Most már tényleg meg kell húzni a határvonalat: eddig és ne tovább!

Az embereket a legjobban az összes vegzatúrák közül az igazságtalanság bántja. Ez az, ami a legérzékenyebb számukra, ami miatt nem képes az adott társadalomban kialakulni az egység. Mert van egy olyan politikai közösség, melynek tagjai annak ellenére vannak jelen a közéletben, hogy leginkább börtönben lenne a helyük. Talán sejtik, ki(k)re is gondolok.

Igazán jó lenne már azt a bizonyos múltat lezárni, de el kell ismerni, hogy a diktatúra kövér láncszemei nem részesültek megfelelő számonkérésben és nem sújtotta őket a nemzet megvetése annyira, hogy eltűnjenek a süllyesztőben. (Tardy Lajos gondolatából kiindulva…) Igen, tudom, erre mondják azt, hogy mi nem tudunk mást, csak “gyurcsányozni”, az egyik rádióműsorban erről hallottam a minap egy igen hosszas okfejtést. Szerintük ugyanis „Gyurcsány nélkül nincs Orbán”, vagyis a kétharmados többséget annak köszönheti a Fidesz-KDNP pártszövetség, hogy 2006-ban „kaptak egy kis könnygázt, meg ilyenek”. (!) És ennyi legyen is elég mindabból az agymenésből, amit sikerült produkálnia a balliberális értelmiséget képviselő nagyon dühös honfitársainknak, akik nehezen tudják megbocsátani, hogy a magyar emberek újra és újra nem az ellenzékre, hanem az Orbán-kormányra teszik le a voksukat. Ami nyilván nem a véletlen műve, sőt, a választási rendszer megváltoztatására való hivatkozás is okafogyott, mert pikáns módon ez csak akkor okoz gondot, ha olyan eredmény születik, ami számukra igen kellemetlen – és nem sem látják be, csak ők érzékelik másként a valóságot a fővárosi értelmiségi felhőkön csücsülve.

De azért ne felejtsük el azt sem, hogy a mostani ellenzék azon párt szellemi örökösei, akik a magyar nemzet számára a legkártékonyabbnak bizonyultak. És az is látható, hogy nekünk már régen meg kellett volna húzni azt a határvonalat, amin „ti ugyan nem léptek át újra”, nem engedjük, hogy kaméleonként újra és újra megpróbáljanak hatalomra jutni az aktuális zsebmessiásukkal. Persze a jól megfontolt érdekük az, hogy a múltat végképp eltöröljék, átírják, ne tudjuk, sőt, felejtsük el, kikkel is kellene a demokrácia égisze alatt normális párbeszédet folytatni. Ez egyébként jól láthatóan nem sikerül.

Az ember igazságérzetét azért pedig nem is kicsit birizgálja, hogy ugyanazok, akik az országot kifosztották laza 40 év alatt, és villámgyorsan megtették még egyszer, beszélnek lopásról, korrupcióról és szegénységről, zsarnokságról és antidemokratikus intézkedésekről és kérik számon, hogy velük „miért nem nemzeti konzultálnak nemzeti konzultáció helyett.” (Nem, tényleg nem kell megérteni, hogy ez mit is jelent szerintük.)

Itt halkan jegyezném meg, hogy a dialógusnak azért mégiscsak vannak feltételei. Mondjuk, olyan alaphelyzetet kellene megteremteni, ami elfogadható mindkét fél számára. Gondolok itt arra, hogy a gyalázatra merjük kimondani, hogy gyalázat, a tényekre, hogy tények, mert amíg tagadják a valóságot, és nincs meg bennük az az alapvető emberi norma, hogy bocsánatot kérjenek a kollektív bűneikért, amíg a hibáikat előnyként élik meg…addig ez nem tud megvalósulni.

Számomra  – és valószínűleg többmillió magyar ember így gondolja – igenis fontos lenne, hogy elismerjék: a magyar demokrácia elleni legsúlyosabb merénylet 2006. október 23-án történt, Budapesten. Amíg Gyurcsány a politika farvizén képes még mindig feltűnősködni a közéletben, annak ellenére, hogy a békés megemlékezők közé lovasrendőröket vezényeltetett, szemeket lövetett ki és tette mindezt büntetlenül….amíg az Európai Unió nem hajlandó elismerni, hogy azokat az azonosító jel nélküli rendőröket gyakorlatilag terroristának kell tekinteni, akik a fotók alapján az emberek fejére adtak le célzott lövéseket…addig nincs meg az az erkölcsi, morális alap, amire a normális párbeszédet építhetnénk a magyar közéletben. Mert már régen ki kellett volna mondaniuk, hogy ez a magyar emberek ellen irányuló kormányzati terror volt Gyurcsány vezényletével, amiért a mai napig nem kértek bocsánatot.

Az árulásra nincs bocsánat

Értelmezzük tehát újra ezt a hozzáállást: teljesen rendben van, hogy hazudunk a választópolgároknak, meghamisítjuk a tényeket, csak azért, hogy mi kerüljünk hatalomra. Egyébként pedig – szerintük – elismerésre méltó, hogy ők egymás között erről azért mégiscsak beszéltek, sőt, akadt jó néhány olyan balliberális írófenomén, aki erkölcsi magaslatokba helyezte az őszödi frakcióülésen elhangzottakat. Az akkor még miniszterelnök Gyurcsány szerint ugyanis „a magyar politika igazi kérdése ma már nem az, ki, mikor nem mondott igazat, hanem az, ki tudja ezt abbahagyni”. Azért ehhez tényleg pofa kellett. Megpróbálni tovább mosdatni magukat, hülyére venni a népet, letolni a torkukon, hogy nyeljék csak le ezt is, csakúgy, mint eddig mindent, hogy még véletlenül se lássák meg a valóságot: a szocialisták kiárusították a nemzeti vagyon jelentős részét, a csőd szélére sodorták az országot, családok százezreit taszította adósságcsapdába és a létbizonytalanságba, hogy csak néhányat említsek az igen hosszú bűnlajstromról.

És ők voltak, akik szemrebbenés nélkül kitüntették azokat, akik a 2006 őszén a békésen demonstráló emberek közé lovasrendőröket vezényeltek, vízágyúval és kardlapozással, szemkilövetéssel oszlatva fel a megemlékezőket.

És képesek azt állítani, hogy ezért és csak ezért (!) van az Orbán-kormánynak akkora támogatottsága, hogy negyedszer is kétharmados többséggel szavazták meg őket. Én pedig határozottan úgy gondolom mindezek után, hogy amíg képtelenek a magukat mérvadónak mondó értelmiségiek a megfelelő oldalak köpönyegéből kibújni, ameddig nem fogják tudni a szörnyűségre kimondani azt, hogy szörnyűség, a disznóságra, azt, hogy disznóság, amíg más valóságban élnek, addig nincs miről, mert nem is lehet beszélni velük. Szerintem.

„Jaj azoknak, akik azt mondják a rosszra, hogy jó, és a jóra azt, hogy rossz, akik a sötétséget világosságnak, a világosságot pedig sötétségnek mondják, akik azt állítják a keserűről, hogy édes, az édesről pedig azt, hogy keserű!”  Szent Biblia, Ézsaiás 5:20