Szent Katalin, a szűz, aki legyőzte a császárt

Alexandriai Szent Katalinra, a középkor egyik legnépszerűbb női szentjére, a tizennégy segítő szent egyikére emlékezik a katolikus egyház liturgikus emléknapján, november 25-én. A görög eredetű Katalin név jelentése: „korona, mindig tiszta, szeplőtelen”. A keresztény szent leány Krisztusért halt vértanúhalált. Többek között a filozófia és a filozófusok, a tanulás és a tanulók, a keresztény hitmagyarázók, a könyvtárosok és a könyvtárak, a fiatal nők és a dajkák védőszentjeként tisztelik.

Katalin a 4. század elején (kb. 290 körül) született Alexandriában, egy gazdag, nemes pogány családban. Apja Costus (vagy Cestus) király vagy helytartó volt, anyja szintén előkelő származású.  

A lány csodálatosan szép és rendkívül okos volt: már gyermekkorában minden tudományban (matematika, filozófia, retorika, költészet, csillagászat, orvostudomány) felülmúlta kortársait. Tizennyolc éves korára állítólag Platón, Arisztotelész, Homérosz és az összes nagy pogány szerző műveit kívülről tudta, és több nyelven beszélt.

A császár látomása és Katalin megtérése  

Maxentius (vagy Maximinus Daia) császár nagy pogány ünnepet rendezett Alexandriában, amelyhez tömeges állatáldozat tartozott.  

Katalin, bár még pogány volt, megundorodott az áldozatoktól, és bátran a császár elé állt, szemére vetve az állatok értelmetlen lemészárlását és a bálványimádást.  

A császár először el akarta csábítani a gyönyörű és okos lányt: házasságot ígért neki, ha visszatér a pogány hitre. Katalin visszautasította: „Jegyesem csak Krisztus lehet.”

 

Az ötven filozófus vitája  

A dühös császár összehívatta a birodalom ötven legkiválóbb pogány bölcsét és szónokát, hogy vitában szégyenítsék meg a keresztény lányt.  

A vita napokig tartott. Katalin azonban olyan ékesszólással és logikával érvelt, hogy mind az ötven filozófus megadta magát, és áttért a kereszténységre.  

A császár erre mind az ötvenet élve elégettette. A filozófusok állítólag vidáman haltak meg, mert Katalin megígérte nekik az örök életet.

A kínzókerék  

A császár ezután kínzásokkal próbálta megtörni Katalint. Először vasszöges ostorral verették, majd tizenkét napra sötét börtönbe záratta, sem enni, sem inni nem adtak neki.  

Ezután egy különleges kínzóeszközt készíttetett: négy kereket, amelyek tele voltak pengékkel, éles szögekkel és kampókkal, hogy a testét cafatokra szaggassák.  

Amikor Katalint a kerékhez kötözték, imádkozni kezdett. Ekkor mennydörgés támadt, angyalok leszálltak, és szétzúzták a kereket. A szétrepülő darabok több ezer pogány katonát és nézőt öltekzerte.  

(Ezért lett a „Katalin-kerék” a tűzijátékok és a tűzkerekek jelképe a néphagyományban.)

A császárné és Porphyrius megtérése  

A császár felesége (Fausta vagy Auguszta) és a hadsereg főparancsnoka, Porphyrius titokban meglátogatták Katalint a börtönben. Katalin tanította őket, és mindketten megkeresztelkedtek.  

Később mindkettőjüket lefejezték a hitükért, együtt kétszáz katonával, akik szintén Katalin hatására tértek meg.

A vértanúhalál  

Végül Maxentius kard általi halált rendelt el.  

Amikor Katalint a vesztőhelyre vitték, imádkozott, hogy akik az ő nevében kérnek segítséget, azok megkapják. Az égből hang válaszolt: „Jöjj, szeretett leányom, a kapuk nyitva állnak előtted!”  

A hóhér lecsapott. A legenda szerint a sebből nem vér, hanem tej folyt (a tisztaság és az ártatlanság jelképe), és az angyalok a testét a Sínai-hegyre vitték, ahol ma is látható a Szent Katalin-kolostor, és ahonnan a „Szent Katalin-olaj” származik (a csontjaiból szivárgó illatos folyadék, amely gyógyító csodatevő erővel bír).

 

A későbbi csodák  

– A 9. században egy szerzetes álmában megjelent Katalin, és megmutatta neki, hol van eltemetve a teste a Sínai-hegyen.  

– A megtalált ereklyék (kézujj, egy csont és a fej) ma is ott vannak a kolostorban, illetve részben Krétán és más helyeken.  

– A középkorban Katalin volt a legnépszerűbb női szent Szent Margit és Szent Borbála mellett; több ezer templomot, kápolnát, iskolát, kórházat neveztek el róla.

 

Ami a legfontosabb: Katalin története nem csak egy szép legenda

A középkorban ő lett a „bölcsesség és tisztaság szentje”, az egyetemisták, diákok, tanárok, ügyvédek, filozófusok, könyvtárosok és különösen a fiatal lányok védőszentje, mert megmutatta: egy nő is lehet okosabb minden bölcsnél, erősebb minden kínzónál, és hűségesebb minden földi jegyesnél.

„Non potest mulier sapientia vincere” – „Egy nő nem győzhet bölcsességben”, mondták a pogány bölcsek.  

Katalin megcáfolta őket.  

És azóta is cáfolja – mindannyiunk helyett.

 

 

Vezetőkép: Henri Lehmann német születésű művész „Alexandriai Szent Katalin sírba tétele” című festménye