Budapest elveszett tetődíszei – A Müller-bérház
A 19. század végéig a Gellért tér helyén nem létezett valódi tér. A környék azonban barátságtalan és veszélyes helynek számított: a kopár sziklák, a források párájától gomolygó barlangok, a kocsmák és viskók menedéket adtak tolvajoknak, prostituáltaknak és bujdosó bűnözőknek.
A változást a Ferenc József híd (mai Szabadság híd) építése indította el 1894-ben, majd a tér és a Duna-part rendezése. A szegényes viskókat, a kocsmákat, fogadókat, a Sárosfürdőt és a csárdát elbontották, helyükre korszerű városi közeg épült ki. 
A Fehérvári út, amely a budai oldal egyik fő sugárútja lett, eredetileg a középkori Esztergom-Székesfehérvár országút folytatása volt. Az idők során többször átnevezték: 1920-tól Horthy Miklós sugárút, majd 1945 után Bartók Béla út lett belőle. A Móricz Zsigmond körtér és a Szent Gellért tér közötti szakasz így vált a 20. század elején a főváros egyik legimpozánsabb sugárútjává. 
A mai Bartók Béla út 1. számú telek a 19. században még kisebb vendéglők és műhelyek helyszíne volt. Az 1890-es években a Sinel család tulajdonában állt, akik „A szőlőfürthöz” nevű italmérést is üzemeltettek itt. A főváros felvásárolta a telket a környék rendezésére, majd 1903–1904 körül már Müller Ignác Lajos illatszergyáros és -kereskedő nevén szerepelt, aki feltehetően megrendelte az új bérház terveit. 
Az épületet minden bizonnyal Hültl Dezső tervei alapján emelték 1903 körül, de teljes bizonyossággal nem állítható, hogy valóban ő volt a tervező. A homlokzati jegyek – az eklektikus és szecessziós formák ötvözése, a sarokkupola hangsúlyos elhelyezése – azonban stílusjegyeiben őt idézik. Hültl Dezső korának elismert építésze volt, aki több jelentős budapesti épületet tervezett. Nevéhez fűződik például Pintér Gyula bérháza a Kálvin téren (1897), a Vöröskereszt Egylet palotája a budai Dísz téren (1901–1903, Hauszmann Alajossal közösen), a Piarista rendház és gimnázium a Váci utcában (1915–1917), amelyet Hauszmann Alajos „a főváros legsikerültebb alkotásai közé” sorolt. További munkái között találjuk a Kossuth tér déli oldalának egységes homlokzati tervét (1927–1928), az Astoria sarkán álló Magyar Tudományos Akadémia bérházát (1937–1939), valamint Hauszmann Alajos síremlékét is a Kerepesi úti temetőben.
A Müller-bérház a századfordulós budapesti bérházépítészet egyik legszebb példája lett. A négyszintes, historizáló, de szecessziós jegyeket viselő saroképület rusztikus kőburkolatú földszintjében üzlethelyiségek kaptak helyet, köztük a híres Gellért kávéház, amely 1908 körül nyílt meg. A felső szinteket gazdag vakolatarchitektúra, plasztikus díszítés, konzolos erkélyek és erőteljes ablakkeretezések tagolták. A ház legmeghatározóbb eleme a toronyszerű sarokkupola volt, amely hagyma- vagy sisakszerű formájával uralta a teret, és igazi városképi hangsúlyponttá vált. 
A második világháború azonban súlyos pusztítást végzett az épületen. A homlokzatot lövedékek és gránátok szaggatták, az ablakok kitörtek, az erkélyek és párkányok nagy része leszakadt. A sarokkupola a harcok során súlyos találatot kapott: tüzérségi lövedék rongálta meg, részben a ház felső szintjén elhelyezett géppuskafészkek és páncélökölállások miatt is. A kupola teljes felső szerkezete összeomlott, csupán torzója maradt a ház sarkán, groteszk módon kiállva az égbe. A ház tetőszerkezete is beszakadt, az emeletek egy része kiégett. A kupolát soha nem építették újjá, a ház helyreállítása után egyszerűsített formában maradt meg. 
Ezzel a Bartók Béla út elveszítette diadalmas kezdését. Sem a Müller-bérház, sem a vele szemben álló Eraviszkusz-ház nem kapta vissza sarokkupoláját és tornyait, így a tér vizuális koronái hiányoznak. A városkép, amelyet eredetileg reprezentatív, monumentális kapuzatnak szántak, csonka maradt – Buda egyik legforgalmasabb útvonalának mai arculata nélkülözi azt a grandiózus hatást, amelyet a századforduló építészei megálmodtak.
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Fecske Gábor László
Kapcsolódó:
Vezetőkép forrása: www.elismondom.wordpress.com
