A keresztény vértanúk emléknapját tartjuk június 30-án
A keresztény vértanúk emléknapját 1969. óta tartjuk június 30-án. A különböző történelmi korszakokban meghurcolt keresztényekre emlékezünk.
A keresztényüldözések története egészen az ókor végéig nyúlik vissza. A Római Birodalomban a Krisztus utáni első századokban a kereszténységre ellenségesen tekintettek, mivel attól tartottak, hogy az új vallás megbontja a birodalom egységét. Egészen 313-ig, Constantinus császár idejéig a keresztényeket üldözték, rengetegen szenvedtek vértanúságot ekkoriban a vallásuk miatt.
Az 1. században Nero, a „véres császár” idején volt a legsúlyosabb a keresztények helyzete – a császár válogatott kínzásokat követően végeztette ki többek közt Péter és Pál apostol tanítványait is.
A vértanúkat sok esetben vadállatok bőrébe bújtatott kutyák marcangolták halálra, más esetekben pedig keresztre feszítették őket.
A keresztények helyzete a következő időkben sem sokat javult a birodalomban. Fél évszázaddal később Traianus császár, egy általa közzétett dokumentumban hivatalosan is kijelentette, hogy a keresztények a római állam ellenségei. A 3. század végén, Diocletanius császár idején is rendkívül keményen lépett fel az állami hatalom a keresztényekkel szemben.
Constantinus korától kezdve azonban a kereszténység pozíciói jelentősen jobbá váltak, mivel a császár leállíttatta a keresztények üldözését. A következő évtizedek során a vallás még tovább terjedt, így a korábban a birodalom egységét – a kormányzat szerint – veszélyeztető hitből az egység garanciája és megtestesítője lett.
Az elkövetkező történelmi korszakokban, a politikai és vallási helyzet alakulásának függvényében szintén számos alkalommal sor került keresztények üldözésére. A középkorban a választóvonal egyrészt a kereszténység és a különféle pogány vallások közt, másrészt – a 7. század után – a kereszténység és az iszlám közt húzódott.
A kora újkorban az európai hatalmak – politikai és vallási-kulturális értelemben vett – expanziója által a kereszténység a világ számos, Európa által korábban nem befolyásolt pontján is elterjedt, ezzel párhuzamosan viszont az ottani, helyi vallásokkal is ütközőpontok alakultak ki. Az újkorban-jelenkorban pedig már nemcsak a vallások, hanem a vallásos emberek és az ateisták között is olyan ellentétek feszülnek, amelyek üldözéshez vezethetnek (a keresztényüldözés ma is egy ateisztikus, kommunista államban, Észak-Koreában a legsúlyosabb).
A vallási kisebbségekre – és a legtöbb esetben ez a kereszténység követőit jelenti, annak ellenére, hogy a a világ legelterjedtebb vallásáról beszélünk, ami azonban nemcsak összefüggő tömbökben van jelen, hanem szórványai számos helyen megtalálhatóak– sajnos gyakran még napjainkban is veszélyforrásként tekint az állami kormányzat, és sok esetben a többségi vallás követői szemében őket állítják be az adott nemzet legfőbb, belső ellenségeként.
Sajnálatos módon, napjainkban is gyakoriak a keresztényeket hitük miatt ért támadások.
Kapcsolódó:
Keresztényeket mészárolnak le, a világ pedig elfordítja tekintetét – Miért?
Legalább 20 áldozata van egy keresztények elleni merényletnek Damaszkuszban
Vezetőkép: illusztráció – szíriai keresztények fakeresztekkel tüntetnek Damaszkuszban 2024. december 24-én tiltakozásul amiatt, hogy az Anszar al-Tauvíd dzsihadista csoport tagjai felgyújtottak egy karácsonyfát a Hama közelében fekvő, többségében ortodox keresztények lakta Szukalabiya településen. Fotó: MTI/EPA/Haszan Belal
