Barsi Balázs atya: Ha megoldódik a kilátástalan helyzet, sokan elfelejtik Istent, akihez kiáltottak
„Nem az a szégyelleni való, ha valaki bajban Istenhez kiált – a lenézni való és gyalázatos, következetlensége és megalkuvása miatt embertelen tett ezután következik. Tudniillik, ha egyszer csak megoldódik a kilátástalan helyzet, elmúlik a végveszély, akkor sokan egyszerűen elfelejtik Istent, akihez kiáltottak” – írta közösségi oldalán Barsi Balázs atya csütörtökön.
Az eredetileg a ferences szerzetes Az irgalmas Atya című kötetében megjelent gondolatsor így folytatódik:
„Nem az a legnagyobb bűn, hogy a párttitkár keményen és nyíltan káromkodott, majd pedig súlyos szívműtéte előtt többek füle hallatára Istenhez fohászkodott; hanem az a legnagyobb bűn, ha a sikeres műtét után nem folytatja az imádságot. Az, hogy esetleg többé nem káromkodik, csak még inkább vádolja őt, mert ezzel kifejezi, hogy Istenhez való egzisztenciális kiállításának eseménye óta megmaradt az emléke arról, hogy kicsoda az ő számára az Isten, tudatos életében mégis elfelejti ezt az Istent.”
Ha egyszer is felszakad belőled a kiáltás, hogy „Istenem!” – úgy, ahogyan Illés, Dávid és a többiek, kicsinyek és nagyok szíve mélyéről felszakadt – de utána többé nem szólítottad meg őt, magad teszed menthetetlenné önmagadat, mert szíved legmélyebb tapasztalata ellen élsz.
– írta Barsi Balázs atya, s hozzátette:
„Nem kis bűn ám az, amit olyan sokan gyónnak meg újra, hogy nem imádkoztam. Belegondolsz?”
Vezetőkép: Barsi Balázs ferences szerzetes. Forrás: Mátraverebély-Szentkút sajtó/szentkut.hu
