Krisztusra figyelve karácsonyoznak a Szent Kristóf Ház különleges képességű lakói (VIDEÓ)

„Nekünk sokkal több álarcunk van, mint nekik. Ők őszinték, odamondják azt is, hogy »hú, de rosszul nézel ma ki«, és azt is, hogy »annyira szeretlek«, »de csinos vagy, de szeretem rajtad ezt a ruhát«. Ők nem tanultak meg álarcokat felvenni” – mondta a Vasárnapnak Török Eszter, a Szent Kristóf Ház intézményvezetője arról, hogy milyen szuperképességei vannak az általuk ellátott, többségében értelmileg akadályozott fiataloknak.

A Székesfehérvári Egyházmegyei Karitász fenntartásában a város déli részén működő intézményben karácsonyra készülődve mindig felbolydul az élet. Nemcsak azért, mert ilyenkor a ház lakóiból, illetve az oda nappali ellátásra naponta érkező fiatalokból alakult csoportok egyre-másra készítik a karácsonyi dekorációt, memorizálják az ünnepi műsor verssorait és tánclépéseit, hanem azért is, mert ilyenkor sokan gondolnak rájuk, s lepik meg őket karácsonyi ajándékkal. Az idei karácsonyfává alakuló fenyőfát például a vármegyétől érkező küldöttség ajándékozta nekik. Lám, újságírók is meglátogatják őket ez idő tájt, hogy lássák, hogyan várják az ünnepet.

Emellett ők is mennek vendégségbe: a város több idősotthonába is rendre ellátogatnak. Így egymást örvendeztetik, egymást ajándékozzák meg a különböző „rászoruló” csoportok.

Török Eszter ottjártunkkor elmondta, hogy a szociális ellátórendszeren belül megszokott, hogy kapcsolódnak egymáshoz, nyitnak egymás irányába a különböző intézmények. A karácsony környéki találkozások is ennek példái. Gyakran műsorral is készülnek a Szent Kristóf Ház fiataljai ezekre az alkalmakra.

„Mindig azt mondják, hogy rászorulók ők, akikkel mi itt dolgozunk, de ezekben a helyzetekben éppen ők adhatnak azoknak, akik szintén »úgymond« rászorulók”

– mondta az intézményvezető.

A Szent Kristóf Ház „fiataljai” jelenleg 28 és 52 éves kor között vannak. A ház főépületében nappali alapellátást biztosítanak, ez a „bázis”. Napközben itt vannak együtt azok is, akik délután hazamennek a családjaikhoz, s akik a közeli családi házban laknak úgynevezett támogatott lakhatási formában. Ez utóbbi egy speciális ellátási forma a szektorban, amelyet egyre inkább próbálnak országszerte intézményesíteni. A támogatott lakhatáson belül a Szent Kristóf Ház szakemberei bizonyos szolgáltatási elemeket maguk visznek, így segítve a támogatottak önállóbb életét. Felügyeletet, gondozást, háztartási segítségnyújtást és szállítást biztosítanak számukra.

Mint megtudtuk, éppen most épült fel egy újabb családi ház, amelyben ugyancsak támogatott lakhatás valósul majd meg az év végétől, vagy az év elejétől kezdődően. A bázison napközben jellemzően 30-40 ellátott, „különleges képességű” fiatal tartózkodik, és vesz részt a napi teendőkben, fejlesztő foglalkozásokon.

A Szent Kristóf Ház dolgozói a „fogyatékkal élők” kifejezést is értik, s használják is, ha kell, de az előbb idézett „különleges képességű” meghatározással jobb barátságban vannak. Az intézményvezető szerint ellátottjaik, az a „csapat”, akiknek segítenek, és akiknek közös tulajdonságuk az őszinteség és a közvetlenség

„átlagemberek, olyanok, mint mi vagyunk. Küzdenek bizonyos nehézségekkel, ahogy mi is, merthogy tökéletes ember nincsen. Nekik is vannak hibáik, problémáik, van nagyon sok pozitív tulajdonságuk, és rengeteg szeretetet tudnak adni! És csak önzetlenül tudják adni ezt a szeretetet, azzal együtt is, hogy bizony sokszor önzők is, kizárólagosak is”

– fogalmazott.

„A miénk egy keresztény intézmény, keresztény értékrendek szerint dolgozunk. Az adventben megpróbáljuk egy picit magunkat is, és az ellátottjainkat is abba az irányba terelni, hogy egy kicsit csendesedjünk le, próbáljunk meg Krisztusra figyelni, az ő eljövetelére. Arra, hogy ez nekünk, nekik, mindannyiunk számára mit jelent. Ilyenkor minden nap van valamilyen adventi foglalkozás, készülődés, ehhez kapcsolódó gondolatokat olvasunk föl, illetve énekelünk, imádkozunk”

– mondta el Török Eszter.

Úgy tűnik, sikerrel teszik mindezt. A házban sétálva, a közvetlenséget állandó kedves bemutatkozással, társalgásindító kérdésekkel és élményeik elmesélésével gyakorló különleges képességű, őszinte fiatalok gyűrűjében átjárja a vendéget valami furcsán bizsergető, megható érzés. Az öröm afelett, ami van, a megelégedettség nyugalma az élet mindennapos ajándékaiért, amelyekért máskor restek vagyunk ujjongani, pedig lehetne szüntelen.

Téli és karácsonyi képek a falakon, mindet a fiatalok készítették, adventi naptár az egyik ajtón, amelyen – a huszonnegyedik napon – Mária és József együtt eljut Betlehembe. A polcokon is maguk készítette, már szépen becsomagolt ajándékok a helyben eltett savanyúságokból, az általuk megsütött édes süteményekből, a kezük munkáját dicsérő alkotásokból. Itt, a székesfehérvári Szent Kristóf Házban minden természetes, itt minden rendben és minden a helyén van. Nem keresik, miben van részük hiányban, de elfogadják azt a jót, ami az övék.

Vezetőkép: Mézeskaláccsal is készültek karácsonyra a székesfehérvári Szent Kristóf Ház ellátottjai. Fotó: Vasárnap.hu/Varga Ilona