Sayfo Omar: Izrael kínálhat védelmet az eddig Irán és a Hezbollah által támogatott szíriai alavita kisebbségnek
Ők adták a megbukott Aszad-rezsim legfontosabb bázisát.
Hirdetés
Az Aszad-reszim bukását követő időszakban „az iszlamista kormányt támogató, de ahhoz közvetlenül nem kötődő csoportok megkezdték az önkényes felelősségre vonását olyan embereknek, jellemzően alavitáknak, akikről azt vélték vagy tudták, hogy vér tapad a kezükhöz. Azok pedig, akik most felvették a harcot az új kormánnyal szemben, javarészt ezt azért is tették, hogy előre meneküljenek, mert nem tudhatták, hogy őket mikor éri el ez a bosszúhadjárat”- mondta el a Vasárnap.hu-nak Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézet kutatási vezetője, Ez lehetett tehát az oka a múlt heti szíriai összecsapások kirobbanásának, amelyben a helyi források szerint több mint ezer ember vesztette életét.
– Rengeteg ember veszítette életét Szíriában a fellángoló harcokban. Ez még a régi, már-már befejezettnek vélt háború, vagy ez egy új konfliktus?
– Ez az eddiginek a folytatása. Decemberben, amikor a mostani kormányt adó Haj’at Tahrír as-Sám (HTS) megindult az északi-nyugati Idlib tartományból, az aszadista kormányerők összeomlottak és letették a fegyvert.
Az ezt követő időszakban az előző rezsim bázisát adó, az ország 10 százalékát kitevő, leginkább a tengerparti vidékeken összpontosuló alaviták helyzete sokat romlott. A közülük kikerülő, korábban Aszad-párti katonák és milicisták létrehozták az úgynevezett Szíriai Népi Ellenállás (SZNE) nevű milíciacsoportot, amellyel az elmúlt hónapokban támadásokat hajtottak végre a kormányerők ellen, hozzávetőleg 100 katonát megölve.
Miközben ők meghirdették a harcukat, az iszlamista kormányt támogató, de ahhoz közvetlenül nem kötődő csoportok megkezdték az önkényes felelősségre vonását olyan embereknek, jellemzően alavitáknak, akikről azt vélték vagy tudták, hogy vér tapad a kezükhöz: az elmúlt hónapokban mintegy 160-170 korábbi alavita katonát, titkosszolgát, milicistát és börtönőrt gyilkoltak meg bírósági ítélet nélkül. Tehát azok, akik most felvették a harcot az új kormánnyal szemben, javarészt ezt azért is tették, hogy előre meneküljenek, mert nem tudhatták, hogy őket mikor éri el ez a bosszúhadjárat. A teljes képhez tartozik, hogy a kormányzatnak alaphangon 30 ezer embere van, ami kevés ahhoz, hogy az ország biztonságát felügyelje. Megpróbálták gyorstalpalókkal felduzzasztani az erőszakszervek taglétszámát, de még nincsenek annyian, hogy a különböző radikális iszlamistáknak a legalább hallgatólagos támogatását nélkülözni tudják. Mindez vezetett el a múlt heti tragédiához: a hét közepén összecsapás volt Dzsabla városában, amiben a kormányerőknek 50 embere, az alavita felkelőknek 45 fegyverese vesztette életét. Ezt követően a biztonsági erők razziasorozatot indítottak: nyomába eredtek a felkelőknek. Ezzel párhuzamosan pedig megindultak azok az iszlamista fegyveresek is, akik pusztán csak etnikai, illetve vallási alapon ellenségként és Szíriában nem kívánatos elemként tekintenek az alavitákra. Az elnök most nemzeti egységet hirdet, a gyilkosok felelősségre vonását ígéri, de a bizalom nehezen lesz helyreállítható.
– Egyben lehet tartani ezt a számos népcsoportból álló, különböző vallási irányzathoz tartozó országot?
– Az új kormánynak az a deklarációja, hogy egyben tartsa Szíriát. Azonban az országban nem minden fronton kivitelezhető a cél. Eleve ott van az ország déli része, asz-Szuvajdá tartomány, ahol nagy tömbökben a drúzok élnek. Nekik gyakorlatilag saját hadseregük van, és Izrael támogatását élvezik. Nagyban köszönhető az izraeli hátszélnek is, hogy a HTS-nek, vagyis a szíriai kormányzatnak az emberei nincsenek jelen az ország déli részén. Hogy a drúzok leteszik-e a fegyverüket, az meglehetősen kérdéses. Izrael szeretné, hogyha az ottani drúz területek egyfajta pufferzónaként működnének köztük és az iszlamista damaszkuszi kormányzat között. És ott vannak a kurdok is az ország keleti, észak-keleti részén. Hogy velük mi lesz, azt egyelőre nem lehet tudni; a mészárlások fényében azt feltételezhetnénk, hogy nem fogják letenni egykönnyen a fegyvert, különösen azért, mivel kétezer amerikai katona van jelen az országban, akik támogatják őket. Hétfőn érkezett viszont a hír, hogy ernyőszervezetük, a Szíriai Demokratikus Erők megegyezett a damaszkuszi kormánnyal arról, hogy betagozódnak a hadseregbe, és átadják a különböző infrastrukturális egységek, így az olajlétesítmények ellenőrzését a damaszkuszi kormánynak. Mindezt év végéig ígérik, és az ördög a részletekben rejlik. A harmadik izgalmas térséget az alavita területek jelentik, ahol most a vérengzések zajlottak. Ezeket a kormányerők ellenőrzik. Elmondásuk szerint felszámolták a lázadó sejteket. Hogy ez mennyire igaz, azt nem tudjuk. Egy biztos: az alaviták gazdasági helyzete katasztrofális és a mostani események fényében pláne nem bíznak Damaszkuszban. Az alavitáknak korábban a külföldi patrónusa Irán volt, illetve a libanoni Hezbollah is támogatta az ottani milíciákat. Most sem a Hezbollah, sem Irán nincs olyan helyzetben, hogy aktív segítséget nyújtson a számukra.
