A Pride nem döntött el semmit
A baloldali ellenzék pontosan ugyanott tart, mint 4 évvel ezelőtt.
Olvasom a Pride-ról szóló beszámolókat, az értelmezés kereteit és rá kell jönnöm arra, hogy az elmúlt években semmi sem változott az ellenzéki oldalon. A balliberális lapok és elemzők el vannak ájulva attól, amit láttak, szerintük ezzel korszakhatárhoz ért a jelenlegi rendszer, volt olyan lap, amely egyenesen az Orbán-rendszer temetési menetéről írt és Magyar Péter is azt a következtetést vonta le a látottakból, hogy bizony „Orbán Viktor végképp elvesztette miniszterelnök jellegét.” Az egész ügyet körüllengi egyfajta balliberális bizakodás, a már-már megszokott hurráoptimizmus.
Láttuk ezt minden, a balliberális oldal számára fontos üggyel kapcsolatban a Fudan Egyetem elleni tüntetéstől az SZFE átalakítása elleni tiltakozáson át a Pride-ig.
Mindegyik téma viszonylag sok embert mozgatott meg, többnyire – ahogyan magukra is hivatkozni szoktak – a „körúton belülről” és mindegyiktől azt várták, hogy azzal majd beleütik az utolsó szöget az Orbán-kormány koporsójába. Csakhogy ez egyik alkalommal sem történt meg és nem véletlenül. Az emberek többségét, főleg vidéken ugyanis ezek az ügyek nem érdeklik, hiszen sokkal fontosabb dolguk is van ennél. Ezekhez az emberekhez a mostani Pride is csak maximum érintőlegesen jutott el és nem azért, mert tájékozatlanok, hanem mert egyszerűen nem tulajdonítanak neki jelentőséget. A budapesti balliberális értelmiség persze megint félreértelmezi a helyzetet és azt gondolja, hogy a hétvégén megváltotta a világot.
Aztán ha a választáson nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan az az ő világképéből következik, akkor megint a választók lesznek a hibásak, mert nem látják, hogy valójában mi lenne a jó nekik.
Holott pontosan tudják, sőt, ők tudják csak igazán. Éppen ezért nem fog múlni semmi azon, hogy mennyien voltak a Pride-on, hiszen azok az emberek, akik kétségtelenül sokan kivonultak, valószínűleg mindig is a baloldalra szavaztak. A gyermekvédelem ügyét felkaroló és amellett következetesen kiálló kormánypártiak ugyanakkor sosem a hangos kisebbséghez, hanem a csendes többséghez tartoztak, akik majd akkor mutatják meg, hogy mekkora erejük van, amikor erre szükség van.
Jól szemléltette ezt a VOKS2025, amelyen nagyjából 10-15-ször annyian mondtak nemet Ukrajna gyorsított Európai Uniós csatlakozására, mint amennyien szombaton a Pride-on vonultak.
Egy dologra ugyanakkor biztosan jó volt a hétvégi rendezvény. Világosan megmutatta azt, hogy ki, melyik oldalon áll. Bár a Tisza hivatalosan távol maradt, Magyar Péter több bejegyzésében is elítélte a kormányt a Pride betiltása miatt és hangsúlyozta azt is, hogy pártja olyan országot épít, amelyben nem számít, hogy ki kit szeret. A helyszínen pedig több Tisza támogató nyilatkozót is megszólaltattak a kinn lévő újságírók, vagyis jól láthatóan a párt szavazóinak egy része igenis támogatta annak megtartását. A színpadon pedig az a Karácsony Gergely szónokolt, aki korábban arról beszélt, hogy Budapestnek elemi érdeke, hogy Tisza kormány legyen. Ha ehhez pedig hozzátesszük azt, hogy a Tisza európai pártcsaládjához, a Néppárthoz tartozó Bizottsági elnök, Ursula von der Leyen volt az, aki kétszer is felszólította a magyar hatóságokat, hogy engedélyezzék a felvonulást, a képlet egyértelművé válik.
A Pride tehát nem döntött el semmit és továbbra is van miért optimistának lennünk, hiszen a csendes többség eddig mindig győzött. Tartani ugyanakkor van mitől, a másik oldal hangja ugyanis egyre hangosabb és messzire elér. Ne hagyjuk, hogy ezzel eredményt is elérjenek!
Kapcsolódó:
Vezetőkép: Karácsony Gergely főpolgármester a Budapest Büszkeség rendezvényen (eredetileg Budapest Pride felvonulás) a Gellért rakparton 2025. június 28-án. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
