Szárnyalt a kortárs keresztény zene 2024-ben!

A friss statisztikák szerint az elmúlt év első negyedévében a keresztény zene volt a negyedik leggyorsabban növekvő zenei műfaj. Népszerűsége több, mint kétszeresére nőtt az iparági szabványhoz képest, és nem úgy tűnik, hogy ez egyhamar lassulna.

Brandon Lake keresztény énekes, dalszerző a napokban azt nyilatkozta az amerikai Fox News csatornának, hogy véleménye szerint

„az embereknek és köztük a fiataloknak elegük van már a pózolásból, a képmutatásból és a hazugságokból. Valami olyat akarnak, ami igaz, és amitől teljesen életre kelhetnek, és ez nem lehet mástól, csak Jézus Krisztustól.”

Brandon gondolatait az is alátámasztja, hogy egyes becslések szerint már a fiatalabb generációk tagjai teszik ki a keresztény zeneszámok hallgatottságának 45 százalékát a világon.

Mindez akár meglepő is lehet, különösen azért, mert a nyugati kereszténységgel kapcsolatos domináns narratívák, mint az elvallástalanodás, a szekularizáció, a posztkereszténység kifejezetten népszerűek a Z generáció körében. Ezzel ellentétben viszont a keresztény zene felfelé ívelő tendenciája nagyon is valós, és erre már a szekuláris sajtó is felfigyelt. Az egyik, ha nem a legnépszerűbbnek mondható portál, a Billboard magazin a közelmúltban közzétett egy cikket a keresztény zene „mennyei felemelkedéséről”, megjegyezve, hogy a növekedés különösen szembetűnő az olyan streaming oldalakon, mint a Spotify, ahol ez a műfaj az elmúlt öt évben 60 százalékos növekedést ért el globálisan.

Ide olyan országokat is beleértünk, mint Brazília, India, Dél-Afrika, Indonézia vagy épp a Fülöp-szigetek, hiszen ezekben a régiókban a mai napig gyorsan és hatékonyan terjed a keresztény hit.

Ezek a tényezők magyarázhatják a kortárs keresztény zene felemelkedését

Szakmabeliként úgy látom, hogy „nagy utat tett meg” a keresztény könnyűzene az elmúlt tíz-húsz évben, több olyan hiteles feltörekvő előadó, dalszerző jelent meg a színtéren, akiknek a ’80-as, ’90-es években nem lett volna módja rá, hogy tömegméretű hallgatóságot szerezzenek, mivel a zenéjük nem illeszkedett abba a sémába, kánonba, amit az akkori amerikai keresztény rádiós „kapuőrök” vártak el.

Jelenleg efféle kapuőri szerep nincsen, ezért gyakorlatilag minden zenei műfaj, zenei önkifejezési mód potenciálisan része lehet a keresztény zenei kategóriának. Ezért lehet az, hogy ma sokkal kreatívabb, szabadabb, színesebb zenei paletta rajzolódik ki a keresztény könnyűzenében, mint korábban.

„A legtöbb műfajtól eltérően a gospel egy központi üzenetre épül, nem pedig egy konkrét hangzásra, ami lehetővé teszi a zenei stílusok szélesebb skáláját”

– fogalmazott cikkében a Billboard.

A stílusok váltakozása miatt olyan zenekedvelők is megjelentek a keresztény zenét követők táborában, akik nem a sztenderd pop-rock műfaj hódolói, hanem sokkal inkább a hip-hop, lo-fi, country vagy épp a R’n’b.

Természetesen a már sokat taglalt közösségi média is új csatornákat biztosított a feltörekvő művészeknek, hogy a maguk módján, ösztönösen szerezzenek dalokat. Olyan előadók emelkedtek fel ennek hatására, mint Forrest Frank vagy épp Josiah Queen.

Más művészek, például Jon Guerra, Andy Squyres vagy Taylor Leonhardt Bob Dylant idéző trubadúr dalszövegekkel érik el a közönséget. Dalaikat egy hagyományos keresztény rádió valószínűleg nem játszaná, mégis sikeresek tudnak lenni, hiszen megtalálták azt a közeget, ahol nagyra értékelik őket.

Szintén lényeges szempont, hogy bár a hallgatók szemében a hitelesség mindig is fontos volt, de talán soha nem annyira, mint manapság. A fiatalabb hallgatók ugyanis egyre kifinomultabb radarral rendelkeznek a „keresztény popkultúrában” sajnálatos módon egyaránt jelenlévő képmutatás észlelésére.

Ezenkívül, ha körülnézünk a világi kultúrában, egyre több szorongást, depressziót látunk magunk körül. Ezzel is magyarázható, hogy a társadalom éhezik egy-egy reményteli, valódi igazságokat hordozó dalra, dalszövegre. A fiatalok körében megfigyelhető egyfajta spirituális kíváncsiság is, hiszen sokan belefáradnak az afféle üres szlogenekbe, mint a „Légy önmagad”, „Szeresd önmagad”, „Élj a mának” és társai.

A keresztény zene ezzel szemben olyan utazásra hív, ami, ha nem is feltétlenül szünteti meg az élettel járó súrlódásokat, fájdalmakat, de kész rávilágítani magasabb, nemesebb célokra, perspektívára, ami erőt ad minden küzdelemben.

A sort bizonyára lehetne még folytatni, de véleményem szerint ezek a szempontok mind-mind döntően hozzájárultak ahhoz, hogy a 2024-es évről a keresztény zene felvirágzása jusson eszünkbe.

Joggal bizakodhatunk abban is, hogy előbb vagy utóbb ez a tendencia eléri hazánkat is, de ezen persze dolgozni kell. Függetlenül attól, hogy Isten milyen ajándékkal, tálentummal ajándékozott meg minket, vagy milyen területeken hívott el szolgálatra, ha hűségesek vagyunk, és arra törekszünk minden nap, hogy az Ő erejéből a legjobb tudásunk szerint éljük meg hivatásunkat, azt a körülöttünk lévők észre fogják venni.

Miközben ünnepeljük a kortárs keresztény zene és a gospel népszerűségének növekedését kultúránkban, ne feledjük azt sem, hogy Isten használhatja ugyanezeket az elveket, hogy segítsen nekünk hatékonyabbá válni saját elhívásunkban.

Vezetőkép: A Dirty Slippers zenekar a Szobon megrendezett, hazai keresztény könnyűzenei fellépőket felsorakoztató Pengető Piknik fesztiválon 2024 augusztus 17-én. Fotó: Varga Ilona/Vasárnap.hu