Budapest elveszett tetődíszei – A Gregersen-bérház
A mai Boráros tér, amelyet 1875-ig Fa térnek neveztek, a 19. század végére a főváros egyik legfontosabb közlekedési csomópontjává vált. A Duna-part közelsége, a környező ipari és kereskedelmi létesítmények, valamint a gyorsan növekvő lakosság mind hozzájárultak ahhoz, hogy a tér és környéke reprezentatív bérházakkal épüljön be.
Maga a tér nevét Boráros Jánosról kapta, aki görög eredetű kereskedőcsaládból származott, és jelentős szerepet vállalt Pest város közéletében. 1785-ben városi tanácsossá nevezték ki, 1790 és 1807 között főbíróként működött, majd több időszakban ügyvezető helyettes polgármesterként is szolgált. Tagja volt a pesti országgyűlésnek, és a Szépítő Bizottság terveinek kidolgozásában is közreműködött. 1804-ben nyitotta meg a Városligetet, amelyet szórakozóhellyé alakítottak. A napóleoni háborúk idején a pesti polgárőrség ezredese volt, vagyonát pedig jótékony célokra hagyta. 
A Boráros tér egykori városképét meghatározó épületek közé tartozott a Gregersen-bérház is, amely a Lónyay utca és a tér sarkán emelkedett. Az épületet 1906-ban Gregersen Guilbrand norvég származású hídépítő mérnök építtette, aki jelentős szerepet játszott Budapest és az egész ország modernizációjában. Gregersen 1888-ban alapította meg saját vállalkozását Gregersen G. és Fiai Építő Vállalat néven, amely hidak, vasútvonalak és pályaudvarok építésével írta be magát a magyar építéstörténetbe. A vasútépítés mellett ácsmesterségének tudása és a hozzá kapcsolódó faipar is a vállalat meghatározó pillére volt: fatelepei és asztalosárugyára révén kulcsszerepet vállalt Budapest világvárossá fejlődésében. Munkái között olyan meghatározó épületek szerepelnek, mint a Mátyás-templom, a Szépművészeti Múzeum, az Operaház vagy a közeli Bakáts téri templom. 
A Gregersen-házak 1906-ban készültek el négy egymás melletti, monumentális, négyemeletes épületként a Lónyay utcában (47–51. szám). Az építkezést Jablonszky Ferenc építőmérnök vezette. Különlegességük, hogy minden szint átjárókkal kapcsolódott a szomszédos bérházakhoz, így egy egységes épületsor jött létre. Az épületek lépcsőházaiba a Stigler Felvonó Gyár legmodernebb, elektromos hajtású, gombkormányzású személyfelvonóit építették be, amelyek a maguk idejében forradalmi technikai újításnak számítottak. Ez a megoldás egyszerre szolgálta a kényelmet és jelezte a korszak polgári életmódjának modernizálódását. 
A Boráros tér és a Lónyay utca találkozásánál emelt Gregersen-bérház kívülről a historizáló városi bérházépítészet jellegzetességeit viselte magán. Homlokzatát vízszintes párkányok tagolták, ablaksoraiban timpanonok és szemöldökpárkányok adtak ritmust, a földszinten üzletportálok sorakoztak, az emeleteken pedig tágas polgári lakások kaptak helyet.
Külön említést érdemel az épület saroktornya, amely a Boráros tér látképének egyik meghatározó eleme volt. A kupolaszerű, manzárdtetőbe illesztett torony monumentális karaktert adott az épületnek, és kiemelte a tér sarkának városképi jelentőségét. A legfrissebb kutatások szerint a torony az 1930-as években bontásra került, de pontos okát nem ismerjük: lehetett szerkezeti probléma, gazdasági megfontolás vagy akár az épület korszerűsítésének szándéka. 
A Gregersen-bérház története jól mutatja, milyen fontos szerepet töltöttek be egykor a tetődíszek Budapest városképében. A kupolák, tornyok és gazdagon formált tetőidomok a nagyvárosi reprezentáció szimbólumai voltak, ugyanakkor sajátos arculatot adtak az utcáknak és tereknek. Az elmúlt évszázad során ezek közül sok eltűnt: háborús pusztítás, gazdasági nehézségek vagy városrendezési átalakítások miatt bontották le őket. Hiányuk azonban ma is erősen érződik. 
A Boráros tér ma is impozáns, de korábbi fényét és eleganciáját a tetődíszek visszaépítésével lehetne igazán visszahozni. Városképi szempontból kiemelt helyeken – így a Gregersen-bérháznál is – érdemes lenne megfontolni ezek rekonstrukcióját, hiszen nem pusztán a múlt emlékei, hanem Budapest nagyvárosi arculatának szerves részei.
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Fecske Gábor László
Kapcsolódó:
Vezetőkép: A Gregersen-bérház hosszan elnyúló homlokzata a Lónyay utcában. A fényképen jól megfigyelhető, hogy a manzárdkupola mellett manzárdablak is helyet kapott. Forrás: Pinterest
