Leó pápa Úrangyala imája – Isten országa az alázatosaké!
Az évközi XXX. vasárnap evangéliumi példabeszéde arra tanít bennünket, hogy Isten országa nem a gőgöseké, hanem az alázatosaké. Ne féljünk beismerni és feltárni hibáinkat Isten előtt, bízva irgalmasságában, kegyelmében – buzdított rá a Szentatya a Vatican News beszámolója szerint.
Kedves fivérek és nővérek, szép vasárnapot kívánok! – köszöntötte vasárnap délben a Szent Péter teret megtöltő híveket Leó pápa a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából. Az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében tanítását a vasárnapi evangéliumi szakaszhoz fűzte, amely két személyt mutat be, egy farizeust és egy vámost, akik a jeruzsálemi templomban imádkoznak (Lk 18,9-14).
A farizeus gőgös magatartása
Az első érdemei hosszú sorával dicsekedik. Sok jó cselekedetet hajt végre és ezért jobbnak érzi magát a többi embernél, akik felett megvetően ítélkezik. Felemelt fejjel áll, gőgös magatartással, amely a törvény pontos, de szeretetben szűkölködő megtartását jelzi, amely az „adni” és „kapni”, az adósságok és hitelek rendszerében, irgalmasság nélkül történik.
A vámos megigazulva és megújulva tér haza az Istennel való találkozás után
A vámos is imádkozik, de egészen más módon. Sok mindenért bocsánatot kell kérnie: ő a Római Birodalom szolgálatában álló adószedő, egy szerződéses megbízatással dolgozik, amely lehetővé teszi számára, hogy a bevételekből hasznot húzzon saját honfitársai kárára. És mégis, a történet végén Jézus azt mondja nekünk, hogy a kettő közül éppen ő az, aki „megigazulva”, azaz megbocsátva és az Istennel való találkozás által megújulva tér haza. Miért? – tette fel a kérdést a Szentatya a Vatican News beszámolója szerint.
Nem üdvözülhetünk sem érdemeinkkel hivalkodva, sem hibáinkat elrejtve
Válaszában arra mutatott rá, hogy a vámos bátran és alázattal Isten elé áll. Nem zárkózik be a saját világába, nem nyugszik bele a rosszba, amit elkövetett. Elhagyja azokat a helyeket, ahol félnek tőle, ahol biztonságban van, mert védi a hatalom, amelyet mások felett gyakorol. Egyedül, kíséret nélkül megy a jeruzsálemi templomba, még akkor is, ha kemény tekintetekkel és éles ítéletekkel kell szembenéznie. Az Úr elé megy lehajtott fejjel, kevés szót kiejtve: „Istenem, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz” (v. 13).
Őszintén kérjünk bocsánatot és bízzuk rá magunkat az Úr kegyelmére
Ezáltal Jézus erőteljes üzenetet ad nekünk – szögezte le beszédében Leó pápa. Nem üdvözülhetünk sem a saját érdemeink hivalkodó bemutatásával, sem hibáink elrejtésével, hanem azáltal, ha őszintén, úgy, amilyenek vagyunk, Isten és önmagunk, illetve mások elé állunk, bocsánatot kérünk, és rábízzuk magunkat az Úr kegyelmére.
Tárjuk fel sebeinket, segítséget kérve
A pápa felidézte Szent Ágostonnak ehhez az evangéliumi epizódhoz fűzött gondolatait. A hippói püspök a farizeust egy beteghez hasonlítja, aki szégyenérzetből és gőgből eltitkolja sebeit az orvos elől, míg a vámost olyasvalakihez hasonlítja, aki alázattal és bölcsességgel feltárja sebeit az orvos előtt, segítségét kérve, bármennyire is csúnya látványt nyújtanak sebei. „Nem lepődünk meg […] ha az a vámos, akinek nem volt szégyenérzete, hogy megmutassa beteg részét, hazatérve […] meggyógyult”.
Mária, az életszentség példaképe segítségével növekedjünk az erényekben
Kedves testvérek! Tegyünk mi is ugyanígy – buzdított rá Leó pápa. Ne féljünk beismerni hibáinkat, feltárni azokat, vállalva értük felelősségünket, és Isten irgalmasságára bízni azokat. Így növekedhet bennünk és körülöttünk Isten Országa, amely nem a gőgösöké, hanem az alázatosoké, és amelyet az imádságban és életünkben őszinteséggel, megbocsátással és hálával ápolhatunk. Végül az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédét a pápa Máriához, az életszentség példaképéhez intézett fohásszal zárta: segítsen nekünk, hogy növekedjünk ezekben az erényekben.
