Érszegi Márk Aurél: Az öt évvel ezelőtti COVID-világjárvány és a Vatikán
Öt évvel ezelőtt, március 27-én délután az egyik legemlékezetesebb szertartását celebrálta Ferenc pápa a Szent Péter téren. Sötétedéskor, zuhogó esőben a COVID-világjárványtól szenvedő világért imádkozott egyesegyedül és adta áldását „Urbi et Orbi”, azaz Róma városára és a világra. A pandémia természetesen a Vatikánt is érintette, a pápa vállát azonban az egyetemes Egyház gondja is nyomta. Különösen is a járvány első hulláma szolgált sok tanulsággal.
A koronavírus-járvány miatti korlátozásokat a Vatikánban is fokozatosan elrendelték 2020. február vége és március eleje között. Szinte teljes mértékben követték az olaszországi korlátozó rendelkezéseket. Járványügyi szempontból ugyanis a Vatikánváros egy zárt közösséget alkot, ami mégis nagymértékben nyitott a külvilág felé, a mindenünnen érkező zarándokok, látogatók miatt, illetve osztozik Róma helyzetében.
Rendkívüli szabályokat foganatosítottak a vatikáni intézményekben a járvány begyűrűzésének megelőzése érdekében. Március első hétvégéjével például elrendelték a Vatikáni Apostoli Könyvtár, a Vatikáni Apostoli Levéltár, illetve Vatikáni Múzeum bezárását. Március 10-ével a külsős látogatók számára bezárt a Szent Péter-bazilika is.
Egymás után mondták le a vatikáni rendezvényeket, gyűléseket, sőt, értekezleteket is, majd pedig bejelentették a nagy nemzetközi találkozók, köztük az eredetileg 2020 szeptemberére tervezett a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elhalasztását. 2020. február 26. után a pápa majdnem három hónapon át csupán tv- és internetes közvetítés révén volt látható. A szokásos szertartásokat, ima-alkalmakat, beleértve a húsvéti szertartásokat is, zárt körben tartotta meg rezidenciáján, a Szent Márta Házban, a Szent Péter-bazilikában, vagy az Apostoli Palotában.
Az első hullám idején magában a Vatikánban a munkatársak közül mintegy tucatnyian fertőződtek meg, jobbára külsős munkavállalók, de nem voltak halálos áldozatok. Annál jobban megviselte ellenben a járvány Olaszországot, amely a korlátozó intézkedéseknek egyfajta laboratóriumává vált.
Az olasz püspöki kar messzemenőkig együttműködő volt a kormányzattal, bár a korlátozó intézkedések olykor túlzó módon érintették a vallásszabadságot, illetve annak gyakorlását is.
Az akkori olasz kormány járványmegelőzési rendeletei ugyanis – Magyarországgal ellentétben – az egész országban hatóságilag felfüggesztették a „vallási szertartásokat”, nem téve különbséget a nyilvános és a zárt ajtók mögött celebrált szertartások közt sem. Továbbá lehetővé tették a templomok hatósági bezáratását is. Ezek végül nyitva maradhattak az egyéni imádság számára, ugyanakkor a templom felkeresését a rendeletek nem sorolták a lakhelyelhagyás „alapos indokai” közé (tehát elvileg nem volt engedélyezett). Nem csupán ekkor, de a korlátozások enyhítésekor is kihagyták a „vallási szertartásokat” az engedélyezett „lényeges szolgáltatások” közül.
A Szentszék alapvetően kerülte a nyilvános fellépést a jogkorlátozó állami intézkedésekkel szemben, sőt, szükség esetén a helyi egyházi vezetést is inkább arra biztatta, hogy a konstruktív hozzáállás jegyében fogadják el a korlátozásokat.
Az egyházi hatóságok egészségügyi megfontolásból kezdettől fogva maguk is korlátozták a szertartások bizonyos elemeit (amik aztán az első hullámot követő fokozatos újranyitás után is sokáig megmaradtak). Sőt, az állami rendelkezésekkel összhangban felfüggesztették a nyilvános szentmiséket, de nem a zárt körben megtartottakat. Hasonlóképpen, a Szent Péter-bazilikában mindvégig zajlottak az egyénileg bemutatott szentmisék, de bejutni csak a külön engedéllyel bírók tudtak.
