Ungváry Zsolt: Baloldali megoldás – ha baj van, siránkozunk
Hirdetés
Nem szeretek szívességet kérni, mert azt a gyengeség jelének érzem: elismerem vele, hogy nem értek valamihez. És aki nem ért valamihez, az csináljon mást, és engedje át a terepet (helyét, pozícióját) annak, aki ért hozzá.
Egy családban ez természetesen nem így működik, még baráti közösségben sem, a munkahelyen már inkább, a politikában pedig egyértelműen. Aki maga is beismeri, hogy nem tud megbirkózni egy feladattal, annak távoznia kell. Gyurcsány megpróbált maradni az őszödi beszéd után, de minél tovább maradt, annál hosszabb időre intézte el a leendő kétharmadokat.
Most Érd megyei jogú város polgármestere, a baloldali összefogással hivatalba emelt Csőzik László panaszolta el az ATV-n, hogy Érd a csőd szélén áll. Aminek sok oka van, részben jóval korábbról datálódik – például, hogy a rendszerváltás után a környékbeli beruházások Budaörsre, Törökbálintra mentek, nem ide. Ezeket azonban 2019-es megválasztásakor is lehetett tudni.
Akármi is az okozója, mindenesetre tény, hogy a város pénzügyi összeomlása az ő immár lassan hat esztendeje tartó regnálása alatt következett be. Most ott tartunk, hogy három milliárd forint hiányzik a működés biztosításához, s amúgy jó baloldali megoldásként a megszorításokhoz nyúlnak: a háromból két uszodát bezártak, lemondták a kulturális rendezvényeket, április 15-el megszűnik a helyi rádió, és talán az újság is. (Mondjuk azért nem nagy kár.) Csőzik szerint a kormánytól azért is reménytelen segítséget várni, mert „odafönt” is üres a kassza.
Akárhogy is van, Orbán Viktor évek óta kormányoz úgy (megszorítások nélkül, sőt pedagógus- és orvosfizetések emelésével, adókedvezmények kiszélesítésével, rezsivédelemmel és családtámogatások rendszerével), hogy migráció, válságok és háború sújtja a világot, ráadásként az EU egyszerűen elszabotálja a nekünk járó pénzek kifizetését. De a kormánytól egyszer sem hallottuk, hogy csődhelyzetbe kergetett minket az Unió – mert „odafönt” sincs pénz, csak Ukrajnára –, és egyszer sem játssza el a sértett, impotens politikust. Pedig ezek elég fontos és sok mindenre szánható pénzek volnának, nem kisebb embertől, mint a tiszás képviselő Kollár Kingától tudjuk, mégsem panaszkodik, fenyeget a miniszterelnök, hanem megoldja.
Mielőtt azonban az érdiek (köztük e sorok írója) főbe lőné magát a várható csőd miatt (ami látszólag a városvezetéstől teljesen függetlenül, mint valami sorscsapás hullott a fejünkre), azért megtudjuk, hogy egy város nem mehet csődbe, ilyenkor ugyanis jön az állam, és kipótolja, ami hiányzik. Persze kirendel egy csődbiztost, mert azért ne azok költsék el ellenőrizetlenül a más, jobban gazdálkodó városoktól befolyó összegeket, akik egyszer már a katasztrófába vitték a települést.
Hat éve egyébként, amikor a baloldal átvette a várost, még szó sem volt csődről, és – egyedüli hazai és nemzetközi brandként, aminek köszönhetően a város neve hetente elhangzott minden országos csatornán – egy európai szintű női kézilabda-csapattal is rendelkeztünk. Ami a 2013-ban megépült Érd Arénát rendszeresen megtöltő két-háromezer szurkolón kívül sokaknak adott összetartozási-közösségi élményt, büszkeséget. Az ide látogató orosz, német, holland csapatok drukkerei között pedig talán meg lehetett volna találni azt az egy-két befektetőt, akikre annyira áhítozunk. Ehelyett Csőzikék első dolga volt, hogy elengedték a csapat kezét (azóta már a másodosztályba zuhantak, a kutyát nem érdekli, mi van velük), de az ebből évente felszabaduló hétszázmillió forintnak is bottal üthetjük a nyomát. (Csak összehasonlításképpen: a megszüntetésre kárhoztatott Érd FM költségvetése évi hatvanmillió.)
Valahogy a baloldaltól soha nem hallunk víziókról, nagyívű tervekről, kizárólag a holnapi menza kifizetése érdekli őket, bár abba is beletörik a bicskájuk. Érd például egy Duna-menti város, de ez nem látszik rajta. A Dunától elvágva éldegélünk, egy sáros, elhanyagolt úton, csak néhány kutyasétáltató és hobbi futó jut le a kidőlt fák között kikandikáló folyópartra. Fontos persze a környezetvédelem, de nem hiszem, hogy ezt a pár száz méternyi fás-bokros területet ne lehetne úgy kulturáltan rendbe tenni, hogy hangulatos sétányok, akár sportolásra alkalmas park, netán még hajókikötő is lehetne. (Igen, ez ártér, ha 4-5 évente jön egy nagyobb árvíz, akkor természetesen – mint a pesti alsó rakpartot – le kellene zárni.) Van egy lepukkant – ám néhány évvel ezelőttig működő – termál hotel, az ország három minaretjéből az egyik, vagy akár a Római út és a Mély úti pincesor; a szentéletű Bogner Mária Margit sírja, II. Lajos emlékműve vagy akár a Fundoklia-völgy (illetve közülük bármelyik) fejlesztése, propagálása része lehetne egy hosszú távú imázs-építésnek.
Jelenleg ott tartunk – és ez nem csak a mostani önkormányzat hibája –, ha kilépünk a kertkapun, és a feleségemmel egy 40-50 perces sétára indulunk, azt könnyedén meg tudjuk úgy valósítani, hogy aszfaltot nem ér a lábunk. Jóllehet nem a tanyavilág szélén, két kunyhó között lakunk, hanem nagyjából a város mértani közepén. Szerintem nincs a világon – beleértve talán Afrikát is – még egy hetvenezer körüli város, ahol ez a bravúr abszolválható lenne.
Akadna tehát szép feladat bőven, aki képes és tud dolgozni, gyürkőzzön neki, aki viszont csak siránkozni tud, álljon félre, és adja át a helyét.
Kapcsolódó témáink:
Vezetőkép: Csőzik László, Érd polgármestere az Egyenes beszéd című műsorban. Forrás: Youtube/ATV Magyarország
Hirdetés
