Nacsa Lőrinc: sikeres nemzetpolitikát csak a polgári, nemzeti, keresztény oldal tud képviselni

„Sikeres nemzetpolitikát csak a polgári, nemzeti, keresztény oldal tud képviselni, mert az ellenzék számára a külhoni magyarok mindig is másodrendű állampolgárok lesznek” – fogalmazott a Vasárnap-nak adott interjúban Nacsa Lőrinc. A nemzetpolitikáért felelős államtitkár kiemelte, a nemzetpolitika akkor jó, „ha a mindennapok szintjére tudjuk vinni„. Azaz, a hétköznapokban is élő legyen a kapcsolat magyar és magyar között „a gazdaságban, barátságokban, szerelmekben, hagyományőrzésben vagy a sportban„.

Nacsa Lőrinc nemzetpolitikáért felelős államtikár adott interjút a Vasárnap-nak, amelyben a nemzetpolitika jövőjén túl a román nacionalizus megerősödése, a Patrióták frakciójának térnyerése és a kereszténység Kárpát-medencében betöltött fontos szerepe is szóba került.

– Ha megengedi, egy találóskérdéssel indítanék, hogy melyik autó is a legjobb terepen?

– Talán a terepjáró vagy, ha beugratós kérdés, akkor a ló. Szabad a gazda…

– A céges. Én ezt Potápi Árpád János államtitkár úrtól tudtam meg, azzal kapcsolatban, hogy ő legendásan sokat hajtotta a kilométereket munkája során. Mennyire lett ebből hagyomány a Nemzetpolitikai Államtitkárságon, könnyen fel lehet venni ezt a ritmust?

– Abszolút. Korábbi feladataimból adódóan is rengeteget utaztam úgy Magyarországon belül, mint határon túl, úgyhogy nekem nem volt ez idegen. Ráadásul szerintem a legfontosabb a jelenléti politizálás, ott lenni az emberek között ahelyett, hogy egy budapesti irodában ülnék.

– Ez egy fontos gesztus?

– Ez nem gesztus, ez a nemzetpolitika lényege. A nemzetpolitika akkor jó, ha a mindennapok szintjére tudjuk vinni, nemcsak a közös ünnepek alkalmával, de a hétköznapokban is élő legyen a kapcsolat a testvértelepülések közt, a gazdaságban, barátságokban, szerelmekben, hagyományőrzésben vagy a sportban. A különböző, az egész Kárpát-medencét átszövő legkülönfélébb hálózatokban.

– Egy politikusnak, államtitkárnak gondot okozhat egy térség mindennapi problémáinak a megértése, ha folyamatosan csak ünnepségekre, átadókra hívják. Hogyan tudja a nemzetpolitika a hétköznapi élet kihívásait érzékelni?

– A magyar nemzetpolitikának nem célja megmondani, pláne nem előírni, hogy Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Vajdaságban, Drávaszögben, Muravidéken, vagy akár a diaszpórában hogyan és milyen munkát kell elvégeznie a magyar közösségeknek. A mi feladatunk kérdezni: mire van szüksége ezeknek a közösségeknek; milyen sikereik, nehézségeik vannak – ezekben kell tudni támaszt nyújtani. Nem volt ez mindig így, de nekünk a külhoni magyarok szavára is oda kell figyelnünk. Ez a Fidesz-KDNP egyik fontos vállalása. Az ünnepségekre kitérve azt gondolom, mi magyarok talán kevesebb időt fordítunk az ünneplésre, hogy megéljük a közös sikereinket, örüljünk, ha felépül, megújul valami. Holott az minden magyar közös eredménye, ha a magyar nemzet bárhogyan is gazdagodott.

– Súlyos kérdése a nemzetpolitikának, hogy fogy a magyarság, nemcsak Magyarországon, de a Kárpát-medencében is. Kárpátalján talán a legelőrehaladottabb ez a folyamat. A nemzetpolitika hogyan képes megbirkózni ezzel a teherrel és előre tekinteni?

– Mindenféle számmisztika nélkül azt szoktuk mondani, hogy az államtitkárságunkhoz tartozik a világ magyarságának több mint a negyede.

Az a tapasztalatunk az elmúlt 15 évből, hogy ha van erős magyar képviselet a külhoni régiókban, ha vannak erős magyar közösségek, ha van erős magyar identitás, akkor például a demográfiai kérdések is sokkal jobban kezelhetőek.

Ha a magyarok a kisebbségi létben is biztonságban érzik magukat, akkor tudnak fejlődni, tudnak egyről a kettőre lépni. A magyar kormány nem bevándorlók behozásával száll szembe a demográfiai problémákkal, hanem egy Európa-szerte elismert széles családtámogatási rendszerrel, egy családbarát környezet kialakításával. Ezt igyekszünk a külhoni magyarokra is mindinkább kiterjeszteni, hiszen az anyasági támogatás, illetve a gyermekek életkezdő támogatása, köznyelven a babakötvény már számukra is elérhető. Azt gondolom, hogy ez egy helyes irány, és azt látjuk, az RMDSZ például számos, a magyar kormány intézkedésein alapuló családpolitikai javaslatot tett le a román kormány asztalára. A kihívások természetesen területenként is változnak. Egyértelmű, hogy a legnehezebb helyzetben Kárpátalja van. Az ott élő magyaroknak, de természetesen az ukránoknak és az oroszoknak is a biztonság most a legfontosabb, az, hogy mielőbb véget érjen az öldöklés és eljöjjön a béke időszaka.

– Ha már szóba került az RMDSZ, nem mehetünk el amellett szó nélkül, milyen mértékben erősödtek meg Romániában a szélsőjobboldali erők. Ezt hogyan tudja kezelni hazánk, hogyan hat ez a nemzetpolitikai törekvésekre?

