Nagyszerdai „lélegzetvételnyi gondolat” Júdásról – Vértesaljai László jegyzete
„A nagyszerdai evangélium (Mt 26,14-25) a készület idejéről szól, amikor mindenki készülődik: a Mester a húsvéti vacsora közös elköltéséről, még inkább betöltéséről gondoskodik, Júdás azonban maga, egyesegyedül, titokban készülődik, pedig már fogytán a levegője” – Vértesaljai László jegyzete.
A Vatican News osztotta meg Vértesaljai László jegyzetét a nagyszerdai evangélium üzenetéről, amelyet változtatás nélkül közlünk.
Mit adtok nekem, ha a kezetekbe juttatom…? – kérdezi az iskarióti. Majd újra kérdez: Csak nem én vagyok az, Mester?
Milyen szomorú ez a „nem én vagyok” vallomása, szemben Jézus „Én vagyok” kijelentéseivel! Júdás még csak becsületes áruló se, nem vállalja sem tanítványságát, sem magát. Ő még az árulását is elárulja! Szorul a hurok körülötte, már levegője sincs és nincs már messze, amikor egy fán önmagába fullad a lélegzete. Ott már sem lélegzete, sem lelke.
Pedig tudhatná, Mestere ajkán el nem fogy a szó: Barátom…!
Végül a dráma teljessége: mindketten fán függnek, az egyik az Élet fáján, a másik a bitófán.
Bizony, jobb lett volna arra az igaz szóra – Barátom! – sírva belerohanni az éjszakába – mint Péter – és leülni a Tizenkettő közt az utolsó helyre!
A kép a British Museumban őrzött híres elefántcsont doboz (420-430 körül faragták) egyik oldalsó jelenete, mely együtt mutatja a mestert és a tanítványt, a Megváltót és az árulót. Az Úr jobbján Anyja és a szeretett Tanítvány, balján pedig Longinus százados.
Vezetőkép: Vatican News
