Budapest elveszett tetődíszei – A Kolonics-bérház
Ahogyan már korábban írtam is róla, a Margit híd budai hídfője kiemelt városképi szerepet kapott, ezért a kor építészeti elvei szerint sarokkupolás, tornyos bérpaloták jelezték a körút kezdőpontját.
A századfordulón kialakult gyakorlat szerint a sugárutak és körutak torkolatán monumentális „kapuházak” tornyos és kupolás homlokzatokkal adták meg az útvonalak ünnepélyes indulását. A Margit körút esetében dél felé a Pozsonyi-bérház, míg a körút túloldalán a Kolonics-bérház töltötték be ezt a szerepet. 
A Kolonics-bérházat (egyes források szerint Kollonits) 1898–1899-ben építették (egyes források az 1880-as éveket jelölik), építtetője özv. Kolonics Lászlóné, született Geörch Amália volt, a terveket minden bizonnyal Steindl Imre, a magyar historizmus kiemelkedő mestere, az Országház megalkotója készítette. Az eredetileg háromemeletes, háromhomlokzatos téglaburkolatos bérpalota főhomlokzatával a Dunára nézett. Különösen látványosak voltak a két, lanternával koronázott saroktornyai, amelyek alatt erkélyek nyíltak, a dunai homlokzatot pedig több szintet összefogó zárterkélyek, boltívek és gazdag kőkorlátos erkélyek tagolták. A plasztikus ablakkeretezés a historizáló stílus formavilágát idézte, a nyílások közötti falfelületeket domborműves tükrök díszítették. 
Az építés idején tragikus baleset is történt: egy félemeleti állvány összeomlott, maga alá temetve negyven munkást: „Ma reggel, mint rendesen, a 65 emberből álló munkáscsapat a Dunára néző félemeleti állványon gyűlt össze a névsorolvasáshoz. Mialatt Roth a névsort olvasta, egyszerre az állvány nagy robajjal összeomlott és maga alá temette a munkásokat. Borzasztó jajveszékelés, segélykiáltás hangzott az összedőlt állványok alól. A súlyos gerendák és deszkák egészen eltemették a munkásokat s jó időbe tellett, amíg ki tudták őket vonszolni a szabadba” – tájékoztatott az építési balesetről a Mikszáth Kálmán által szerkesztett Országos Hírlap. 
Az épület földszintjén 1900-ban nyílt meg a Margit park nevű kávéház, amely később több tulajdonosváltás után Margithíd, majd Margit néven működött. 1931-ben az Ottó család kezébe került, akik Sztambul néven vitték tovább. Ez lett a kávéház fénykora, törzsvendégei között ott volt Palágyi Lajos költő, valamint a környéken lakó Móricz Zsigmond is.
A 1920-as évek végén az épületre két emeletet ráépítettek, de a bővítést a korai historizáló stílushoz igazítva valósították meg. A két saroktorony kupoláit is visszaépítették, ami ritkaságnak számít, hiszen a későbbi szocialista korszak emelet-ráépítései már általában nem követték az eredeti építészeti formákat. Az északi torony lanternáját az 1930-as évek végén egy vihar megrongálta, így azt el kellett bontani, de maga a torony szerkezete megmaradt. 
Budapest ostromát az épület viszonylag szerencsésen vészelte át: csak kisebb belövések érték, a tetőzet és a kupolák is épen maradtak. A cserepek egy része a Margit híd felrobbantásakor hullott le a házról. A háború után azonban az 1950-es évek elején mindkét sarokkupolát elbontották, noha sértetlenek voltak, és ezzel az épület elvesztette eredeti karakterét. Az utókor leginkább a földszintjén működő ABC-áruházról ismeri, illetve az „Éjjel-nappal Budapest” című sorozatban való szereplése miatt. 
Ma már egyre többen vallják, hogy a Kolonics-bérház tornyainak visszaépítése – a szemközti Pozsonyi-bérházzal együtt – elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy helyreálljon a Margit körút városkapu-szerű sziluettje, és újra méltó keretet adjon a Margit híd budai hídfőjének. Ehhez azonban pénz és a két bérház összefogása is kellene.
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Fecske Gábor László
Kapcsolódó:
Vezetőkép: A háromemeletes, háromhomlokzatos téglaburkolatos bérpalota főhomlokzatával a Dunára nézett. Különösen látványosak voltak a két, lanternákkal koronázott saroktornyai. A kép az 1920-as évek végén készült. Forrás: Facebook, Rózsadomb anno