– A legfontosabb azt rögzíteni, a szélsőségesség megerősödésére válaszul megvalósult a teljes erdélyi magyar összefogás, amelyhez az RMDSZ ernyője alatt a többi kisebb párt is csatlakozott. Ez nagyon jó hír, mert a fenyegetettség, a baj idején az összefogás a válasz.

Mi, magyarok olyanok vagyunk, hogy amikor békeidő van, hárman képesek vagyunk négyfélét gondolni, de baj idején összetartunk, erre számos példát lehetne sorolni akár a közelmúltból is.

Ez mutatkozott meg a dunai árvíz idején is, amikor az emberek adományokkal, élőerővel segítették a bajbajutott településeket. Az erdélyi magyarok most erős érdekképviselettel rendelkeznek a román parlamentben, adtak miniszterelnök-helyettest és minisztert is. Megmutatkozott, hogy az erdélyi magyaroknak van egy egészséges immunrendszere, amely a fenyegetettség hatására védekező üzemmódba lépett.

– A nemzetpolitikai programok évek óta kiszámítható módon támogatják a határon túli magyarságot, a hazai közvélemény ezt nyugtázta is. Ez most a hátradőlés, a rendszer működtetésének az időszaka annak tudatában, hogy „a szekér halad”?

– Az eredményekért mindig meg kell harcolni, sosincs olyan kegyelmi állapot a politikában, pláne, az ilyen turbulens időkben, amikor hátradőlhetnénk. A feladatunk mindig az, hogy megvédjük az elért eredményeket és újabbakkal gazdagítsuk azokat, hiszen minden sikerünk hónapról-hónapra, választásról-választásra veszélybe kerül. A mai magyar politika szereplőinek egy része találta ki a 2004. december 5-ei, szégyenteljes, kettős állampolgárságról szóló népszavazást és uszított magyart a magyar ellen. A mai magyar politikának részesei azok is, akik Brüsszel szolgálatába szegődtek, ahol a kisebbségvédelmi kezdeményezést egyszerűen lesöpörték az asztalról.

Sikeres nemzetpolitikát csak a polgári, nemzeti, keresztény oldal tud képviselni, mert az ellenzék számára a külhoni magyarok mindig is másodrendű állampolgárok lesznek.

Csak egy példával élve, Magyar Péter felvidéki, Komáromban tartott tavaly év végi fórumára belépőjegyet szedett. Szerintem ez jelzésértéjű.

– A Patrióták Európáért frakciócsoport megalakulása milyen esélyeket teremt az őshonos kisebbségek európai szintű képviseletére?

– Mindenképpen szélesebb érdekérvényesítésre ad lehetőséget, hogy a Patrióták már a harmadik legerősebb frakció az Európai Parlamentben. Fontos, hogy az európai patrióták máris megtalálták azokat a közös pontokat, amelyek a józan ész által irányított Európa felé terelhetik vissza Brüsszelt. Jelenleg a brüsszeli működés a tagállami érdekeket nem veszi figyelembe, az egész EU versenyképessége alacsony szintre süllyedt.

A Patrióták megfogalmazták, hogy Európának békére, biztonságra és vállalkozóbarát környezetre van szüksége, nem pedig migrációra. Ezt a programot egyre többen támogatják, egyre inkább közeledik Európában a józan ész fordulata.

Komoly probléma, hogy a liberális elit, a megmondóemberek és a pénzemberek – mivel Washingtonból kiűzték őket – áttették a székhelyüket Brüsszelbe. Ők nagyon sokféle kisebbséget készek támogatni, az őshonos nemzeti kisebbségeket sosem. Ezért ez a csata még vár ránk a közeljövőben, de mivel az amerikai demokraták által pénzelt hálózat aknamunkájára fény derült a Trump-adminisztráció jóvoltából, nem állunk rosszul ebben a harcban.

– Egy kicsit elméletibb síkra terelve a beszélgetést, a kereszténység egy küzdelmes vállalása volt az egész Kárpát-medencének, függetlenül attól, éppen milyen népekről beszélünk. Ez lehet egy összetartó közös pont, amikor a többségi nemzetekkel is kapcsolatokat keresünk?

– A kereszténység egész Közép-Európában lehet közös pont. Azt látjuk, hogy a kommunizmus alatt Közép-Európában üldözték a vallási közösségeket, feloszlatták a szerzetesrendeket, bezártak egyházi intézményeket. Bár ezért évtizedekig csak az úgynevezett földalatti egyházak tudtak működni szerte Közép-Európában, valahogy mégiscsak úgy alakult, hogy ezekben az országokban sokkal erősebb az emberek hite, sokkal erősebbek az egyházak. Ehhez képest Nyugat-Európa elkényelmesedett, a vallás kiüresedett.

Nálunk van lelki, szellemi tartalom, és fel vannak vértezve az egyházaink a szükséges eszközökkel ahhoz, hogy ezt a szellemi, lelki harcot megvívják. Ez abszolút egy közös pont. Mi közép-európai térségben gondolkozunk, nekünk az az érdekünk, hogy minden szomszédunkkal jó szomszédi viszonyt alakítsunk ki.

Az az érdekünk, hogy amit a kommunisták tiltottak, például a közép-európai gazdasági együttműködést, azt megvalósítsuk. Egyik példa erre Románia schengeni csatlakozása, amelynek köszönhetően az erdélyi magyar közösség, de még a többségi románság is „közelebb került” Magyarországhoz. Ezek a lépések, és ennek mélyén az a keresztény kultúra, amely megtartott bennünket ezer évig, és amire alapozzuk a következő ezer évet is, mindenképpen egy összekötő kapocs lehet.

Vezetőkép: Varga Ilona/Vasárnap.hu