Ferenc pápa reggeli szentmiséit elkezdték élőben közvetíteni az interneten is.
Mindazonáltal érzékelhető volt, hogy a tömegekkel való közvetlen kapcsolatot preferáló egyházfőnek hiányzott a hívek közelsége, és már 2020. április végén a nyilvános misék újraindulásának szorgalmazásaként értelmezhető megjegyzést tett: „jó az interneten közvetített mise, de fennáll a veszélye, hogy az egyház is virtualizálódik”.
Meglehetősen visszatetszőnek bizonyult ellenben, amikor a pápa római helynöke nemcsak a nyilvános miséket függesztette fel minden templomban (miként tette azt minden püspök a maga egyházmegyéjében), hanem 2020. március 12-én rendeletével bezáratott minden római templomot.
A hatalmas felháborodás hatására már másnap, március 13-án újabb rendeletben tette lehetővé a plébániatemplomok nyitva tartását a magánimádság részére. Ráadásul nyilvánosságra hozta, hogy mindkét intézkedését Ferenc pápával „egyeztetve” hozta meg.
Az olasz püspöki kar 2020. március 11-én böjti és imanapot tartott, majd március 19-én országos rózsafüzér-imádságot. Ferenc pápa mindkettőre külön üzenetet küldött, s a rózsafüzér televíziós közvetítése a legnézettebb műsornak bizonyult az országban.
A Szentatya egy olyan gesztust is tett, ami megidézte a régi idők pápáinak a járványok idején mindig is tanúsított fellépését (lásd, Nagy Szent Gergely pápa engesztelő zarándoklata a római pestis idején, aminek végét a kardját hüvelyébe visszarakó Szent Mihály arkangyal látomása jelezte – erről kapta nevét az Angyalvár).
2020. március 15-én délután Ferenc pápa elzarándokolt Szűz Mária Római Főtemplomába (S. Maria Maggiore-bazilika), ahol az ókor óta tisztelt Szűz Mária Rómaiak Menedéke (Salus Populi Romani) ikonja előtt könyörgött a járvány végéért. Ugyanezt tette a belvárosi Szent Marcell-templomban (S. Marcello al Corso) található csodatévő feszület előtt, mely azért örvend nagy tiszteletben a város lakói körében, mert már a XVI. századi pestisjárvány idején is előtte fohászkodtak megmenekülésükért.
2020. március 27-én délután tehát a Szentatya a lezárások miatt üres Szent Péter téren tartott világszerte élőben közvetített imaórát, melynek végén rendkívüli ún. „Urbi et Orbi” áldást adott az említett Salus Populi Romani-kegykép és a San Marcello-féle feszület jelenlétében.
Beszédében – a tenger lecsendesítése evangéliumi történetéből kiindulva – arra hívta fel a figyelmet, hogy amíg minden jól ment, az emberiség nem figyelt oda Jézusra (aki úgymond ott aludt „a bárka végében”), de most, a „vihar” idején rá kell jönnünk, hogy „el akartuk felejteni azt, ami táplálta népeink lelkét… s képtelenné váltunk arra, hogy megszólítsuk a saját gyökereinket és felidézzük időseink emlékezetét”.
Rámutatott továbbá, hogy „életeinket olyan – legtöbbször elfeledett – emberek fonják össze és tartják fenn, akik soha nem jelennek meg a magazinok címlapjain, sem a legújabb showműsorok hatalmas kifutóin, ám napjainkban mégis kétségkívül ők írják történelmünk leginkább döntő fontosságú történéseit: az orvosok, az ápolók, a bevásárlóközpontok dolgozói, a takarítók, a gondozók, a szállítók, a rendfenntartók, az önkéntesek, a papok, a szerzetesek és még sokan mások, akik megértették: senki sem menekülhet meg egyedül, önmagában.”
