A lelkésznő, aki „teljesen úgy néz ki, mint egy ember”

Székelyné Kiss Emesével, Kaposfő és Csököly református lelkészével a Magyarországi Református Egyház portálja készített interjút.

A Kaposvártól nem messze, északnyugatra fekvő, alig másfél ezres népességű településen, Kaposfőn teljesít szolgálatot Székelyné Kiss Emese vezető református lelkipásztor. 2003-ban érkeztek ide férjével, házasságkötésük után. Kezdettől ketten látják el a lelkészi teendőket, 2017-ig a házastárs, Székely Attila számított vezető lelkipásztornak, akkor azonban helycsere történt, ugyanis ő a honvédelmi tárca kötelékében tábori lelkészi szolgálatot vállalt – írja a lapban Joó István.

A lelkésznő nem palástban, hanem elegáns zöld ruhában fogadja az újságírót, ami kicsit meglepőnek tűnik, de érkezik a válasz:

„Óriási megtiszteltetés hivatalos alkalmakon a palástot viselni, de édesanyám női szabó volt, és Isten szeret gyönyörködni életességünkben is, illetve a külvilággal szót kell értenünk – mindez arra bátorít, hogy engedjek a konformitásból… Egyszer szintén világi ruhát viseltem, és amikor megtudta rólam valaki, hogy lelkész vagyok, bájosan elszólta magát: „Pedig teljesen úgy néz ki, mint egy ember!”

– meséli nevetve a vezető lelkipásztor.

Huszonkét éve, amikor idejöttek, jóval terebélyesebb volt a korfa, de szolgálatuk során ha nem növekedett is, de megifjodott a közösség, így a családos középnemzedék dominál benne.

„Nagy szó ez Somogyban, ahol inkább elnéptelenedni szoktak a gyülekezetek” – állapítja meg a lelkipásztor. „Nem könnyű terep ez. Hogy miért? Először is Somogy megye erős katolikus többségű tájéka az országnak. Ez itt nem Északkelet-Magyarország, ahol a magyarság életére kiható történelmi események zajlottak akár a reformáció, akár a nyelvújítás vagy a szabadságharcok tekintetében – magyarázza a lelkésznő.

A missziójukat nehezítő tényező az itt is előrehaladott elvallástalanodás. Több nemzedéken keresztül megszakadt a népesség zöménél a vallásgyakorlás és vele a bibliai ismeretek birtoklása. – Az előző nemzedékek valaha zömükben úgy döntöttek, más úton fognak haladni – állapítja meg a kaposfői lelkipásztor. – Nem csoda, hogy a közösségünk sok tagját, a nevezett generáció leszármazottjait felnőtten mi kereszteltük, konfirmáltuk.

Székelyné Kiss Emesének vesszőparipája, hogy nem szabad semmit erőltetni.

„Egyszer fiatal anyukákként voltunk együtt a homokozó gyerekeinket felügyelve, amikor az egyikünk úgy érezte, kell valami szabadkozásfélét mondania nekem, ez szaladt ki a száján: »Majd ha egyszer úgy döntök, hogy református leszek, megkereslek ezzel kapcsolatban is.« Nem siettettem a hit dolgait, viszont bizalma ébredt irántam, hiszen az óvodába kerülő gyermekét hitoktattam. Így végül csak eljutott az egyházig, gyülekezeti tag lett ő is, ma már az egyik odaszánt életű presbiterünk!”

– teszi hozzá a lelkésznő.

A Székelyné Kiss Emese református lelkipásztorral készült teljes interjút a Magyarországi Református Egyház oldalán olvashatják el.

Vezetőkép: Székelyné Kiss Emese református lelkész. Fotó: Református.hu/Schäffer Móric

Hirdetés