„Arra vágyom, hogy ezen az estén közös dicsőítés legyen” – Hankoszki Zoltán a Katakomba Klubban
Dicsőítő koncertet ad a Crossfire zenekar alapítója és megannyi Dics Suli dal szerzője, Hankoszki Zoltán. A felemelő akusztikus hangszerelésű koncertre november 28-án, pénteken este 19 órától kerül sor a Katakomba Klubban (Liszt Ferenc tér 10-1/3) Budapesten.
A jegyvásárlással a Zoltánhoz kapcsolódó zenei missziókat és keresztény közösségeket tudjuk támogatni. A helyszín befogadóképessége 70 fő, ezért az elővétes vásárlás ajánlott és ide kattintva tehető meg.
Hankoszki Zoltánnal Istenről, dicsőítésről, szolgálatról beszélgettünk. Az énekes-dalszerző először nyilatkozik a Vasárnapnak.
– A legtöbben talán a Crossfire keresztény könnyűzenei formációból ismerhetnek téged. Hogyan jött létre az a csapat? Most is aktívak vagytok a szolgálatban?
– A Crossfire egy ifjúsági tábor dics-csapatként indult 2009-ben. Szerettünk volna egy olyan formációval szolgálni ebben táborban, ahol a lendületesség mellett a felkészültség is jelen van zenészek és énekesek attitűdjében.
Közel 10 évig maradtunk együtt, mint Crossfire zenekar, de nem csak a táborban, hanem sok keresztény rendezvényen is ezen időszak alatt találkozhattak velünk az emberek. Jelenleg a Crossfire zenekar már nem működik abban a formájában, mint ahogyan anno létezett. A zenészek, énekesek nagy része azóta családot alapított, és más-más gyülekezetekben folytatják a szolgálatot.
A fent elhangzottakat azzal szeretném kiegészíteni, hogy adódnak olyan lehetőségek, amikor szolgálunk együtt egy-egy keresztény rendezvényen pl. Fridvalszki Grétával vagy akár S. Bodor Samival. Gréta volt az egyik énekese a zenekarnak a kezdetektől fogva. Vele a mai napig nagyon jó a kapcsolatom, és nemrég énekelhettem vele az egyik saját szerzeményét a 2025-ös Dics-Suli albumon. Sami pedig dobosként szolgált velünk, de kevesen tudják, hogy több hangszeren is játszik, és nagyon jól énekel.
– Mi volt az előzménye annak, illetve milyen tényezők játszottak szerepet abban, hogy ezúttal egy új, a saját neved alatt futó felállással léptek fel a Katakombában?
– Jelenleg nincs saját zenekarom, akikkel folyamatosan együtt szolgálok, és ezért nem tudtuk milyen nevet adjunk a csapatnak. Ezen okok miatt – a szervezőkkel megbeszélve, lett a saját nevem alatt a dicsőítő est.
– Dalszerzőként és énekesként is közreműködtél a Dics-Suli egyes lemezein. Mesélsz kicsit a közös munkáról? Tervezel a jövőben hasonló együttműködéseket?
– Igen a hír igaz, annyiban egészíteném ki, hogy már 1-2 dalom bekerült a Dics-suli repertoárjába még azelőtt, hogy ott énekeltem volna. A Dics-sulival a közös munka és közös szolgálat folyamatos, immáron 9 éve tart. Együtt dolgozni és szolgálni a Dics-suli csapatával nagyon megtisztelő feladat számomra. Ott lenni már akkor, amikor elkezdődnek az éves munkák a dalok kiválasztásában, és megírásában, nagyon izgalmas. Szívmelengető, amikor a saját dalod hallhatod megzenésítve egy ilyen profi csapattal. Ez óriási nagy áldás. A Dics-suli csapatán belül mindenki beleteheti a saját elképzeléseit a dalok hangszerelésébe és így alakul ki egy-egy dal végleges formája.
