Kaszab Zoltán: Öles léptekkel halad a világ a béke felé
Ismét kiderült, hogy a magyar stratégia volt a helyes.
Felgyorsultak az események az ukrán háború lezárását illetően az elmúlt egy hétben. Kis túlzással azt mondhatjuk, hogy múlt péntek óta több, a béke irányába való elmozdulás történt, mint az elmúlt 3 és fél évben összesen.
Az áttörést Trump amerikai és Putyin orosz elnök alaszkai találkozója hozta. Persze a mindig kritikus, a két elnököt egyaránt gyűlölő nyugat-európai és magyar balliberális elit kudarcként írta le a megbeszélést, mondván ott semmilyen eredmény nem történt, a valóság éppen ennek az ellenkezője.
Az, hogy a két elnök a csúcs zárásaként nem beszélt konkrétumokról, azt jelentette, hogy igenis mindketten komolyan veszik azt, hogy rendezni kell a helyzetet.
Azt pedig senki nem várhatta, hogy Trump és Putyin egyből egy olyan egyezséget köt, ami véget vet a háborúnak. Az események ugyanakkor innentől kezdve felgyorsultak, hiszen Trump néhány nappal később a Fehér Házban fogadta Zelenszkij ukrán elnököt és az őt elkísérő európai vezetőket. A tárgyalás közepette ráadásul 40 percre Trump Putyint is felhívta, így teremtve olyan helyzetet, hogy az európai vezetőknek akarva-akaratlanul is beszélniük kelljen az orosz elnökkel. Itt tartunk jelenleg.
És már az elmúlt egy hétben történtekből is nyilvánvaló, hogy a rendezés kulcsa a tárgyalás. Trump elnök az egész világnak megmutatta, hogy egyetlen konfliktusnak sem lehet olyan szereplője, akivel nem kell, vagy lehet beszélni és ha egy háború lezárásáról van szó, nincs olyan, hogy szalonképtelen partner. Az amerikai elnök így tett az India és Pakisztán, a Kongó és Ruanda, valamint az Azerbajdzsán és Örményország közötti konfliktusban is. Ezek után pedig senki nem lepődhetett meg, hogy Vlagyimir Putyinnal is tárgyalt.
Trump azt tette, amit Orbán Viktor 3 és fél éve mond és amit az európai vezetőknek már rég meg kellett volna tenniük. Beszélt, tárgyalt, megoldást keresett.
Ugyanúgy, ahogyan a magyar miniszterelnök a tavaly nyári békemissziója során, amikor felkereste az ukrán, az orosz és a kínai elnököt, majd egyeztetett Donald Trumppal is, aki akkor még csak jelölt volt. És ugyan a történelemben nincs olyan, hogy „ha”, de ha egy éve már Trump lett volna az elnök és Európa bármilyen hajlandóságot mutatott volna a saját sorsának a rendezésére, a mostani eredményeket már egy évvel ezelőtt el lehetett volna érni. Gondoljunk csak bele, mennyi szenvedéstől lehetett volna megszabadítani az ukrán népet, ha ez így történik. Ukrajna óriási tragédiája, hogy az elvileg neki jót akaró nyugat-európai szövetségesei egy mára nyilvánvalóan hibás stratégiát választottak azzal, hogy nem tárgyaltak Putyinnal.
Európával pedig az történt, mint a migrációnál: Orbán Viktor volt az, aki előre megmondta, hogy mi fog történni, de ezért eleinte csak kioktatás járt, évekkel később azonban mindenki más is az ő álláspontjára helyezkedett.
Most is ezt látjuk: Merz, Macron és von der Leyen néhány napja már mind a békéről beszélnek. Csakhogy Európa ismét elkésett. Ahogy a migráció ügyében történt késői ébredés visszafordíthatatlanul átalakította a társadalmi viszonyokat, úgy a mostani bénázás hosszú időre levette Brüsszelt és a nagy tagállamok fővárosait a meghatározó geopolitikai szereplők porondjáról. Helyükre viszont – nem meglepő módon – éppen Budapest kerülhet fel. Több nagy nemzetközi lap ugyanis arról ír, hogy a szerveződő Putyin-Zelenszkij találkozó helyszíne a magyar főváros lehet. Bár még semmi sem biztos, ez egy nagyon komoly elismerése lenne a magyar békepolitika erőfeszítéseinek és pontosan megmutatná, hogy Magyarország nemhogy elszigetelt, hanem a legkomolyabb szövetségeseket tudhatja maga mögött.
Kapcsolódó:
Vezetőkép: Orbán Viktor miniszterelnök és Donald Trump találkozója a korábbi amerikai elnök, republikánus elnökjelölt floridai rezidenciáján, Mar-a-Lagóban 2024. július 11-én. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
