Régészeti szenzáció: igaz lehet az évezredes bodajki néphagyomány Szent István királyról!
Szücsi Frigyes régész-történész, az MTA köztestületi tagja, az avar kor avatott ismerője, a Szent István Király Múzeum Közösségi Régészeti Programjának koordinátora Facebook oldalán osztotta meg a magyar régészet legújabb szenzációját.
„Nem mondom, hogy titkon nem reménykedtem kora Árpád-kori eredményben, hiszen a rétegtani szempontok alapján az egyik legkorábbinak vélt csontvázat választottam ki, és bíztam abban, hogy van valamilyen történeti valóságalapja a bodajki kegyhelyhez kötődő hagyománynak. Amikor azonban megláttam a radiokarbon kormeghatározás Szent István király idejére eső eredményét, először nem hittem a szememnek, majd megnyugodtam, hogy hát azért még a 21. századra is jutnak kisebb csodák, na”
– írta posztjában a régész, aki a Szent István Király Múzeum Régészeti Örökségvédelmi és Tudományos Osztályának bejegyzését osztotta meg követőivel:
„Igaz lehet az évezredes bodajki néphagyomány Szent István királyról! Rendkívüli eredményt oszthatunk meg Önökkel, ami egy évezredes néphagyomány történeti valóságát támaszthatja alá. A Szent István Király Múzeum finanszírozásával lehetőség nyílt néhány régészeti feltárásból származó minta radiokarbon kormeghatározására a debreceni Atommagkutató Intézet Hertelendi Ede Környezetanalitikai Laboratóriumában. Ezek közé válogatta be Szücsi Frigyes régész a bodajki Kálvárián 2022-ben végzett mentő feltárásából származó egyik embertani mintát. A Kálvárián akkoriban egy beruházás földmunkái közben teljesen váratlanul kerültek elő emberi csontvázak, amelyek a tájolásuk, a zsúfolt, több rétegben való elhelyezkedésük és a mellékletnélküliségük alapján egy templom körüli temető képét mutatták, templomromot azonban nem találtak, és arra írott forrásokban sincs utalás”
– írták.
A múzeum bejegyzésében kitért arra, hogy a leletmentés után is kérdés maradt a temető kora, függetlenül attól, hogy egyértelműen középkori jellegűnek tűnt.
„A radiokarbon vizsgálattól reméltük, hogy körvonalazza e temetkezések időszakát. Az eredmény minden várakozást felülmúlt: a vizsgált személy 95,4%-os valószínűséggel 994 és 1028 között hunyt el, tehát Szent István király kortársaként élt. Wilibald kapucínus atya a 17. század végén jegyezte le azt a néphagyományt, miszerint Szent István Király kápolnát alapított Bodajkon, ahová Imre herceggel csónakkal jártak ki imádkozni. A templom körüli temető részeként értelmezhető sírok elhelyezkedése alapján a népi emlékezetben megőrzött Szent István-i kápolnának (talán inkább egy kis plébániatemplomnak) a Kálvária-dombon kellett állnia, függetlenül attól, hogy nyomait (még) nem ismerjük. További radiokarbon vizsgálatok és az embertani anyag tudományos feldolgozása nyújthat majd még pontosabb információkat erről a különleges kora Árpád-kori temetkezési helyről”
– tették hozzá.
„Azt már mindenesetre most kijelenthetjük, hogy a természettudományos adat igazolhatja az ezeréves bodajki hagyomány valóságát a Szent István király korabeli bodajki kápolna (templom) építéséről”
– zárta bejegyzését a Szent István Király Múzeum Régészeti Örökségvédelmi és Tudományos Osztálya.
Vezetőkép: Emberi maradványok a bodajki Kálvária területén. Forrás: Facebook/SZIKM Régészeti Örökségvédelmi és Tudományos Osztály
