Kereskedő Emőke: A vidám szív a legjobb orvosság!

Egy ismerősömmel arról beszélgettünk a minap, hogy milyen sok beteg embert látunk magunk körül. Próbáltuk megfejteni, mi lehet ennek az oka. Beszélgetőtársam úgy gondolta: mindenki cipeli a feldolgozatlan veszteségeit, és kevesen tudnak igazi értékekbe kapaszkodni.

Ezen elgondolkodtam. Valóban igaz, hogy sok veszteséggel élünk – például hozzátartozókat, barátokat, ismerősöket, magzatokat, kapcsolatokat, munkahelyet, ingatlant, személyes tárgyakat, pénzt, kisállatot, eszmét, célokat, szabadságot veszítünk el, miközben erre nem vagyunk felkészülve. Még a hívő ember sem. A veszteségekre előre nem lehet felkészülni. Egy skandináv filmben láttam, hogy egy falusi lelkész, aki fiatalon megsérült Afganisztánban és emiatt nemzőképtelenné vált,

úgy cipelte ezt veszteségét, hogy a feleségének sem merte elárulni. Ezt a terhét még Istennel sem osztotta meg. 

A Szentírás is sokat beszél a megbocsátásról, a békességről és a lelki terhek elengedéséről. 

„Vidám szív a legjobb orvosság, de a megtört lélek kiszárítja a csontokat.” (Példabeszédek 17,22)

Hirdetés

Ez is azt sugallja, hogy a lelki állapotunk hatással van a testi egészségünkre is. Isten nem azt akarja, hogy terheket hordozzunk, és betegek legyünk! Jézus korában sokan úgy gondolták, hogy a betegségek a bűnök következményei vagy Isten büntetése. Ez a felfogás a zsidó vallási hagyományokból és az Ószövetségből ered, amelyben gyakran összekapcsolták a fizikai szenvedést az erkölcsi hibákkal vagy az isteni ítélettel. 

Jézus tanításai és gyógyításai sokszor éppen azt mutatták meg, hogy a betegségek nem isteni büntetések. Ő mindig együttérzéssel fordult a betegekhez, és a gyógyításait Isten irgalmának és hatalmának bizonyítékaként mutatta be. Ha hiszünk Istenben, nem törvényszerű, hogy automatikusan könnyebben engedjük el a veszteségeinket, a gyászt, de hitünk is adhat erőt, reményt és eszközöket a kezünkbe. Sokan azt gondolják, hogy hívőként „erősnek kell maradniuk”, de a Biblia szerint a sírás és a gyász természetes és szükséges:

„Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” (Máté 5,4)

Jézus is sírt, amikor Lázár meghalt (János 11,35), pedig tudta, hogy később feltámasztja. Az érzelmek kimutatása nem hitetlenség, hanem emberi szükséglet. 

Az ima nemcsak kérés lehet, hanem lehetőség arra is, hogy kimondjuk Istennek, ami fáj, és elmondjuk, hogy haragszunk, félünk vagy csalódottak vagyunk. Ő ezt megérti. Bízz Isten tervében! Sokszor nem értjük, miért történik egy veszteség, de hívőként kapaszkodhatunk abba, hogy Isten mindent a javunkra tud fordítani (Róma 8,28).

„Én veled vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28,20)

Egy hívő ember számára egy szakember elfogadása sem a hit hiányát jelzi, hanem sokkal inkább annak kifejeződése lehet, hiszen Isten az orvosokon és a szakembereken keresztül is munkálkodik. Isten sokféleképpen gondoskodik rólunk – néha a belső békén, az imán keresztül, és néha azokon az embereken át, akiket Ő adott nekünk, hogy segítsenek. Ahogyan egy törött lábat is begipszeltetünk, úgy a lelkünk is megérdemli a megfelelő támogatást. Ahogy egy lelkész vezethet minket Istenhez, úgy egy szakember is segíthet megérteni az érzéseinket és megtalálni a gyógyulás útját.

A veszteség elengedése nem azt jelenti, hogy felejtünk és nem fáj többé, hanem azt:

nem engedjük, hogy a fájdalom megbéklyózzon minket és megbetegítse a testünket.

A szerző teológus, szociális módszertani munkatárs, börtönmisszió vezetőhelyettes.

Vezetőkép: Freepik