Következtetése szerint:
„Nem vagyunk elégségesek önmagunknak, egyedül elsüllyedünk: szükségünk van az Úrra, ahogyan a régi hajósoknak szükségük volt a csillagokra. Hívjuk meg Jézust életünk bárkájába! Bízzuk Rá a félelmeinket, mivel Ő legyőzi azokat! Akárcsak a tanítványok, mi is meg fogjuk tapasztalni, hogy ha Ő a fedélzeten van, nem fogunk hajótörést szenvedni. Ez ugyanis Isten ereje: mindazt, ami velünk történik, képes jóra fordítani, még a legrosszabb dolgokat is. Elhozza a csendes időt a viharainkba, mivel ha Isten velünk, az élet nem hal meg sohasem. Az Úr megszólít minket, és viharunk idején arra hív meg, hogy ébredjünk fel, aktivizáljuk a szolidaritást és a reménységet, mivel ezek szilárdságot, támaszt és értelmet adhatnak ezeknek az óráknak, amikor látszólag minden hajótörést szenved.”
A pápa és a Szentszék, ahogy rendesen, úgy a járvány idején is folytattta konkrét segélyezési tevékenységét, mind egyes rászorulók, mind intézmények számára. A pápai alamizsnás a válság idején a pápa nevében bonyolította Rómában az élelmiszer- és pénzsegélyek osztását, de orvosi felszerelések adományozását is. Így a pápa nevében több ország kórháza számára juttatott lélegeztetőgépeket, vagy akár orvosi maszkokat. Utóbbiak tekintetében aztán a Vatikán maga is rászorult a külső segítségre, a kialakult ellátási hiány miatt: Magyarország és Lengyelország az elsők között segített a Szentszéknek egy-egy szállítmánnyal.
A „tevékeny válságkezelés” mellett a Szentszék különböző hivatalai több alkalommal is megfogalmaztak üzeneteket, értékeléseket a koronavírus-válság kapcsán. Rámutattak, hogy a válság még inkább kiemeli a társadalmi és fejlődésbeli, gazdasági egyenlőtlenségeket, amik a járvány megelőzésére és kezelésére is kihatnak.
A COVID-válság egészségügyi kérdésként indult, de drámai kihatással bírt a gazdaságra, a munka világára, az élelmezésbiztonságra, a politikára és a kormányzásra is, de érintett olyan kérdéseket is, mint a mesterséges intelligencia alkalmazása, az internetbiztonság, vagy a kutatás és a szabadalmak. Következtetésként a Szentszék minden esetben kiemelte, hogy az emberek, a nemzetek, az országok helyzete összefügg, s ennek a felismerésnek nyomán erősíteni kell a globális testvériség tudatát, illetve a gazdasági, egészségügyi-segélynyújtási szolidaritást, kerülvén úgymond a bezárkózást, szűklátókörű nemzeti megoldások alkalmazását, ugyanakkor szorgalmazták a globalizációs modell felülvizsgálatát is.
2020 Húsvétja példa nélküli bezártságban zajlott a Vatikánban is. A nagyheti szertartásokat Ferenc pápa egymaga celebrálta, a Szent Péter-bazilika ún. Katedra-oltáránál, a legszükségesebb közreműködők részvételével. Azokat világszerte élő adásban lehet követni, és talán a helyzet miatt még nagyobb figyelem övezte.
A járvány idején mindennap délben élőben jelentkezett a Szent Péter-bazilikából Angelo Comastri bíboros, a templom főpapja, aki nem egy híresebb, vagy művészileg értékes kegykép előtt, hanem az egyszerűbb Szűz Mária-szobor előtt térdepelve elimádkozta az Úrangyala-imát, majd a rózsafüzért. S lám, ez a közvetítés örvendett a legnagyobb nézettségnek az interneten, ezt követték a legnagyobb átéléssel a hívek, főként Olaszországól. Talán mert az Egyház által mindig is követett eljárásról volt szó, s egyszerűen, lényegre törően adta tovább a fentebb idézett pápai üzenetet: „ha Jézus a fedélzeten van, nem fogunk hajótörést szenvedni”.
Kapcsolódó anyagaink:
Vezetőkép: Angelo Comastri bíboros vezeti a napi rózsafűzér-imádságot a Szent Péter-bazilikában a világjárvány idején. Fotó: Érszegi Márk Aurél
Hirdetés
