Kaszab Zoltán: Magyarország gerincét roppantaná meg a Tisza új csomagja
A középosztály és a kisvállalkozások járnának a legrosszabbul.
Egy ország olyan erős, mint amennyire a középosztálya az – régi mondás ez, de örök érvényű. Az igazságát már a két Világháború közötti Magyarországon is felismerték és Nyugat-Európa számos országában ez vált a gazdaság- és társadalompolitikai vezérfonallá a II. Világháború után.
Ennek köszönhető az a jólét, amelyet a nálunk szerencsésebb nyugati társadalmakban láttunk a ’90-es években. 30-40 év kemény munkája volt ez, de elérték, hogy legyen a polgároknak egy széles rétege, akik jó színvonalon élik az életüket, elégedettek, képzettek és képesek fogyasztani is. Magyarország a kommunizmus és a rendszerváltás lezárulta után lényegében 2010-ben tudott elindulni ugyanezen az úton és az elmúlt 15 évben sikerült is kiheverni a rendszerváltás okozta sokkot, szélesíteni és erősíteni a középosztályt és ezáltal megkezdeni a felzárkózást Nyugat-Európához. Ahhoz a térséghez, ahol közben az addig konszenzusra épülő, középosztályt előnyben részesítő politikát felváltotta a társadalmi mérnökösködésen nyugvó gazdaságpolitika, amely eddig úgy tűnik, hogy kudarcra van ítélve.
Magyarország ugyanakkor láthatóan jó úton jár. Az elmúlt 15 év nagy részében jelentős reálkereset emelkedést láttunk,
az otthonteremtési- és családtámogatások, a munkát terhelő adók mérséklése, a vállalkozások terheinek lefaragása és a rezsicsökkentés pedig mind-mind azt a célt szolgálják, hogy az embereknek minél több elkölthető, vagy megtakarítható pénze legyen. Vagyis minél többen léphessenek be a középosztályba és erősödjenek meg ott. Hiszen minél erősebb ez a réteg, annál erősebb maga az ország is és ezt jól láthattuk az elmúlt években. Gondoljunk csak bele, hogy a 2008-as válság mennyire megviselte Magyarországot! Egy eleve padlón lévő gazdaságot és egy eleve kiszolgáltatott helyzetben lévő társadalmat ért óriási sokk, akkora, hogy 5 évig nem tudott belőle kikecmeregni. Ehhez képest a COVID hatásait, vagy a háború miatt válságot már jóval hamarabb kiheverte a gazdaság és a társadalom is.
Ezt a folyamatot törné meg a Tisza párt, amelynek most kiszivárgott csomagja éppen a középosztályt és az erősödő vállalkozásokat érintené a legrosszabbul.
A családi adókedvezmények harmadával, vagy felével csökkentése azonnal érezhető összegeket venne ki az érintettek zsebéből, de az ingatlaneladás, a lakáskiadás, vagy az állampapír megtakarítások brutális megadóztatása is egyértelműen azoknak fájna a legjobban, akik az elmúlt években tudtak egyről a kettőre lépni. Őket céloznák az 1600 köbcenti feletti autókra kivetett plusz terhek, de az 500 millió forint feletti összvagyonra vonatkozó 6,5%-os adó is. Ennek ráadásul kifejezetten rossz üzenete van. Sok családban ugyanis máig elevenen élnek azok az emlékek, amikor az „átkosban” a finánc elől el kellett rejteni a disznóvágás után a húsokat, nehogy elvigyék annak egy részét. Most ismét jönnének a fináncok, hogy felmérjék, kinek, mije van.
A Tisza csomag havi szinten akár több százezer forinttal is megrövidítené a középosztály tagjait, ismét kiszámíthatatlan helyzetet teremtve az elmúlt évek tervezhetősége után.
A másik vesztes a kisvállalkozói szektor lenne. A társasági adó sávossá tétele és emelése, az EKHO megszüntetése, a különböző új járulékok, a KATA szűkítése mind-mind bizonytalanságba és kiszolgáltatottságba taszítaná azokat, akik az elmúlt években mertek, akartak és tudtak vállalkozni. Azokat, akikre a legnagyobb szüksége lenne a nemzetnek.
Pusztító, felmérhetetlen károkat okozó, nemzetrontó – így lehet tehát összefoglalni a Tisza kiszivárgott terveit, amelyeket persze a pártelnök tagad. Ugyanakkor riasztó, hogy az elmúlt hetekben a szakértőiktől és a politikusaiktól hallott javaslatok sok ponton teljesen egybevágnak azzal, ami ebben a dokumentumban szerepel. Ezek alapján pedig mindenki eldöntheti, vajon érdemes-e kockáztatni a most meglévő jólétet és stabilitást?
Vezetőkép forrása: Freepik.com
