Budapest elveszett tetődíszei – A Huzella-bérház
A mai Belgrád rakpart 6–8. szám alatti Huzella-bérház a Havas és Molnár utcák által határolt saroktelken áll. Korábban egy másik ház állt ezen a helyen. Ezt a klasszicista stílusú lakóépületet Zitterbarth Mátyás tervezte az 1800-as évek elején. A ház egyszerű, elegáns, visszafogott díszítésekkel készült, hűen tükrözve a klasszicizmus szellemiségét.
Eredeti címe Aldunasor 26. volt, mivel akkoriban még így nevezték a rakpartot. Később előbb Ferenc József rakpartnak, majd Belgrád rakpartnak hívták. 
Ez a régi sarokház a 19. század végére elavulttá vált és már nem felelt meg a kor igényeinek. A város gyors fejlődése indokolttá tette lebontását, hogy helyet adjon egy modernebb, nagyobb bérháznak. 1896-ban épült fel az új, historizáló stílusú bérház, Huzella Elek és felesége, Huzella Csanák Janka megbízásából. Huzella Elek sport-, fegyver- és vadászcikk-kereskedő volt, akinek népszerű üzletei működtek Nagyváradon és Budapesten, a Váci utcában. Fiának, Huzella Tivadarnak szánta a családi vállalkozás vezetését, ám Tivadar más utat választott: orvosi diplomát szerzett, és a pályáját a korbonctani laborban kezdte. 
Az első világháború idején katonaorvosként szolgált a montenegrói Cetinjében. Már 35 évesen egyetemi tanár lett. 46 éves korára pedig a Pázmány Péter Egyetem Anatómiai Intézetének professzorává nevezték ki. Fő kutatási területe a daganatos betegségek volt, ezekről több nyelven publikált tudományos cikkeket. Érprotézisekkel kapcsolatos kísérleteiért Nobel-díjra is jelölték, ám az orvosi és élettani Nobel-díjat 1937-ben végül Szent-Györgyi Albert kapta. Huzella Tivadar gödi villáján kívül gyakran tartózkodott a Duna-parti Huzella-bérház harmadik emeleti, panorámás lakásában. 
A bérház terveit Korb Flóris és Giergl Kálmán, a korszak kiemelkedő építészei készítették. Nevükhöz olyan jelentős budapesti épületek fűződnek, mint a Klotild-paloták, a Légrády-palota (ma Eiffel Palace), a Zeneakadémia vagy a József főhercegi palota. A Belgrád rakparti épület homlokzata nyolctengelyes, aszimmetrikusan elhelyezett kétszintes főkapuval. A különböző emeleteket eltérő nyílásdíszítések, kváderes keretezések, konzolos erkélyek és lodzsák tagolták. A sarkot egy kétszintes, konzolos zárterkély hangsúlyozta. A ház leglátványosabb eleme egykor a Havas utcánál elhelyezkedő, kétemelet magas zárterkély felett emelkedő sarokkupola volt, melyet tagolt attikamellvéd kísért. 
A Huzella-bérház szinte sértetlenül átvészelte Budapest második világháborús ostromát, sarokkupolája eredeti pompájában maradt fenn. Mégis, az 1950-es évek elején, egy tetőfelújítás során – máig tisztázatlan okokból – eltávolították a kupolát, annak laternáját, valamint a kapcsolódó attikamellvédet is. Az eredetileg földszinttel, félemelettel és három teljes emelet magasságban megépült házra 1960-ban újabb emeletet húztak, amihez elbontották a korábban már felújított tetőt is. 
A ráépített új szint, sem arányaiban, sem anyaghasználatában, sem homlokzati tagolásában nem illeszkedik az eredeti épülethez. Ornamentikától mentes, egyszerű ablaksorával és sivár homlokzatával éles kontrasztot alkot az alatta húzódó, historizáló emeletek gazdagon díszített felületeivel. A kupola elbontása, majd az utólagos bővítés nemcsak esztétikai sebet ejtett az épületen, hanem megfosztotta azt méltó lezárásától, „koronájától” is. A megnövekedett beépítettség, az új szerkezeti elemek súlya, végleg átrajzolták az épület sziluettjét, amely így fájó látványt nyújt Budapest világörökségi látképében.
Vezetőkép: A Huzella-bérház. Forrás: Fszek