Minden évben fantasztikus élmény számomra az, hogy ezekkel az emberekkel együtt szolgálhatok, és igen, tervezek velük továbbra is együtt szolgálni.
– Tanárként is részt vettél a Dics-Suli működésében. Tapasztalt dicsőítésvezetőként és dalszerzőként te hogyan látod a hazai dicsőítő zene helyzetét, merre tartunk, vagy merre kellene tartanunk ezen a téren?
– Elég régóta vezetek dicsőítést, és sok dicsőítő csapatot ismertem meg ezen évek alatt. Voltak köztük meglepő zenei stílusok, és új megközelítések. Láttam csapatokat, akik ismertebbek lettek, míg mások kevésbé. Az egyetlen fontos dolog számomra, ha felállok dicséretet vezetni, hogy legyek érzékeny az Isteni vezetésre.
Néhány alkalommal tarthattam dicséretvezetőknek előadást a Dics-suliban arról, hogy a vezetés egy felelősség és nagy fokú érzékenységet igényel. Fontos számomra az igényes zene, de nem szabad a perfekcionizmus oltárán feláldozni a szabadságot. Nem tudom meghatározni, hogy mitől lesz jó, vagy jobb egy dicsőítés, én csak el szoktam mondani a saját tapasztalataimat és hibáimat.
Azt tapasztalom, hogy rengeteg dicsőítő zenekar van ma Magyarországon. Különféle stílusokkal, rengeteg irányzatban. Így, ha valaki valamilyen zenei ízlést szeret, azt biztosan megtalálja. Nekem kimondottan tetszik a sokszínűség, mert Isten is sokszínű.
Van előttünk tucatnyi külföldi dicsőítő csapat, akik jó példát mutatnak ebben. Személy szerint én nagyon szeretem a Hillsong dalokat – főleg a régebbieket, amiken felnőttem – és ezek még mindig nagy hatást gyakorolnak a keresztény zenei világra, ezért szívesen hallgatom.
Elengedhetetlennek érzem a fentiek mellett, hogy a dicséret vezetőinek az egyik fő feladata, hogy időt töltsenek Istennel. És ha időt tölt el az Úrral, akkor fog kapni tanácsot ahhoz, hogy hogyan alakuljon az adott alkalom, ahol Ő vezeti majd a gyülekezetet.
– A Budapesti Autonóm Gyülekezet minden hónapban megszervezi a Kit Light névre hallgató eseményt, ami tulajdonképpen egy ifjúsági dicsőítő nap. Ott milyen szerepet töltesz, töltöttél be az utóbbi években?
– A KIT Light jelenleg minden hónap első vasárnapján tart alkalmakat. Van, hogy dicséretvezetőként szolgálok, de van, amikor csak vokalistaként vagyok jelen. Ami biztos, hogy a dicséretben általában részt veszek. Korábban párszor egy-egy alkalmon igei buzdításokkal is készültem, de úgy gondolom a dicséretben jobban otthon érzem magam, hiszen ez az a szolgálat, amit biztosan rám bízott az Úr. Nagyon hálás a szívem, hogy Fóris Attila meghívott ebbe a szolgálatba, és adott lehetőséget arra, hogy keresztény fiatalok felé szolgálhassak.
– Hallhatunk tőled a „Szívem szomjazik utánad”-hoz hasonló saját szerzeményeket a közeljövőben? Írsz dalokat mostanság? Milyen témák foglalkoztatnak?
– A dalírás nem maradt abba, csak mostanában kicsit kevesebb időm jutott rá. A Crossfire zenekarral és a Dics-sulival jó néhány saját dalt bemutattam az elmúlt években. Ilyen például az „Ő az Úr” vagy az „Értem halt meg” című dal is.
