Temetők az űrből – új távlatokat nyit a régészetben a Nemzeti Régészeti Intézet országos programja

A lelőhelydiagnosztika segítségével az elmúlt félév során több mint 200 új lelőhelyet – köztük mintegy 150 soros temetőt, valamint körárkos és bronzkori urnatemetkezéseket – azonosítottak a régészek. A „Temetők az űrből” elnevezéssel is illetett program eredményei már most újraírják a népvándorlás korának temetkezési térképét.

Az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet Topográfiai osztályának koordinálásával indult el a „Lelőhelydiagnosztika távérzékeléssel” című kutatási program, közismertebb nevén „Temetők az űrből” projekt. Ennek célja olyan – többnyire teljesen ismeretlen – temetkezések azonosítása, amelyek sem terepbejárással, sem geofizikai vagy fémkeresős módszerekkel nem észlelhetők, és amelyekről sok esetben csak műholdfelvételek vagy archív légifotók árulkodnak – közölte Facebook-oldalán a Nemzeti Régészeti Intézet.

Mint írták, a program középpontjában a klasszikus soros temetők állnak, amelyek döntő többsége az avar és germán korszakhoz köthető.

E lelőhelyek több mint 1,5 méteres sírmélysége miatt a leletanyag a felszínre sosem kerül, így a távérzékelés az egyetlen eszköz ezek megtalálására – mielőtt az erózió vagy egy beruházás végleg eltüntetné őket

– emelték ki, és hozzátették, több esetben előfordult, hogy temetkezések építési munkálatok közben kerültek elő, nem ritkán a kivitelezés késői szakaszában. Ilyenkor a lelőhely részleges roncsolódása mellett a projekt is kényszerűen megszakadt, ami a kulturális örökség megóvása és a beruházás zavartalan lebonyolítása szempontjából egyaránt kedvezőtlen.

A kutatások a helyi múzeumokkal szoros együttműködésben zajlanak, biztosítva a leletanyag egységét és a régészeti örökség közös gyarapítását. Az együttműködések keretében eddig többek között a Szent István Király Múzeum, a Kuny Domokos Múzeum, a Soproni Múzeum és a Tatabányai Múzeum vett részt a programban, míg további partnerségek előkészítése zajlik például Vas, Zala, Heves, Pest, Somogy, Veszprém, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyékben – sorolták.

A szondázó feltárások – a Nemzeti Régészeti Intézet ismertetése szerint – kis léptékű, mégis rendkívül informatív kutatások: 2-4 napos ásatások során egy-egy sírcsoport pontos kora, temetkezési rítusa, valamint a lelőhely megőrzöttségi állapota is feltérképezhető. Az így hitelesített temetők felkerülnek a közhiteles nyilvántartásba – már ismert helyszínek pontosítása mellett sokszor egészen új lelőhelyek formájában.

Hozzátették, hogy a légirégészet mint műfaj nem újkeletű, a Pécsi Légirégészeti Téka (Otto Braasch és Szabó Máté fotóanyaga) szakmai körökben ismert és az ELTE (Czajlik Zoltán) is készít régészeti célú légifotókat. Ez egészült most ki a műholdas rendszerek, valamint a drónok alkalmazása adta plusszal. A széles összefogásnak és összetett kutatásmódszertannak köszönhetően azonban rövid idő alatt nagy mennyiségű adat gyűjthető a vizsgált korszakok temetkezéseiről. A cél egy komplex módszertani tanulmány elkészítése, amely a jövőben konferenciák, szakképzések és helytörténeti bemutatók témájává válhat – és amely alapot teremthet egy új, hatékony örökségvédelmi gyakorlat számára.

Kapcsolódó:

Az új technológiák soha nem látott távlatokat nyithatnak a régészetben (VIDEÓ)

Vezetőkép: Ezen az infrás drónfotón jól kivehető egy régészeti feltárást megkívánó temető, amely szondázása a Jász Múzeummal együttműködésben hamarosan megtörténik. Forrás: Facebook/Nemzeti Régészeti Intézet, felvétel: Hegyesi Viktor