Ungváry Zsolt: Pucér Femen aktivisták Párizs utcáin

Létezik egy ukrajnai alapítású (figyelem, ez még a háború előttről való) radikális mozgalom, a Femen, amelynek ideológiája a szextremizmus (bármit is jelentsen ez), ateizmus és feminizmus. Leginkább olyan performanszaikról hírhedtek, ahol félmeztelen nők különböző (jobboldali) politikai vagy egyházi személyek ellen tüntettek. Előfordult, hogy templomi oltárokra másztak fel hiányos öltözetben.

Az egylet székhelye közben Franciaországba került át. Módszereikben, üzenetükben, szélsőséges megnyilvánulásaikban, a hagyományos értékekkel szembeni averzióikban a bolsevikokat, polgárpukkasztó attrakcióikban pedig a 68-as Nyugat-Európát idézik.

Saját meghatározásuk szerint céljuk a patriarchátus alapvető intézményei – a nők szexuális kizsákmányolása, a diktatúra és a vallás – elleni küzdelem.

Legutóbbi produkciójukra Párizsban, a nőnapon került sor. Több tucat különböző korú hölgy sorakozott fel az utcán katonás rendben, mezítelen felső testükre amerikai, orosz zászlókat, horogkeresztet, fascist feliratot pingáltak, majd a jólismert ókori római gladiátorköszöntéssel jobb karjukat előrelendítve  a „Heil!” szócska után Trump, Putyin, Le Pen, Orbán, Meloni és Elon Musk nevét kiáltották.

(Csak aprócska adalék, hogy a pontosságra olyan kényes, minden öndefinícióra érzékeny korunkban jó lenne, ha az indoeurópaiak megtanulnák, hogy nem Viktor Orbán, hanem Orbán Viktor a neve. Úgy, ahogy logikus: elől a nagyobb egység, a család megnevezése és annak behatárolása után az egyén. Hogy ez mennyire így észszerű, abból látszik, hogy telefonkönyvekben, szótárakban, listákban ők is így csinálják, csak tesznek egy vesszőt a helyére kerülő vezetéknév után…) 

A mindig látványosan elszigetelődő Orbán pedig – bár fogalmam sincs, milyen érzelmeket támaszt benne, ha azt látja, amint kétszáz női mell felől hangzik fel a neve – annyit kétségkívül elért, hogy az amerikai és orosz elnök, az olasz miniszterelnök, a legnépszerűbb francia politikus és a földgolyó leggazdagabb embere között emlegetik. Szegény Magyar Péter verheti a falba a fejét, mert ezeknek a dúlt keblű menyecskéknek jó eséllyel fogalmuk sincs arról, kicsoda ő.

Pedig mit nem adna érte, ha egyszer ennyi pucér nő lendítené érte a karját.

A meztelenség egyfajta védjegyévé vált a Femennek, bár szerintem éppen az ellenkezőjét hangsúlyozza, mint amire ők utalni akarnak. Hiszen ezzel maguk ismerik el, hogy egy nő akkor érdekes (kizárólag akkor érdekes?) egy férfi számára, ha a testisége kerül előtérbe. Nem az eszükkel, kedvességükkel (ilyesmi nekik nincs is), tehetségükkel akarnak kitűnni, hanem pusztán a nemiségük kihangsúlyozásával és mutogatásával remélnek figyelmet.

A feltűnési vágynak meglehetősen drasztikus és primitív kifejeződése, és kizárólag azoknak szereznek vele örömet, akiket elvileg legjobban megvetnek: az ilyesmire éhes tekintetű férfiaknak.

Szerintem egyébként a nőnap is egy antifeminista ünnep, hiszen – ha jól értelmezem – a feminizmus éppen a nemek közötti egyenlőségért, annak elfogadásáért, mindenféle kiváltság, különbözőség eltörléséért küzd. Hogyan illeszkedik ebbe egy olyan ünnep, amely a nőt nőiségében, eltérőségében ünnepli? Egy tisztességes feminista nem fogadhat el efféle pozitív diszkriminációt, mert akkor el kell ismernie, hogy van valami a nőben, ami nagyon különbözik a férfitól.

Ha elfogadom alaptéziseiket, amikért elvileg harcolnak, akkor ezek az előadások – beleértve a mostanit is – nagyon kontraproduktívak. A nők körében aligha vált ki elsöprő támogatást a többszáz festett cici látványa és a tömeges karlendítés (amiért jobboldali szereplőket látványosan meghurcolnak),

a férfiak talán szívesen nézegetnek meztelen kebleket, de az üzenet, amely félreérthetetlenül ellenük irányul, aligha kelt akkora öngyűlöletet, hogy osztani kezdjék a femenesek nézeteit.

Ezek a Párizsban felsorakozó furcsa figurák nagyon emlékeztetnek az Európai Unió háborúpárti vezetőire, akik abban lelik gyönyörüket, ha oroszok és ukránok irtják egymást, lehetőleg minél messzebbre tolva – és a fájdalmak fokozásával egyre nehezebbé téve – a kiegyezést. Itt is a háború a lényeg maga, a gonosz a férfi és a jó a nő, minden mérlegelés nélkül. (Lásd még a jó-rossz ellentétpár leegyszerűsítését ukrán-orosz, Zelenszkij-Putyin vonatkozásokban). A gond az, hogy a két harcoló fél létszámában teljesen kiegyenlített (nagyjából négymilliárdos haderő áll szemben egy négymilliárdossal), de – és ezért bocsánat – a férfiak fizikailag erősebbek (aki ebben kételkedik, kérdezze meg Hámori Lucát, vajon mindegy-e, hogy férfi vagy nő ellen bokszol-e), tehát – és itt az újabb párhuzam az EU kontra Putyin üggyel –

egy megnyerhetetlen háborúba akarják belevinni nőtársaikat. 

Legfeljebb néhány dezertőr férfiban bízhatnak, de ez fordítva is megeshet, mert nem vagyok benne biztos, hogy egy hívő, konzervatív asszony inkább választaná az ateista femeneseket a saját férje helyett… De még az is lehet, hogy az ateista nő is szívesebben tölti idejét párja társaságában, mint csupasz mellükre horogkeresztet festő amazonokéban.

Vezetőkép: Facebook