Erdély református magyarságának megmaradása természetes vágyunk, hiszen minket is meghatároz az, hogy mi lesz a református gyülekezetekkel Kalotaszegtől Székelyföldig, a Zsil völgyétől a Mezőségig – mondta Sulyok Tamás köztársasági elnök szombaton Kolozsváron Kolumbán Vilmosnak, az Erdélyi Református Egyházkerület új püspökének beiktatási ceremóniája alkalmából megtartott beszédében.
A köztársasági elnök fontosnak nevezte, hogy „ezek a református közösségek élők és erősek legyenek, tagjaik pedig boldogan, felemelt fejjel járjanak, és az erdélyi magyarság ismét felemelkedjen”. Hozzátette: „lehet, hogy merésznek tűnik a célkitűzés a szekularizáció, az elvándorlás és a demográfiai válság idején, de ez az egyedüli út, amelyen járni érdemes”. A 125. zsoltár kezdő versét idézve Sulyok Tamás elmondta, hogy „az ehhez szükséges recept már ismert: akik az Úrban bíznak, olyanok mint a Sion hegye, amely meg nem inog, hanem örökké megáll; és akik az Úrban bíznak, kitartanak minden viharban, bátrak és megingathatatlanok, mint Sion hegye”. Hozzátette: ehhez olyan jó pásztorokra is szükség van, akik úgy vezetik a hívőket, hogy azok bízhatnak bennük. Mint mondta, Kolumbán Vilmos számára nem lesz új és ismeretlen ez a nemes feladat, hiszen elődje, Kató Béla püspök mellett dolgozott, a protestáns teológiai intézet rektoraként pedig mélyrehatóan ismeri a lelkészi hivatás múltbéli tapasztalatait. Kiemelte, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének tevékenysége az egész magyar nemzetre kihat, az erdélyi magyarság jövője ugyanis az egész magyar nemzet számára sorsdöntő.Ezután felidézte, hogy a helyi magyarság Bethlen Gábor, és Erdély más nagyjainak az építő munkássága révén élhette meg újra és újra a felemelkedés idejét nemzedékről nemzedékre, hiszen ők megingathatatlan intézményeket hoztak létre. Kiemelte ezek közül az erős bástyákként működő református kollégiumokat,„amelyek nemcsak a tudásnak, hanem szellemi hazaként az öntudat, az önbecsülés és a társadalmi felelősségvállalás örökségének az iskolái is voltak”. Az intézmények mellett fontosnak nevezte a gyülekezeteket is, amelyek „a magyarság megújulásának a színterei több mint ezer éve, hiszen a széthúzással szemben ők azok, akik képesek egymásnak és a rászorulóknak segíteni, a megfogyatkozott számú tagokba pedig erőt és életet vinni”. A köztársasági elnök ezután Visky András író Kitelepítés című írását felidézve „a kőkemény helytállás helyének” nevezte Erdélyt, amihez az író református lelkész édesapját állította példaként.A bebörtönzött lekészt nem törte meg a kommunizmus, mert bízott, és a halál árnyékából, a diktatúra legsötétebb éveit túlélve hazatért családjához, majd újra a szószékről hirdette az igét. Sulyok Tamás megerősítette, hogy „a magyar nemzet államhatárok felett álló egysége alapértékünk”; ezért fontos feladatnak nevezte „a szülőföldön élő közösségekkel való foglalkozást, és annak keresését, hogyan tudjuk jobbá tenni egymás sorsát, hogy közösségeink megingathatatlanok legyenek”; majd Magyarország nevében azt kívánta Kolumbán Vilmosnak, hogy legyen őrzője és felemelője Erdély reformátusságának, így vezetve a rábízottakat „a remény és az Istenbe vetett bizalom útján”.Forrás: MTI, Fotó: MTI/Kiss Gábor
