása elegendő a kormányzáshoz?
Meddig lehet hergelni, indulatokat szítani és megosztani? A válasz pedig most megérkezett: eljött az a pont, amikor a Tisza-lufi kipukkadt.
Persze most még kering a levegőben egy darabig, és a földet érés is lassú lesz, de biztosan megtörténik. A magyarok ugyanis éppen most bizonyítják be, hogy nem vevők arra, amit Magyar Péter vár tőlük. Nem ülnek fel a provokációnak, és ahogyan 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben, úgy 2026-ban sem sétálnak bele abba a csapdába, ami káoszba taszítaná az országot.
Nem az számít nekik, hogy nemet mondjanak Orbán Viktorra, hanem az, hogy igent a családtámogatásokra, a vállalkozások megsegítésére és az otthonteremtésre.
Persze az igenek mellett vannak olyan ügyek is, amelyekben a nem mellett teremtett társadalmi konszenzust a jelenlegi kormány: a migráció, a genderlobbi és a háború mind-mind olyan téma, amelyre a magyarok közösen mondanak nemet.
A lényeg ugyanakkor mégiscsak az, hogy ebben a sokszor végletekig megosztott országban hat olyan ügy is van, amelyre egyöntetűen mondjuk ugyanazt. Három igen és három nem. Ezt az értékalapú konszenzust pedig a kormány teremtette meg kőkemény munkával az elmúlt 15 évben. Ezzel szemben áll Magyar Péter, akinek egyetlen üzenete van: hogy nemet mond Orbán Viktorra. Törvényszerű volt, hogy ez előbb-utóbb kevés lesz, de végre kristálytisztán láthatjuk, hogy eljött ez a pont.
Hátradőlni ugyanakkor nincs okunk. Biztosan lehetünk ugyanis benne, hogy a Tisza mögött álló brüsszeli, háború- és migránspárti erők továbbra is mindent elkövetnek majd azért, hogy megváltoztassák az emberek véleményét, és hogy belekergessék őket valami olyanba, amiről később kiderül, hogy csak illúzió volt. Ahogyan ez 2002-ben és 2006-ban történt. A társadalom úgy tűnik, most is bölcsen dönt majd, de addig is minden nap el kell mondani, hogy milyen veszélyei lennének a polgári kormányzás végének, és mivel járna, ha a magyar kül- és gazdaságpolitikát nem Budapestről, hanem Brüsszelből irányítanák.
Vezetőkép: Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke. Forrás: Youtube/ATV Magyarország
