Ungváry Zsolt: Felnőtt kiváltságok – kitilthatók-e a gyerekek a fürdőkből?
Az emberi civilizáció egészen különleges, a természet törvényeinek ellentmondó sajátossága, hogy a jóléti, gazdag, egyre inkább semmittevő társadalmakból eltűnnek a gyerekek, és a nép nem képes még az önreprodukcióra sem. Miközben az állatvilágban a kedvező körülmények (táplálékbőség, biztonság) a populáció elszaporodásához, a mostoha adottságok pedig a csökkenéshez vezetnek, addig az embereknél ez pontosan fordítva van.
Magyarországon évtizedek óta ismert a probléma, és a jelenlegi kormány hihetetlen erőfeszítéseket is tesz a trend megfordítására, de ezek döntően anyagi természetűek, és mint láttuk, a gazdasági körülményeknek nem csak nincsen köze a tényleges gyermekvállaláshoz, hanem sokszor éppen ellentétesek vele.
Sokkal fontosabb a belső indíttatás, a divat, a korszellem, sőt elsősorban a kortárs vélemények. Ha a házasságnál, nagycsaládnál menőbb a repülős út, a fesztiválok, az örök felelőtlen fiatalság életérzése, akkor még a legerősebb, legősibb ösztönök is képesek háttérbe szorulni. Ha a légkör, minden anyagi támogatás dacára nem gyerekbarát, az káros lehet és más irányba terelheti az energiákat.
A hobbi célú kutyatartás folytonos népszerűsítésével, és általában az állatok iránti érdeklődés felkeltésével próbálják is lecserélni ezeket az érzéseket. Ennek a gyerekellenes légkörnek a megteremtéséhez tartoznak például az olyan intézkedések, amit legutóbb két budapesti fürdő is meglépett: kitiltotta a 14 éven aluliakat. A Rudasban ez már jó ideje így van, augusztus elsejével a Széchenyi is csatlakozik hozzájuk.
Szemérmetlenül azzal indokolták, hogy a gyógyvíz veszélyes lehet a gyermekek egészségére; ezzel csak az a baj, hogy eddig is ki volt írva a forró fürdőkre, hogy nem ajánlják kicsiknek, a többit azonban használhatták. Ráadásul ha ez csakugyan ennyire veszélyes, akkor ezek szerint mindeddig súlyos fenyegetésnek tették ki a gyerekeket, illetve a többi intézmény, amelyik továbbra is beengedi őket, szándékosan kárt okoz? Én Zuglóban felnőve történetesen rengeteget jártam a Széchenyibe, csakúgy, mint a nővérem a fiaival. Túléltük valamennyien.
A mostani döntés természetesen nem pusztán az érintettekre vonatkozik, hanem az egész családra, nagyobb testvérekre és szülőkre is, hiszen nyilván nem fogják otthon hagyni a kicsit, és nélküle lubickolni.
Valóban zavaró lehet, ha a gyerekek ugrálással, zajongással zavarják a többieket, ez azonban megoldható; elsősorban a szülők felelőssége. Meg lehet értetni a gyerekkel a szabályok betartását, akivel mégsem, azt valóban a szülőnek nem kell elvinnie ilyen helyekre, illetve ha vét a házirend ellen, akkor ki kell utasítani. Ezen az alapon a felnőtteket is ki lehetne tiltani, mert hátha berúgnak és zaklatják a többieket, neadjisten belehánynak a szaunába, vagy a felgyülemlett tesztoszterontól izgatott férfiakat, mert hátha rácsapnak a fürdőruhás nők fenekére.
Jellemzően pontosan az a réteg, amelyik ezúttal megértő az efféle kollektív büntetésekkel szemben, az elsők között háborogja tele a különböző netes felületeket, ha a gyerekét fegyelmező szülőt lát, vagyis olyat, aki rászól a kicsire, nem engedi „szabadon” élni. Miközben a gyerekek igenis igénylik a korlátokat, kiprovokálják azok kijelölését, és elfogadják azokat. Ez sokszor akár fizikai behatást is igényel, például meg kell ragadni a gyereket, ha le akar szaladni az úttestre, és arrébb kell vinni, ha fröcsköli a vízzel az uszoda lépcsőjén terpeszkedő kövér bácsit.
A kivitelezés is elég aggályos: személyit fognak kérni belépéskor? Ezt az alkohol- és dohányvásárlásnál sem sikerült megoldani, pedig ott valóban volna is értelme. Most majd a pénztárosok vizslató szeme dönti el a kamaszodó kislányról, igazoltassa-e, mielőtt bebocsátja a kiváltságosok szentélyébe?
Hasonló problémákkal másutt is találkozhatunk: a franciáknál „politikai és társadalmi vita robbant ki a gyermekmentes üdülőhelyekről: míg egyesek diszkriminatívnak és embertelennek tartják a gyerekek kizárását, mások szerint ezek a szállodák csupán a nyugalmat kereső vendégek igényeit elégítik ki.” Laurence Rossignol korábbi családügyi miniszter szerint a gyermekmentes szállodák és üdülőhelyek diszkriminatívak, intoleráns társadalmat teremtenek, ezért be kellene tiltani őket. „Nem szervezhetjük meg a társadalmat úgy, hogy elválasztjuk magunktól a gyerekeket, ahogyan egyes intézmények nem fogadnak kutyákat. A gyerekek nem kellemetlen háziállatok”.
Képzeljük el, ha egy szálloda vagy egy fürdő a színesbőrűeket, a nőket, a kövéreket vagy a magasakat, a kopaszokat vagy a tetováltakat tiltaná ki. Még az ötlet leírása is botrányízű.
A generációkat nem lehet egymástól elválasztani; bizonyos természetes szegregáció óhatatlanul bekövetkezik, amibe éppen úgy illetéktelen volna a hatalomnak beavatkoznia, mint mesterséges, kor alapú megkülönböztetéssel védeni a gyerekzsivajtól a jólétbe fulladókat.
A minden apróságon felhördülő, a diszkrimináció legkisebb jelére is tollat és klaviatúrát ragadó jogvédőknek jó szívvel ajánlom: gyűjtsenek aláírást a Széchenyi Fürdő elleni bojkottra. Végre lenne egy témájuk, amihez tudnék csatlakozni.
Kapcsolódó:
Vezetőkép forrása: Freepik