Dolgoztam együtt Hegedűs Dáviddal, ő volt a dalaim egy részének producere, melyeket aztán különböző felületeken megjelentettünk. Dávid nagyon sok ötlettel látott el minden alkalommal. Jó volt vele azért is együtt dolgozni, mert érezte, hogy mit is szeretnék kihozni az adott dalból. Szinte azt az elképzelést valósította meg, amit szerettem volna.
Viszont 2025-ben is van néhány dal, amelyben mint dalszerző, dalíró vettem részt a Dics-suliban. Ezek a dalok megtalálhatóak a nagyobb zenei lejátszók oldalain. Többnyire Isten szeretetéről szólnak, a kegyelemről, és persze az örömről. Úgy gondolom ezek azok a témák amelyek a legjobban foglalkoztatnak, és ezek meg is jelennek a dalaimban.
– Várjátok már a Katakombás koncertet? Miben jelent számotokra izgalmat, esetleg kihívást ez a dicsőítő est? Milyen hangszereket hoztok a barátaiddal?
– Nagy izgalommal várom ezt az alkalmat. Ami miatt ez kicsit eltér a megszokottól, az az, hogy most kivételesen akusztikusabb formában fognak a dalok megszólalni.
Az volt az ötletem, hogy ez egy kicsit családiasabb, lágyabb dicsőítő est legyen. Ezért gitáron és kahonon kívül nem lesz más hangszer a színpadon. Ezzel a felállással még soha nem szolgáltam, bár a csapat tagjait személyesen ismerem.
Samival – aki az alkalmon gitározik majd – sokszor szolgálok együtt a KIT Light rendezvényeken, de őt mindenki csak dobosként ismeri főleg a Crossfire zenekarból és kevesen tudják hogy gitározik is.
Vokálban Niki lesz a segítségemre, vele még nem szolgáltam, de hallottam már énekelni, és úgy gondoltam nagy áldás lehet a közös munka. Szerintem mind a ketten nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen lesz ez a szolgálat a Katakombában.
A kahonnál Fontos Bálint lesz jelen. Vele a szolnoki közösségünkben szoktam együtt szolgálni, de ő például már szerepelt is előadóként a Katakomba színpadán. Hálásak vagyunk a meghívásért, és örülünk annak, hogy együtt ezen a helyen felemelhetjük az Úr nevét.
– Mi lesz a repertoár? Saját szerzemények és Dics Suli dalok?
– A repertoárban természetesen saját dalok és Dics Sulis dalok egyaránt meg fognak szólalni, de szerettem volna visszanyúlni régebbi dalokhoz is, így lesznek olyan dicséretek, amiket még a megtérésem idején énekeltem, hallottam. Azt gondolom, hogy így könnyebb bevonni a közönséget a közös dicsőítésbe. A konkrét dalcímeket itt most nem árulom el, meghagyom meglepetésnek.
– Mit üzennél azoknak, akik az interjút olvasva érdeklődnek a koncert iránt?
– Nagy szeretettel várunk mindenkit, aki szereti az akusztikus dicséretet, és azokat is, akik szeretnék átélni Isten jelenlétét. Amikor 28-án este elkezdjük felemelni az Úr nevét, akkor úgy hiszem Ő be fogja tölteni azt a helyet, és meg fogja érinteni az éhes szíveket.
Jézus azt mondta: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik meg vagytok fáradva és terhet hordoztok, és én nyugalmat adok nektek”. Ezen az estén pont ez fog történni, Isten nyugalmat ad, és segít a terhek hordozásában. Arra vágyom, hogy ezen az estén közös dicsőítés legyen, hogy azok, akik ott lesznek, be tudjanak kapcsolódni Isten imádásába. És az a vágyam, hogy mindenki úgy menjen haza, hogy megváltozott benne valami.
Amikor felemeljük az Úr nevét és segítségül hívjuk, akkor Ő eljön, és meglátogat minket. És ezen az estén ez fog történni. Istennek egy meglátogatása.
Vezetőkép forrása: Katakomba Klub
