Budapest elveszett tetődíszei – A budapesti csendőrségi laktanya
Európában az 1800-as évek végére külön szervezetek látták el a honvédelmi és rendvédelmi feladatokat. A rendvédelem azonban tovább tagolódott: míg a városi közbiztonságot a rendőrség biztosította, a vidéki térségek rendjének fenntartása a csendőrség feladata volt. Magyarországon a szabadságharc leverése után hozták létre a zsandárságot, amely azonban leginkább a rebellis magyar ellenzéki mozgalmak elnyomását és megfélemlítését szolgálta. Ez a szervezet a kiegyezés után már okafogyottá vált, így felszámolták. Ám a betyárvilág újjáéledése miatt 1881-ben új alapokra helyezve megszervezték a csendőrséget, amely kizárólag a vidéki területeken tevékenykedett. Az országot hat csendőrkerületre osztották, a központi irányítást Budapestről, a III. számú csendőrkerületből látták el.
Az 1890-es évekre a budapesti III. számú csendőrkerületi parancsnokság működése nehézkessé vált, mivel a szervezet különböző bérházakban szétszórtan helyezkedett el. A probléma megoldására a vezetőség megvásárolta a Böszörményi út 21. szám alatti 16 ezer négyzetméteres telket, ahol egy modern, minden igényt kielégítő laktanyát kívántak építeni. Az építkezés 1900 elején indult és 1901 májusára be is fejeződött. Az építkezést a híres Grünwald testvérek és Schiffer Miksa vállalkozók vezették Benedicty József királyi főmérnök irányítása mellett. 
Az elkészült laktanya pavilonrendszerű kialakításával 200 fő elszállásolására volt alkalmas, és kilenc épületegységből állt: a törzsépület, tiszti lakások, altiszti és legénységi szállások, börtönépület, lóistálló, fedett lovarda, jégverem, tekepálya, valamint egyéb melléképületek kaptak helyet. A létesítményben a tiszti lakások mellett fürdők, legénységi olvasókör, közös étkező, sőt játszószoba is helyet kapott. Az épületeket historizáló stílusban, neoreneszánsz jegyekkel tervezték, ami méltóságot és reprezentativitást sugárzott. 
A Böszörményi útra nyíló ikerépületek homlokzata a földszinten kváderköves, míg az első és második emeleten égetett tégla borítást kapott. A két sarokrizalit tetejét bábos kőkorláttal, míg a középrizalitét attikával és díszes mellvéddel hangsúlyozták, melynek közepére Magyarország középcímerét helyezték. A mellvéd mögött manzárdkupola épült, kovácsoltvas korláttal és a lobogónak helyet adó árbócrúddal. A laktanya udvarán egykor egy jelentős műalkotás, Pásztor János bronz szoborcsoportja, a Csendőrvértanúk emlékszobra állt, amely egy csendőrt ábrázolt, amint egy ájult férfit tart a karjában. 
A második világháború során az ikerépület nem szenvedett jelentős sérüléseket. 1948-ban a Rendőrakadémia, majd a Rendőr Tiszthelyettesi Iskola kapott helyet az épületben. Az ekkor elvégzett átalakítások során az épület számos historizáló díszítése, köztük a homlokzatot ékesítő címerek és az ostromot is átvészelő manzárdkupolák is eltűntek. Ezek az átépítések alapvetően megváltoztatták a laktanya eredeti arculatát. A csendőremlékművet a kommunista hatalomátvétel után számos más szoborral együtt megsemmisítették. 
A rendszerváltást követően a Böszörményi úti épületkomplexum a rendőrségnél maradt. Ma nemzetközi oktatási központként működik benne, amely a Belügyminisztérium kezelésében áll. Bár eredeti funkciójára semmi sem emlékeztet, az épület mindmáig őrzi a 20. század eleji építészet néhány jellegzetes vonását, amely várja, hogy egyszer visszakapja eredeti homlokzat és tetődíszeit.
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Vezetőkép: a beépítetlen Böszörményi út és a csendőrségi laktanya látképe az 1900-as évek elején; fotó: foutca.hegyvidek.hu
