Budapest elveszett tetődíszei – A Pozsonyi-bérház
A XIX. század végén Budapest hatalmas fejlődésnek indult: új sugárutak és körutakat alakítottak ki, melyek modern, városias arculatot adtak a fővárosnak. A Margit híd 1876-os átadását követően kiépült a Margit körút is, amely a budai oldal egyik legfontosabb főútvonalává vált.
A híd budai hídfője kiemelt városképi szerepet kapott, ezért a kor építészeti elvei szerint sarokkupolás, tornyos bérpaloták jelezték a körút kezdőpontját. 
Ezek egyikeként, a hídfő déli oldalán, Pozsonyi Aladár építtette fel bérházát, és Quittner Zsigmondot kérte fel a tervek elkészítésére. Quittner a korszak egyik meghatározó építésze volt, aki jelentős hatást gyakorolt Budapest arculatára több monumentális köz- és magánépület tervezésével. Az ő nevéhez fűződik többek között a Gresham-palota, valamint a tőle délre elterülő Pesti Kereskedelmi Bank székháza (egykori Belügyminisztérium), továbbá a Centrál Kávéház épülete. 
A századfordulón kialakult gyakorlat szerint a sugárutak és körutak torkolatán monumentális „kapuházak” tornyos és kupolás homlokzatokkal adták meg az útvonalak ünnepélyes indulását. A Margit körút esetében a Pozsonyi-bérház és a körút túloldalán található Kolonics-bérház töltötték be ezt a szerepet: két sarokkupolás, historizáló bérpalota indította a körutat. 
A három utcára néző (Liptay utca, Margit körút és Frankel Leó utca) Pozsonyi-bérház historizáló stílusban épült 1898–1899 között. Homlokzatát vöröstéglás burkolat jellemezte, amelyet kőkeretes ablakok, erőteljes párkányok, vertikális tagolóelemek, lizénák és pilaszterek tagoltak. Az alsó szinteken üzletek sorakoztak, a felsőbb szinteken erkélyes bérlakások kaptak helyet. A tetőszerkezet meredek manzárdtetős volt, ami a korszak bérháztípusaira jellemző volt. A tetőzet leglátványosabb eleme a sarokkupola volt a Margit körút és a Liptay utca találkozásánál: karcsú, árkádos kilátórésszel és díszes oromdíszekkel emelkedett a Duna fölé.
A patinás bérház sarokkupoláját Budapest ostromában tüzérségi belövés pusztította el – valószínűleg stratégiai elhelyezkedése miatt katonai megfigyelőpontként szolgált, amelyet a támadó szovjetek kiiktattak. Még ennél is súlyosabb találat érte a bérház Zsigmond (ma Frankel Leó) utca és Margit körút sarkán található árkádos homlokzatot. Quittner a homlokzat tetejére egy hatalmas mellvédet, kétoldalán a hengeres zárterkélyeket lezáró tornyokat tervezett, amely a Duna felőli sarokkupolánál is monumentálisabb volt. Minden bizonnyal egy légibomba találat következtében szinte a teljes sarokrész az első emeletig beomlott. 
A háború után sem a dunai sarokkupolát, sem a Frankel Leó utcai látványos épületrészt nem rekonstruálták. Sőt, utóbbit szinte felismerhetetlen módon állították helyre: a megmaradt homlokzatot az első emeletig visszabontották, minden díszétől megfosztották, bevakolták, és egy egyszerű félnyeregtetőt helyeztek rá. Ezzel egy építészeti sebet hoztak létre az egykor egységes épülettömbben. Így a körút egyik meghatározó sziluettje végleg eltűnt. 
A szocialista építészeti gondolkodás nem tartotta értékesnek a historizáló díszítőelemeket és kupolákat, ezért sem a tornyok, sem a sérült sarokrész helyreállítását nem vállalta. A Pozsonyi-bérház ma csonkán áll: eredetileg Budapest egyik legimpozánsabb „kapuháza” volt, mára azonban fájdalmasan hiányoznak tetődíszei, valamint az elbontott épületrésze. Visszaépítésük nem csupán egy épület, hanem az egész Margit körút, a hídfő és a városarculat méltó történeti kiegészítése lenne.
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Fecske Gábor László
Kapcsolódó:
Vezetőkép: A Pozsonyi-bérház és a Kolonics-bérház sarokkupolás épületeivel indult egykor a Margit körút. Forrás: FSZEK