Úgy tűnik – ez furcsa fintora a sorsnak –, hogy Izrael lehet az, aki egyfajta védelmet kínál az alaviták számára: a közelmúltban jött a hír, hogy Izrael Washingtonnál lobbizik azért, hogy az oroszok visszatérhessenek a tengerparti régióba.
Izraelnek ez azért lenne érdeke, mert a szíriai kormány gyakorlatilag Törökország vazallusa lett. Már körvonalazódik egy Ankara és Damaszkusz között kötendő biztonsági megállapodás, ezzel pedig Törökország szinte már ott lenne Izrael határain. Éppen ezért, hogy a török befolyást ellensúlyozza, Izrael szeretné, hogyha az oroszok visszatérnének a tengerparti régióba.
– Az országban élő keresztények előtt milyen jövő áll? X. János antiochiai görög pátriárka vasárnap arról beszélt, hogy számos ártatlan keresztényt is megöltek a mostani összecsapásokban.
– A mostani összecsapások elsődleges célpontjai az alaviták voltak. Haltak meg keresztények és szunnita muszlimok is, de nem ők álltak az iszlamisták célkeresztjében. A keresztény közösséget egyéb problémák sújtják. Az egész háború előtt, 2011 előtt becslések szerint másfél millióan voltak a keresztények. Tizenkét nagyobb felekezetről beszélünk, és több kisebbről. Mára a belső egyházi becslések szerint mindössze 4-600 ezerre tehető a számuk. A kivándorlás ugyanis elsősorban a keresztényeket érintette. Ennek számos oka volt. Egyes közösségeket, különösen Kámisliben vagy Idlibben közvetlenül is érintettek a harcok, de a nagyobb keresztény tömbök otthonát adó tengerparton, illetve Damaszkusz és Aleppó keresztény negyedeiben nem zajlottak olyan kegyetlen harcok és bombázások, mint máshol. A keresztények körében a kivándorlást elsősorban a gazdasági és tágabb értelemben véve a biztonsági helyzet táplálta. A gazdasági ok egyértelmű: a szírek 90 százalékának már problémát okoz az élelmiszer vásárlása, az ország gazdasága összeomlott. A biztonsági ok pedig az, hogy a keresztényeket is besorozták a hadseregbe, pont úgy, mint másokat. Azonban a szíriai keresztények jellemzően nem olyan militarizáltak, mint például az alaviták, a drúzok vagy a kurdok. A keresztények számára kifejezetten rémisztő volt az, hogy a korábban megszokott 3 éves katonai szolgálat olykor 8 évre emelkedett és éles helyzetekben is bevetették őket. Éppen ezért rengetegen távoztak az országból, Elsősorban Libanonba és Nyugatra. Ebben az egyházak is segítették őket, hiszen számos szíriai keresztény egyháznak vannak már közösségeik Észak-Amerikában, Ausztráliában, illetve Nyugat- és Észak-Európában. Az egyházak a láncmigráció szervezésével tudtak segíteni a híveknek, mert ha egy család valamely férfitagja külföldre utazott, az anyagilag támogatni tudta az otthoniakat.
– Volt egy bizakodás, hogy a Szíriát elhagyó menekültek majd a háború végeztével visszaáramlanak az országba. Ezek az összecsapások mekkora sebet ejthetnek ezen a lehetőségen?
– A menekültek visszaáramlása elsősorban gazdasági kérdés. A környező országok, Törökország, Libanon, Jordánia, de akár az európai országok is abban érdekeltek, hogy Szíria stabil maradjon, mert csak egy stabil országba tudnak visszatérni a menekültek, márpedig a menekültek jelenléte súlyos társadalmi, gazdasági, politikai feszültségek forrása a környező országokban és Európában is. Aszad bukása óta kevesen tértek vissza, leginkább olyanok, akiknek volt hova hazatérniük, mivel nem bombázták le az otthonaikat. Azért sem érkeztek még nagyobb tömegek, mert a legtöbb menekült családos. A gyerekek megkezdték szeptemberben az iskolát, decemberben bukott meg a rezsim, majd talán nyárra időzítik azt, hogy hazatérjenek. A mostani konfliktus semmiképpen nem segít a hazatérésnek, de nem mindenki esetében hátráltató tényező. Egy aleppói szunnitát aligha riaszt el a visszatéréstől a tengerparti alaviták körében elkövetett mészárlás. A keresztények és alaviták, azonban a mostani helyzetben biztosan nem akarnak hazamenni. Sőt a még Szíriában lévő alaviták és keresztények körében is nő a kivándorlási kedv. A szunniták esetében más a helyzet, hiszen ez a mostani harcsorozat alapvetően nem az általuk lakott környékeket érinti. Az ő esetükben nem feltétlenül ez a mostani eseménysor, hanem a gazdasági helyzet lesz meghatározó, amikor a visszatérésüket fontolgatják.
Vezetőkép: Sayfo Omar, a Migrációkutató Intézeti kutatási vezetője. Forrás: Facebook/Sayfo Omar
Hirdetés
