Budapest elveszett tetődíszei – A Piarista rendház és gimnázium épülete

A Piarista Rend, hivatalosan Kegyes Tanítórend, egy katolikus tanító szerzetesrend, amelyet Kalazanci Szent József alapított a 17. század elején Rómában. Elsődleges céljuk az ifjúság nevelése és oktatása, különösen a szegényebb társadalmi rétegek gyermekei számára.

Ők hozták létre Európa első ingyenes népiskoláját, ezzel új korszakot nyitva az oktatás történetében. Rendjük nagy hangsúlyt fektet a tudományokra, a pedagógiára és a hitre. Magyarországon a 18. századtól kezdve meghatározó szereplői lettek a közoktatásnak és a hazai értelmiségképzésnek.

A piaristák 1717-ben nyitották meg első pesti iskolájukat a régi pesti városháza mellett, a belvárosi plébániatemplom szentélye mögött, a mai Sapientia főiskola helyén. 1718-ban átköltöztek a Kis utca és a Rondella (később Régi Posta) utca sarkán álló, jezsuitáktól átvett épületbe, ahol a gimnázium felsőbb osztályai működtek. Az 1750-es évekre 500 fölé nőtt diáklétszám miatt 1755-ben megvásárolták a régi Városház téren álló Eszterházy-palotát, amelynek telke a mai Március 15. térig, egészen a Dunáig húzódott. A telekre nagyszabású, egységes homlokzatú épületet terveztek, amelyből 1762-re a plébániatemplom felőli kétemeletes szárny készült el; ide költözött a tartományfőnökség. A 19. században a telek tovább bővült – köztük a Kötő utcai elemi iskolával és a Dunára néző klasszicista szárnnyal –, majd 1862–63-ban Gottgeb Antal háromemeletes keresztszárnyat épített a belső udvarban a megnövekedett igények miatt.

A 20. század elejére a pesti piaristák már szűkösnek és elavultnak érezték régi, sokszor toldozott-foldozott épületegyüttesüket, amelynek átalakítását az Eskü téri (később Erzsébet híd) 1903-as megépítése és a belváros átformálása is kikényszerítette. A híd új forgalmi útvonalát a Kossuth Lajos utcához kellett kapcsolni, ezért 1900 nyarán lebontották a régi pesti városházát; a rend pedig 1911-ben a korábbi telke helyett megkapta a teljes Városház teret és a lebontott városháza helyét, vagyis azt a területet, amelyet a Váci utca, az Eskü út (ma Szabadsajtó út), a Piarista utca és a Galamb utca (ma a Március 15. tér keleti oldala) határolt, azzal a feltétellel, hogy a Kígyó utca folytatásaként átjárót nyitnak a Duna irányába. 1912-ben a rend meghívásos tervpályázatot hirdetett az új komplexum megtervezésére, amelyet a volt piarista diák, Hültl Dezső nyert el.

Hültl Dezső korának egyik legkeresettebb építésze volt, aki elsősorban a neoreneszánsz és a neobarokk (historizáló) stílus jegyében alkotott, de később – alkalmazkodva a korszak változó ízléséhez – modernista terveket is készített. Pályáját 1893-ban kezdte Hauszmann Alajos mellett a Budavári Palotanegyed építkezésein, akinek lányát, Gizellát, 1899-ben vette feleségül. Legfontosabb munkái közé tartozik a komáromi Kultúrpalota, az MTA bérpalotája az Astoriánál, a Vöröskereszt-székház a Dísz téren, valamint a Kossuth tér déli oldalának egységes homlokzatterve. Munkásságát számos rangos kitüntetéssel ismerték el, többek között a Ferenc József-rend lovagkeresztjével, a Corvin-koszorúval és a Corvin-lánccal. Három évtizeden át irányította a piarista rend magyarországi építkezéseit, köztük a budapesti, váci, kecskeméti és nagykanizsai gimnáziumok megvalósítását.

