Dobrowiecki Péter: A német szélsőbal és az iszlamista radikalizmus közös pontra talált

Már 2015-ben is, amikor berobbantak Európába az illegális migránsok tömegei, többen felhívták a figyelmet, köztük Latorcai János kereszténydemokrata politikus, hogy Európa iszlamizációja fenyeget.

No nem egyik napról a másikra, hanem nemzedékek váltakozásának ritmusában. Példa erre az is, hogy pár esztendő leforgása alatt beindult az európai iszlám világot kiszolgáló, és abból gazdagodó muszlim gazdaság, még „saría-kompatibilis” bankok is működésbe léptek Európában. A földrész iszlamizációjának ekerülésére érdekében szemléletváltásra, a kereszténységhez fűződő kötelék megerősítésére van szükség. Egyfajta szemléletváltozás most már a Willkommenskultur-t hirdető Németországban is tapasztalható, most éppen egy, a kalifátus létrehozását hirdető iszlamista szervezetet tiltott be a német kormány. Utóbbi friss hír kapcsán kértük ki Dobrowiecki Péter, az MCC Magyar-Német Intézet kutatási vezetőjének véleményét.

– A német kormány betiltotta a Muslim Interaktiv nevű iszlamista szervezetet és más németországi iszlám egyesületekkel szemben is vizsgálatot indított. Mekkora ereje, támogatottsága lehet a hasonló szervezeteknek?

– Alapvetően magától a szervezettől függ, hogy pontosan milyen paraméterek alá esik. Az elmúlt 15-20 évben eltérő eseteket és példákat láthattunk. A Németországban betiltott, iszlamistának számító szervezetek között volt olyan, amelyik elsősorban külföldi célokat szolgált, például a Közel-Keleten való dzsihadista háborúhoz próbált meg Németországban anyagi támogatást szerezni, vagy híveket, esetleg katonákat toborozni. Ez esetben viszonylag szűk körben eredményes tevékenységről beszélhetünk. Volt olyan, mint a mostani, a Muslim Interaktiv, amely az utcai tüntetéseken csak egy-kétezer embert tudott megmozgatni, ugyanakkor ez nem jelentette azt, hogy az online térben nem tudtak nagyon sikeresen toborozni. Pont ez volt az az aspektus, amit kidomborítottak a német hatóságok már az elmúlt években is. 2023-ban és 2024-ben is többször felhívták a figyelmet – akár az országos rendőrfőkapitány, a szövetségi rendőrfőkapitány és egyes politikusok is – arra, hogy

a Muslim Interaktiv szervezet a TikTok és más közösségi média felületeken pont a legfiatalabb korosztály érdeklődésére játszva nagyon-nagyon fiatalos nyelvezetet és leegyszerűsített tematikát használva próbálja őket radikalizálni.

Tehát online jóval szélesebb kört ért el a Muslim Interaktiv, mint a tüntetéseiken, amelyekkel viszont – nem mellesleg – nagy sajtóvisszhangot váltottak ki megmozdulásaik kirekesztő jellege miatt, illetve azért is mert jelszavaikkal

a kalifátus bevezetését hirdették Németországban.

Egy másik példa a Hamász németországi szervezetének 2023 novemberében történt betiltása. A Gázai-övezetben aktív Hamász struktúráiban helyet kapó németországi fiókszervezetet egy hónappal azt követően tiltották be, hogy a Hamász egy óriási terrorcselekményt hajtott végre az izraeli civil lakosság ellen. Annak ellenére csak akkor, hogy a Hamász mint nemzetközi terrorszervezet már régóta tiltólistán volt Németországban. Magának a betiltásnak több indoklása lehet. A fő indok az, hogyha a német alkotmány valamelyik passzusával szembeni tevékenységet hajt végre az adott szervezet, például a demokratikus berendezkedés megdöntése érdekében működik. Van egy másik kategória, amikor arról van szó, hogyha az általános emberi méltóság és az emberi békés együttlét elleni felbujtást valósítanak meg ezek a szervezetek. Ezzel összefüggésben olyan muszlim segélyszervezetek kerültek betiltásra a múltban, amelyek elsősorban németországi területekről toboroztak tagokat vagy pénzügyi támogatókat közel-keleti iszlamista célok elérésére.

– Már egy évtizeddel ezelőtt, az illegális migráció berobbanásával felmerültek olyan vélemények, hogy idővel Európa az iszlamizáció útjára léphet, hogyha nem figyelnek a kontinens országai a saját civilizációs értékeikre. Ennek a jelei tapasztalhatók Németországban, és ennek egy kicsúcsosodása a mostani eset?

– Mindenképpen láthatók ennek a jelei is. Kettős helyzet alakult ki Németországban. Az egyik az, hogy a 2015-2016-os migrációs hullám folytán megváltozó társadalmi összetétel első hatásai az elmúlt pár évben váltak nyilvánvalóvá. A közbiztonságra gyakorolt hatás domborodott ki a leghamarabb. Sok olyan ember érkezett Németországba, akik egyszerűen nem képesek vagy nem akarják elfogadni a többségi társadalom szabályrendszerét, és erőszakos bűncselekményeket hajtanak végre. A másik aspektus pedig az, hogy a 2023. októberi, a Hamász által elkövetett terrortámadás, majd az izraeli válasz után a Németország-szerte látszólag spontán kialakuló iszlamista szimpátiatüntetések, illetve az Izrael állam elleni tüntetések hatására

tudatosult a német társadalomban, hogy az országban a politikai szélsőbal és a szélső iszlamista radikalizmus talált egy közös pontot. Ez a közös pont pedig az Izrael állam elleni fellépés.

