Barsi Balázs atya: Semmire sem vágyunk jobban, mint megtanulni úgy szeretni, ahogy Jézus szeretett
„Életünk folyamán minden nagyobb isteni kegyelem befogadását egy bizonyos Mennybemenetel és Pünkösd közti, »már nem látom és még nem érzem« állapot előzi meg” – írta közösségi oldalán hétfőn Barsi Balázs ferences szerzetes.
Hozzátette, „ezek a napok megízleltetik velünk azt a sötétséget, magányt és ürességet, amely a teremtés előtt volt, a kezdeteknek azt a félelmetes csöndjét, amikor Isten Lelke még nem lebegett a vizek fölött. És megtapasztaltatják velünk azt a légszomjat, amelyet Isten távolléte okozhat a lelkünkben”.
Az eredendően Telek Péter-Pállal közösen írt Jézus, világ Megváltója című kötetében szereplő gondolatsor folytatásában az atya kifejti, hogy „az Úr közelségének hiánya olyan tátongó űrt hasít keresztény életünkbe, amelyet nem tölthet be senki és semmi. Lelki fejlődésünk velejárója ez, annak jele, hogy a kisebb szeretetből a nagyobba lépünk, pontosabban léptünk át”.
„Már az is nagy kegyelem, ha egyszer csak felismerjük, hogy nem természetünk fogyatkozásai, bűnös hajlamaink a mi legnagyobb gyengeségünk, hanem az, hogy nem tudunk szeretni és nem tudunk imádkozni”
– írta, s hozzáfűzte, hogy „ezzel egy időben arra is rádöbbenünk, hogy semmire sem vágyunk jobban, mint megtanulni úgy szeretni, ahogy Jézus szeretett, és úgy imádkozni, ahogy Ő imádkozott”.
„Nem konkrét tettekről és nem konkrét imádságokról van itt szó, hanem arról az élő forrásról, ahonnan minden imádságunknak és jócselekedetünknek fakadnia kell: a Szentlélekről” – zárta bejegyzését a ferences szerzetes.
Vezetőkép: Barsi Balázs ferences szerzetes. Fotó: MTI/Filep István
