Móczár Gábor: a nemzeti kincseket meg kell őrizni és tovább kell adni
Huszka Jenő életműve arra is figyelmeztet, hogy a nemzeti kincseket nem elég megalkotni: őrizni, éltetni, továbbadni kell őket – hangsúlyozta a Nemzeti Örökség Intézetének (NÖRI) főigazgatója a 150 éve született zeneszerző, hegedűművész, Huszka Jenő sírjánál tartott megemlékezésen szerdán, A zene világnapján a Farkasréti temetőben.
Móczár Gábor úgy fogalmazott: Huszka Jenő tudta, hogy a zene hidat ver múlt és jelen közé. Tudta, hogy egy dallam képes egyszerre felidézni a békebeli Budapest eleganciáját és a magyar falvak csendjét, a kávéházak vidám zsivaját és a Hortobágy elnyúló nyugalmát. Zenéje azért marad velünk, mert bennünk szól tovább. Dalaiban, történeteiben ott van a magyar táj színe és illata, a magyar ember érzésvilága.
Az operett az ő kezei alatt nem egyszerű szórakoztatás volt. A színpadon megelevenedtek a magyar történetek, a magyar sorsfordulók, és mindez úgy, hogy közben mosolyt csalt a közönség arcára, reményt adott a hétköznapokban – fogalmazott Móczár Gábor, hozzáfűzve, hogy a nemzeti örökséget is a könnyedségnek és a mélységnek ez a kettőssége teszi igazán élővé.
A Nemzeti Örökség Intézetében azért dolgozunk, hogy azok az értékek, amelyekről úgy érezzük, örökké velünk kell maradniuk, valóban örökké itt lehessenek. E felelősségvállalás részeként újíthattuk fel Huszka Jenő sírját is, amelynek munkálatai csaknem kétmillió forintból valósultak meg, méltó emléket állítva e nagy zeneszerzőnek – mondta a NÖRI főigazgatója.
Huszka Zsuzsa, a zeneszerző unokája beszédében kiemelte, hogy számára példaértékű volt nagyapja hazaszeretete, életszeretete és megújulásra való képessége. Mint mondta, az emlékeiben egy olyan ember képe él, akinek a szűkebb és a szélesebb családján túl tágabb értelemben is fontos volt az emberek szolgálata.
Emlékeztetett rá, hogy nagyapja nemcsak az általa írt művekkel hagyott nyomot a világban. Az Artisjus Jogvédő Iroda jogelődjének egyik megalapítójaként, több mint 25 évig elnökeként elkötelezettje volt annak, hogy a művészek méltó megbecsülést kapjanak munkájukért cserébe.
Fazekas Csilla, Budavár Önkormányzatának alpolgármestere felidézte, hogy éppen ma, fél évszázada nyilvánította az UNESCO A zene világnapjává október 1-jét. Beszédében kiemelte, hogy Huszka Jenő alakja és szellemi hagyatéka jól ismert a budavári közösség számára, hiszen a zeneszerző az I. kerületi Fő utca 15. szám alatt lakott.
„Mi, budaváriak büszkék vagyunk a művészóriásokra, akik ebben a páratlan történelmi környezetben éltek és alkottak. Tiszteletük, művészetük megidézése, valamint a méltó emlékezet életünk szerves része” – fogalmazott az alpolgármester, köszönetét fejezve ki a Nemzeti Örökség Intézetének és a Budapesti Operettszínháznak az értékteremtő, nemzetépítő munkájukért, a családnak pedig azért, mert egyben tartják és óvják az életművet a nemzet javára.
Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója kifejtette, hogy a 150 esztendővel ezelőtt született Huszka Jenő a magyar zenetörténet különleges alakja. Úgy szabta az operett szabályait a magyar zenére és néplélekre, hogy közben annak színpadi, egyetemes, nemzetközi jellege is megmaradt. Műveivel egyaránt meghódította a színházba járó vájtfülű közönséget és a munkájuk közben dalolgató parasztokat, munkásokat, polgárokat.
A főigazgató egyebek közt arról is beszélt, hogy Huszka Jenő operett klasszikusai – köztük a Bob herceg, a Lili bárónő, az Aranyvirág és a Mária főhadnagy – mind hazai, mind külföldi színpadokon hatalmas sikert arattak. Külön zenei csemegeként említette a Jókai Mór Politikai divatok című regénye nyomán született Szabadság, szerelem című operettet, amely Jókai Mór és Laborfalvi Róza szerelmének romantikus történetét dolgozza fel.
Az ünnepség részeként a megemlékezők – köztük Závogyán Magdolna, a Kulturális és Innovációs Minisztérium kultúráért felelős államtitkára – koszorúkat helyeztek el Huszka Jenő síremlékénél.
Forrás: MTI. Vezetőkép: MTI/Koszticsák Szilárd.
