Ungváry Zsolt: Hova meneküljenek, akik magukra hozták a bajt?
A demokráciában a meghatározott időnként esedékes választások, valamint a politikusok teljesítménye és az ország (város) állapota között szoros összefüggés van. Sokan azt gondolják, hogy a meglévő viszonyok adottságnak számítanak, pedig egy jól dolgozó vezető képes jó döntésekkel az emberek javát szolgálni, míg a hatalom gyengeségei – vagy szándékos kártételei – meglátszanak az életminőségen.
A kormánnyal elégedetlenek úgy vélik, az általuk kifogásolt dolgok egy csapásra megváltoznának egy esetleges cserével, ellenben azt nem gondolják végig, hogy mindaz, ami kizárólag a kormány programjából, ígéreteiből, értékrendjéből fakadó következetességnek köszönhető, könnyedén eltűnhet, mert nem természeti törvények, hanem nagyon is világiak befolyásolják. Ilyen sérülékeny eredmény a rezsicsökkentés, a migránsstop, a családtámogatások jól kiépített rendszere, a genderaktivisták távoltartása a gyerekektől, továbbá a kimaradás a szomszédban zajló háborúból.
Helyi, önkormányzati szinten is igaz ez. Jó vezetés – működő település, rossz vezetés – káosz. Amiként a Gyurcsány-korszak devizahiteles, megszorítós, államcsődközeli (IMF-hiteles), segélyalapú, szegénységbarát (copyright by Medgyessy), szemkilövetős korszakának, az öregecskedő feleségek fiatalabbra cserélését hirdető szemléletének véget lehetett vetni egy választáson, Budapest pénzügyi helyzete is stabilizálható volna egy gondosabb, értelmesebb, feladatorientáltabb, szakmaibb politikával, amint ezt Tarlós István bebizonyította. Sajnos, a közbeszédet eluraló balos hangulat minden apróságot Orbánnak ró fel (mint például azt, hogy a kórházi mosdóban éppen nincsen vécépapír), a balos polgármesterek saját hibáik következményei elől ügyesen kihátrálnak, és soha nem azonosítják a bajokat velük.
Jó példa erre a pesti Erzsébetváros, ahol az úgynevezett bulinegyedben elviselhetetlen helyzet alakult ki a túlturizmus, a közbiztonság hiánya és a közállapotok miatt. Két helyi rabbi ezért népszavazást kezdeményez, hogy a kérdéses rész váljon ki a VII. kerületből, és csatlakozzon valamelyik szomszédos kerülethez, ahol nagyobb a rend, és inkább várható a probléma megfelelő kezelése.
Sajátságos megoldás, ami egyébként adós az egyszerű kérdés feltevésével: ki a felelős ezért? Vajon nem a városrész vezetése? Nem emlékszem, a két rabbi megnyilvánult-e a legutóbbi választáskor, de nem hiszem, hogy ágáltak volna az akkor második ciklusát megkezdő Niedermüller Péter ellen (biztosan emlékeznénk rá), aki országos ismertséget akkor szerzett, amikor közölte, hogy számára rémisztő képződmények a fehér, heteroszexuális, keresztény emberek. (Én nem ott lakom, de történetesen van ismerősöm, aki igen, és tökéletesen meg is felel a leírásnak. Nem okoz ugyan álmatlan éjszakákat neki, hogy a polgármestere szerint ő rémisztő képződmény, de azért egy demokráciában nem szerencsés, ha vezetők és vezetettek kapcsolata ennyire szélsőséges értékeket vesz fel.)
A rabbik (Frölich Róbert és Szabó György) első lépésként polgárőrséget szerveznek (ha már az önkormányzat maga tehetetlen). A kerületi vezetéssel egyébként az elégedetlenkedők szerint a következő súlyos problémák vannak: magára hagyták a városrészt (ebben a főváros is ludas), kísérleteiknek hála kaotikus állapotok alakultak ki a közlekedésben, ellehetetlenítve a parkolást; a köztisztaság állapota ugyancsak veszélyes; nincs biztonság a lakóhelyükön; a szórakozóhelyek üzemeltetésének feltételeit nem rendezik, de még a hatályos jogszabályokat sem tartatják be.
Amennyiben a népszavazás alátámasztja a leválási igényt, onnantól kezdve a kormány hatásköre intézkedni. Ebben az esetben a következő önkormányzati választáskor Belső-Erzsébetváros átkerülne egy másik helyhatósághoz.
Nem értem, miért nem inkább a polgármester leváltását kezdeményezik, vagy legalábbis a következő választáson annak adnának felhatalmazást, aki megoldaná a gondokat? Átviszik a rossz kerületvezetésből adódó problémáikat mondjuk az ötödik kerületbe, ahol történetesen fideszes a polgármester („Az V. kerületben tisztaság van és rend”, mondja Frölich Róbert). A derék balliberális erzsébetvárosiak (akik egyszer már megválasztottak a nyakukba egy kártékony dilettánst) majd szavazataikkal leváltják a jobboldali vezetést (mert a liberális szeret konzervatív környezetben élni, csak azt nem szereti, ha konzervatívok vannak a vezető pozíciókban), jön majd ott is egy Niedermüller 2.0, az jól tönkre tesz mindent, mint Karácsony Budapesten, az érzékeny lelkű erzsébetvárosiak pedig onnan is kiválnak?
Az is jogos kérdés, hogy vajon a nem a bulinegyedben lakók többsége miért szavazzon az ő javukra? Fröhlich Róbert erre azt mondja: „Figyelem a VII. kerület történéseit. Nincsenek különösképpen jobb állapotok a Baross tér környékén, a Rottenbiller utca környékén sem, mint itt. Kezd tolódni kifelé a szégyennegyed, nem érdekük, hogy ott is ellepje a fertő, a kosz és a mocsok az utcákat.” Hát igen; ez zajlik nagyban Európában. Szeretnénk megóvni régi értékeinket és nyugalmunkat, de a baloldali pártok és támogatóik ennek keresztbe tesznek. Egyszerűbb volna, ha mindenki a maga portáját tenné rendbe, és nem menekülne egy normálisabb vezetés védőszárnyai alá, miután szavazataival magára hozta a pusztulást.
Ezért is figyeljünk oda 2026-ban, hogy a katasztrófaturista pestiek (erzsébetvárosiak és mások) ne hozzák a nyakunkra a fura képződmény Magyar Pétert, mert utána a kijózanodás pillanatában nem szeretnénk olyan kezdeményezést olvasni, hogy az elviselhetetlenné vált állapotok miatt szeretnének kiszakadni Magyarországról és Szlovákiához, Romániához vagy Ukrajnához csatlakoznának…
Vezetőkép: Niedermüller Péter, Erzsébetváros polgármestere (j2) és Karácsony Gergely főpolgármester (j) Budapesten, a Dohány utcai zsinagógában 2025. január 19-én. Fotó: MTI/Balogh Zoltán