Az építkezés 1913 és 1917 között zajlott, ám a Piarista Rend új központja ekkor még nem vált a Duna-part látképének részévé, mivel az épület előtt egy teljes háztömb állt. A főváros ugyanakkor már a tervezés idején egy nagy, reprezentatív palota megvalósítását várta el, így Hültl Dezsőnek úgy kellett eleget tennie ennek az igénynek, hogy a létesítmény egyelőre zárt, beépített utcai környezetbe került. Csak az 1920-as évek elején elvégzett bontások nyitották meg az épületet a Duna felé, aminek eredményeként kialakult a mai Március 15. tér, és a piaristák palotája végre a folyópart felől is láthatóvá vált.

A „Piarista Palotaként” ismert L alakú komplexum híd felőli szárnyába kerültek a rendház és a tartományfőnökség helyiségei – itt működik ma is a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola –, míg a nagyobbik épülettömbben a gimnázium kapott helyet. Az első két szintet már ekkor kereskedelmi célra adták bérbe. A rend teológiai intézménye, a Kalazantinum, 1916 őszén költözött a legfelső, a mai számozás szerint ötödik emeletre; a gimnázium 1917 februárjában kezdte meg működését az új épületben, a szerzetesek pedig még ugyanabban az évben tavasszal vették birtokba új otthonukat. A beruházás szimbolikus lezárása az új templomtér 1918. október 19-i felszentelése volt. A Váci utca felé üzlethelyiségeket alakítottak ki, míg a Duna irányába vezető átjárót – az egykori Kígyó utca folytatásaként megnyitott „Piarista kaput”, ma Piarista köz – Radnai Béla szoborcsoportja díszíti, amely Kalazanci Szent Józsefet ábrázolja tanítványaival.

A Piarista rendház Március 15. téri homlokzata impozáns, szimmetrikus kialakítású, a homlokzat ritmusa harmonikusan tagolt volt. A földszint masszív, lábazati jellegű, vízszintes árkádsávokkal tagolt, míg az emeleteken magas, íves ablakok és díszítőelemek, valamint finom pilaszterek és attikafalak váltakoztak. A tető meredek hajlású, palafedéssel készült, és több, ívelt vonalvezetésű tetőablak tagolja, amelyek finoman hullámzó kialakításukkal a historizáló építészet díszítő jellegét idézik. A tetősík gerince egyszerű, de mindkét végén kis díszműbádogos csúcsdíszek emelik ki annak szimmetriáját. A tető közepéből egy többszintű, tagolt torony emelkedik ki, amelynek alsó része masszív, visszafogott kialakítású, fölötte pedig egy nyolcszögletes lanternába átmenő, karcsúbb szakasz látható. A torony tetejét egy harangtetőszerű, ívelt kupola fedi, amelyet egy hosszúkás csúcsdísz koronáz meg, a legmagasabb pontján kereszttel. Érdekesség, hogy az épületegyüttes Szabad sajtó út (korábban Eskü út) felőli homlokzatán is állt egy, a Dunára néző toronyhoz hasonló kupola. Ez a másik azonban eltért párjától: nem rendelkezett lanternával, és a felépítése nem szögletes, hanem hengeres formát kapott. Hültl Dezső mindkét kupola kialakításával és azok nyeregtetőn való elhelyezésével tudatosan kívánt utalást tenni a korábbi, egyemeletes piarista rendház tetődíszére, így teremtve kapcsolatot az új, reprezentatív palota és az egykori épület hagyományai között.

