Katakombaszolgálat Kárpátalján – könyv jelent meg a görögkatolikusok üldöztetéséről

Katakombaszolgálat Kárpátalján; A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye a kommunista egyházüldözés időszakában (1944-1989) címmel jelent meg Marosi István kötete, amely a kárpátaljai görögkatolikusok XX. századi üldöztetését dolgozza fel.

Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár a könyv budapesti, szerda esti bemutatóján kiemelte, hogy

a mű azoknak a görögkatolikus papoknak állít emléket, akik nem hódoltak be a bebörtönzéseknek és kivégzéseknek, hanem azt tették, amit „őskeresztény testvéreink”: lemenekítették az egyházat a katakombákba.

Ez volt ugyanis az egyetlen lehetséges módja annak, hogy híveiket megtartsák görögkatolikusnak és magyarnak – mondta.

Hangsúlyozta, hogy az ő példájuk ma éppúgy tükröt állít elénk, mint azoké a keresztényeké, akiket a római arénákban vetettek oda a vadállatoknak, vagy „milliónyi testvérünké”, akiket a mi korunkban üldöznek.

Az államtitkár kitért arra: a kötet alapján három következtetést is le lehet vonni. „Az első, hogy mi mennyire szerencsések vagyunk. A második, hogy mivé fajulhat a világ, amiben élünk, akár egyik pillanatról a másikra. Végül a harmadik, hogy mennyi minden hiányzik belőlünk, milyen csekélyke a mi hitünk hozzájuk képest” – fogalmazott.

Balogh Margit, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgató-helyettese ismertette:

a kötet gerincét azoknak a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyéhez tartozó papoknak a bemutatása adja, akik 1944 és 1989 között vállalták, hogy illegalitásban végzik papi szolgálatukat.

Elsőként említette közülük a hitvallókat, azt a 126 papot, akiknek történetét a kötet szerzője, Marosi István bemutatja. Ők azok, akik nem voltak hajlandók a pravoszláv egyház papjaként tovább szolgálni, és emiatt kényszermunka, börtön vagy vértanúhalál lett osztályrészük. Valamennyiüket az ungvári népbírósági tárgyalásokon ítélték el a legképtelenebb koholt vádak, mint például szabotázs vagy a Szovjetunió rágalmazásának vádja alapján.

Balogh Margit a kárpátaljai görögkatolikusok üldözésének állomásait ismertetve elmondta:

a trianoni békeszerződéssel nagyrészt Csehszlovákiához került Kárpátalján lényegében már a cseh politika megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy alig egy évtized múlva a szovjet kommunista diktatúra felszámolhassa a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyét és híveit belekényszerítse a munkácsi pravoszláv püspökségbe.

Az üldözés erősebbé válása 1944 őszén kezdődött, miután a Vörös Hadsereg megszállta Kárpátalját és vallásellenes kampányt indított a görögkatolikusok ellen.

1945 márciusában elkobozták és államosították a Kárpátaljai Tudományos Társaság teljes vagyonát, ezzel megszűnt az egyház támogatásával addig működő közös ruszin-magyar tudományos élet. 1945 márciusában egy dekrétumot adtak közzé a vallás megváltoztatásának szabadságáról, amelynek hatására már ’45 tavaszán több mint hatvan görögkatolikus parókia megszűnt, a hívek áttértek a pravoszláv vallásra.

1946 novemberében egy rendelet betiltotta és hivatalosan ukránnak minősítette a ruszin és a magyar népcsoportot, majd ennek következményeként felszámolták a magyar iskolákat.

1947-ben a hatóság arra a meggyőződésre jutott, hogy a görögkatolikus egyház felszámolásának legfőbb akadálya, Romzsa Tódor munkácsi püspök, aki nem volt hajlandó elfogadni az aposztáziát, vagyis a vallása elhagyását. Ezért a titkosszolgálati szervek előbb sikertelen merényletet követtek el ellene, majd a kórházban gyógyuló püspököt egy ügynök-ápoló 1947 októberében ciánkálival meggyilkolta.

Ezután sorra vették őrizetbe a görögkatolikus papokat mint köztörvényes bűnözőket. Végül 1949. február 16. és 19. között megjelent a határozat, amely szerint az ungvári görögkatolikus székesegyházat a hozzá tartozó ingatlannal, ingóságokkal 24 órán belül át kell adni a pravoszláv egyháznak

– ismertette Balogh Margit.

Ezzel kezdődik a munkácsi görögkatolikusok katakomba időszaka, hiszen ekkortól kezdve csak illegalitásban, börtön- vagy akár halálbüntetés kockázatával lehetett görögkatolikus módra gyakorolni a vallást, kiszolgáltatni a szentségeket – ismertette Balogh Margit.

Gárdonyi Máté, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának tanszékvezető docense a kötetet a Nemzeti Emlékezet Bizottságával közösen megjelentető Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ munkásságát méltatta.

Gárdonyi Máté az 576 oldalas, több mint 1100 fényképet tartalmazó könyv legfőbb erényének nevezte, hogy nemcsak csoportokba rendezi a kárpátaljai papságot, hanem vissza is akarja adni nekik a szovjet rendszer által elvett, értéktelennek nyilvánított személyiségüket, arcukat.

Marosi István elmondta: a munkácsi görögkatolikusság története a tatárjárás utáni keleti szertartású közösségek Kárpátaljára való betelepítésével, bevándorlásával kezdődött. Ez tehát egy több évszázados közösség, amelynek megvan a Kárpát-medencei és a magyar közösségen belüli folytonossága. Ezt ma „dicsőségként éljük meg” – fogalmazott, de 1944 után éppen ez volt az egyház tragédiája. A szovjet politika ezt a magyar világot, ezt a magyar közösséget akarta eltörölni a görögkatolikus egyház megszüntetésével.

Hozzátette: a kommunista rendszer abból indult ki, hogy a csehszlovák korszakban is próbálták, de nem sikerült visszaszorítani a görögkatolikus egyház működését, ezért „rátettek még egy lapáttal” az üldözésre.

Míg kezdetben csak a pravoszláv egyházba való beolvasztás volt a cél, 1947 elején már megjelent az a gondolat, hogy meg kell szüntetni a püspöki jelenlétet, Romzsa Tódor püspököt el kell távolítani, akár gyilkosság árán is. Az államvezetés felismerte ugyanis, hogy a kárpátaljai papság feltétel nélkül ragaszkodik püspökéhez – ismertette Marosi István.

Vezetőkép: Marosi István, a Katakombaszolgálat Kárpátalján, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye a kommunista egyházüldözés időszakában (1944–1989) című kötet szerzője beszédet mond könyve bemutatóján a Nemzeti Emlékezet Bizottsága épületében 2025. február 26-án. Fotó: MTI/Kocsis Zoltán