Szintén a migrációra visszavezetve egyre többen – köztük vezető politikai pártok és politikusok is – követelni kezdték a fellépést Németországban mindazok ellen, akik nem fogadják el az olyan alaptételeket, mint az, hogy a Német Szövetségi Köztársaság nemcsak elismeri Izrael állam létét és a védelemhez való jogát, hanem stratégiai partnerként és szövetségesként is tekint Izraelre.

– A második világháborút idecitálva: hogy történhetett meg az, hogy Németországban baloldali pártok fordulnak Izrael ellen?

– Ez egy sokáig teljesen tabutémának számító fordulat volt. Noha Németországban – illetve a hidegháború éveiben Nyugat-Németországban – szimpátiával viszonyult a lakosság, illetve a szélsőbaloldali pártok egy része a palesztin vagy más terrorszervezetek felé, és alapvetően az úgynevezett Nyugattal – Amerikával, Nyugat-Európával, majd később Izrael állammal szembehelyezkedett –, de az antiszemitizmus korántsem volt ennyire része ennek az Izrael-ellenességnek. Tehát a palesztinok, akár a palesztin felszabadító hadsereg, vagy más palesztin terrorszervezetek támogatása, vagy a velük való szimpatizálás nem jelentette azt, hogy az illető a legsötétebb német múlt fejezetét újból felnyitva, antiszemita motivációval rendelkezne. Mindez látszólag megváltozott az elmúlt években, amikor

a tüntetéseken a transzparenseket látva, a rigmusokat hallva az átlag német állampolgár azt tapasztalhatta, hogy Izrael állam elutasításával gyakran kéz a kézben jár az antiszemitizmus.

Ez bizony igen, egy olyan fejlemény, amely nem véletlenül váltott ki ilyen erős reakciókat Németországban, ahol alaptétel az, hogy a náci Németország által elkövetett szörnyű bűnökért a jelen Németország is egyfajta adóssággal tartozik, mégpedig azzal, hogy kiáll Izrael mellett, és az antiszemitizmussal szemben harciasan lép fel. Az, hogy Németországban a szokástól eltérően ilyen rövid idő alatt és ennyire vehemens politikai válasz érkezik ezekre a jelenségekre, azt mutatja, hogy alapvetően a német politika számára a vörös vonalat éppen ez jelentette: ameddig Izrael állammal szemben határozták meg magukat egyes tüntetők vagy szervezetek, addig ez még tolerálható volt, amikor viszont már a zsidósággal szemben mint egy vallási vagy etnikai csoporttal szemben határozzák meg magukat, úgy az a vörös vonal átlépésének minősül.

– Időben teszi meg ezeket a lépéseket most a német kormány, vagy elkéstek?

– Ez megint percepció kérdése. Alapvetően a mi szemszögünkből, közép-európai szemmel nézve, sőt lassacskán az átlag német választópolgárokkal beszélve is, az emberben egyértelműen olyan érzés alakul ki, hogy késlekedve jár el a német kormány; akár a mostani, akár a korábbiak. Egyfajta kapkodást is fel lehet fedezni a lépéseikben. Az biztos, hogy visszafordítani már nem lehet ezt a folyamatot, csak a tüneteket kezelésére van mód. A német államnak sokkal hatékonyabban kell fellépnie annak érdekében, hogy a törvények és a „játékszabályok” be legyenek tartva. Erre látunk kísérleteket amikor a szélsőséges entitások felé sokkal szigorúbban lép fel az állam, és megpróbálja kieszközölni azt, hogy az integráció gyorsabb és mérhetőbb ütemben valósuljon meg, bármennyire is nehéz ez napjaink Németországában. Illetve a politikai szólamok szintjén

azt ígérik, hogy mindazokat kiutasítják, akik nem kívánnak részt venni ezen folyamatban, bűncselekményeket követnek el, vagy nem hajlandóak az állam által előírt szabályokat betartani.

Az megint egy újabb fejezet természetesen, hogy mennyire tudja érvényesíteni a szövetségi állam a híresen nehézkesen működő kiutasítások rendszerét. Mindenesetre a politikai akarat elviekben megvan, de aztán persze könnyedén meg is bicsaklik. Johann Wadephul német külügyminiszter pár héttel ezelőtt még harciasan és bizakodva beszélt arról, hogy most, amikor Szíriában némileg normalizálódott a helyzet, a Németországban tartózkodó szír állampolgárok egy része is remélhetőleg a hazatérés mellett dönt. Néhány nappal ezelőtt Szíriában járva a kamerák kereszttüzében viszont már azt mondta, hogy elnézve itt a romokat és a pusztulást, nem csodálkozna, hogyha kevesen döntenének a hazatérés mellett, legalábbis az elkövetkező időszakban. Tehát látszik egyfajta kettősség még olyan vezető politikusok esetében is, mint a német külügyminiszter, aki Friedrich Merz kancellár egyik bizalmasának számít.

Kapcsolódó:

A kalifátus létrehozását hirdető iszlamista szervezetet tiltott be a német kormány

Latorcai János a Vasárnapnak: 25 év múlva minket is elérhet az iszlamizáció

Vezetőkép: Dobrowiecki Péter, az MCC Magyar-Német Intézetének kutatási vezetője. Forrás: mcc.hu