A tanítás azonban csak néhány évtizedig folyhatott zavartalanul, hiszen a második világháború pusztításai nem kímélték az intézményt. 1944. június 26-ára virradó éjjel angolszász légitámadás sújtotta a Belváros egyik legszebb épületét, a piaristák házát. A Váci- és Piarista-utcai sarok több szintje beomlott. A bombázás következtében a vakolat nagy része levált, a válaszfalak kidőltek, szinte egyetlen ablak sem maradt épen, több emeleten átszakadt a mennyezet, valamint az ajtó- és ablakkeretek is kiégtek. A tetőről a palát a hatalmas légnyomás szinte letépte, az épület koronáját, a Duna-parti kupolát, szintén a légnyomás okozta hatalmas lökéshullám döntötte le, még az Eskü (ma Szabad sajtó) úti kupola is megsérült, de az a helyén maradt. Minden valószínűség szerint a szomszédos Koltai-bérház és a Szapáry-palota kupolái is ekkor sérültek meg.

A második világháború után a Piarista Rend még helyreállította a Szabad sajtó úti tornyot, és megkezdte az épület felújítását. Ám 1953-ban a kommunista hatalom elvette a rendtől az épületet. Annak ellenére, hogy a pesti Piarista Gimnázium a nyolc engedélyezett egyházi gimnázium egyikeként tovább működhetett, kénytelen volt új helyre költözni. A gimnázium a Mikszáth téren folytatta tevékenységét az egykori Sacré Coeur nővérek iskolájában, míg a korábbi épületet az ELTE Bölcsészettudományi Kara vette birtokba.

Miután az egyetem 2000-ben végleg elhagyta az épületet, annak déli, kisebbik részét 2001 és 2002 között László Tamás (a XV. kerület későbbi polgármestere) tervei alapján a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola számára alakították át. A felújítás során lebontották az egyik lépcsőházat, és a megnagyobbított belső udvart üvegtetővel fedték be. Ide kerültek Szent Péter és Szent Pál szobrai (Damkó József alkotásai), amelyek korábban a kápolna mellékoltárain álltak. 2003 nyarán a piarista tartományfőnökség és a növendékház (Kalazantinum) is beköltözött az épületbe.

A nagyobbik, északi rész felújítása 2006-ban kezdődött Golda János, Mészáros Erzsébet és Kovács Zoltán tervei alapján, és 2011-re fejeződött be. A felújítás során az épület számos részlete megújult. Kiemelkedő újdonság volt az iskolaudvar közepére helyezett gimnáziumi tornaterem – egy „ház a házban” –, amely földszintjén rendezvényteremként, tetőzetén pedig a gimnázium udvaraként szolgál. Emellett a kápolna is új, minimalista belső elrendezést kapott: a régi szentély helyett egy kiemelt „plánum” készült, amely nem csupán hagyományos szentélyként funkcionál, hanem kisebb közösségek számára is lehetővé teszi a külön liturgikus terek használatát.

Az általam nagyra becsült Piarista Rend, amely mindig is kiemelt figyelmet fordított a hagyományok ápolására és tiszteletére az oktatásban, az északi épülettömbjét kortárs belsőépítészeti megoldásokkal alakíttatta át, sőt a tetőzet is modern formanyelvet kapott. Ugyan a tetőzet eredeti tömegét és tagoltságát nagy gondossággal állították vissza, sajnos az eredeti kupola nem került visszaépítésre. Helyette egy modern, funkcionalista tetőelemet alakítottak ki a tetősíkok találkozásánál, így Hültl Dezső eredeti tervei is csorbultak. Bár ez új perspektívát ad az épületnek, felmerül a kérdés, hogy a történelmi környezetbe jobban illeszkedő megoldások hosszú távon talán időtállóbbak lennének, hiszen az örök stílusokhoz képest a kortárs formák gyorsan ódivatúvá válnak.

(A sorozat hamarosan folytatódik!)

Kapcsolódó:

Eltűnt épületek nyomában – A Budapesti Torna Egylet Széll székháza

Vezetőkép: Végül láthatóvá vált Hült Dezső nagyszerű alkotása a páratlanul szép kupolákkal. Előtérben Erzsébet királyné szobra fölé emelt Gloriett látható, a kép bal felső sarkában pedig a Szapáry-palota kupolás épülete. Forrás: www.kaava.hu