Amikor a kicsi nagyot kap – avagy Magyar Péter esete Fülöp Attila államtitkárral

Egészen szürreális poltikai diskurzussal próbálkozik Magyar Péter nagyon fontosnak látszódni, s bár érzékelhetően mindennek nagyobb a füstje, mint a lángja, azért a parázs izzik még a Tisza Párt körül. A jótékonysági köntösbe bújtatott politikai hasznonszerzés már csak azért is különösen gyomorforgató, mert Magyar Péter abból próbálni meg politikai tőkét kovácsolni, hogy gyermekotthonok előtt  „csinálja a fesztivált”, annak minden elemével: még dalolásznak is az aktuális kórussal a hőzöngés mellett, mindezt advent idején.

Politikai pedofíliával eddig leginkább csak a szocialisták berkein belül próbálkoztak látványosan – például Bangóné Borbély Ildikó, aki úgy buzdított a határon túliak ellen a kettős állampolgársággal kapcsolatos népszavazás idején, hogy saját gyermekeivel pózolt óriásplakátokon. De Magyar Péter még ennél is mélyebbre süllyedt: azokat a gyermekeket tenné közszemlére, akik egyébként is hátrányos helyzetben vannak, az ő ügyükre hivatkozva próbálva meg minél több támogatót szerezni magának.

Izgalmas lenne látni, hogy egy évvel ezelőtt Péterünk miként vélekedett volna arról, ha egy ellenzéki politikus teszi mindazt, amit most a Tisza Párt vezetője.

Itt hagynék egy kis időt arra, hogy elképzeljük, milyen posztban ítélte volna el és kérte volna ki a gyerekek nevében az ilyen vagy ehhez hasonló megmozdulásokat. (…) Nos, szerintem sejtik a választ. Azonban egy év alatt nagyot fordult a világ Péter körül, illetve, hogy stílusosak legyünk: sok víz lefolyt a Tiszán… Péterünk pedig az egykori miniszterférj szerepből igen hamar kivetkőzött és került rivaldafénybe. Azért ezen mégsem lepődhetünk meg annyira, nyilván nem véletlenül vette fel beszélgetéseit a saját feleségével jóval a válásuk előtt, valószínűleg nem tudatosan készülve arra, hogy ezekkel egyszer előrukkolhasson. És nyilván az is a véletlennek köszönhető, hogy néhány hónap alatt EP-képviselő lett, saját párttal, mert amúgy ez tényleg ilyen egyszerű, akár Önök számára is megugorható lenne. Feltéve, hogy akadnak külföldi szponzorok a háttérben, akik az Orbán-kormány bukásáért bármire képesek lennének. Hogy az erkölcsi nívó hiánya lehet akár az a láthatatlan kapocs, ami összefűzi őket, valamint az Orbán-fóbia, ami látványos méreteket ölt évek óta Nyugaton, nem tudom. Abban viszont egészen biztos vagyok, hogy a magyar embereket nem lehet hülyének nézni, látványszínházra pedig különösen nem vevők. Ezért is érthetetlen számomra, hogy miért kell a gyermekvédelem égisze alatt botrányokkal tarkítani a karácsony előtti időszakot.

Hol van a békés, boldog ünnep? A meghittség varázsa? Tényleg így kell ezt, képviselő úr?

Itt hívnám fel a tiszások figyelmét arra az egyébként egyáltalán nem elhanyagolható tényre, hogy a gyermekotthonok lakói nem bazári majmok, akiket mutogatni kell a médiában és talán mégsem kellene szenzációhajhász módon bármit megtenni, hogy lehetőség szerint ország-világ előtt kitáruljanak a számukra védelmet jelentő intézmények ajtajai. Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy az ott élő gyerekek is néznek híradásokat, eljut hozzájuk a közösségi oldalakon keresztül, hogy kamerák kereszttüzében hol dalolászva, hol üvöltve próbálnak bejutni az otthonukba. Szép ajándék, valóban.

Belegondoltak már abba, hogy mit élnek meg ezek a gyerekek? Felfogták, hogy talán a békesség, nyugalom többet adna nekik, mint az ajándék, amit nem azért vittek, mert valóban adni akarnak, hanem hogy lássa mindenki, micsoda nagylelkűség lengi körbe a Tisza Pártot. Nem tudom, önök hogy vannak vele, de ha én úgy kapnék ajándékot valakitől, hogy az kérkedik vele és felhajtást generál körülötte… inkább nem kérném. Szerintem a gyerekek sem kérnek ebből. Így biztosan nem.

És pontosan ezért kellett Fülöp Attila államtitkárnak odamennie Magyar Péter legújabb ajándékozási akciójához és határozottan kijelentenie, hogy ebből legyen elég.

Pontosan azt tette, ami a feladata: megvédte a gyermekotthon lakóit.

Mert abban azért egyetérthetünk, hogy ennyi erővel mindenkit beengedhetnének ajándékozásra való hivatkozással az intézményekbe, a törvények akkor senkire sem vonatkoznak? És nyilván kellett Fülöp Attila intelligenciája, türelme is ahhoz, hogy másfél órán keresztül próbálja megértetni a Magyar Pétert kísérő asszonykórussal, hogy nem ellenük irányul a jogszabály, hanem a gyermekek érdekét szolgálja. Mondjuk, itt azért tényleg minden elismerést megérdemel az államtitkár, aki még a néha dalra fakadó Magyart és a kórust hagyta énekelgetni, ha már ott vannak. Ez a higgadtság pedig nagyon kiborította Petit, aki láthatóan nem tudott mit kezdeni a helyzettel, sem pedig az elhangzott érvekre nem tudott megfelelő választ adni, csak Gulyás Márton 2.0 verziójaként személyeskedni, provokálni.

Nézzük tényszerűen az elhangzottakat. Fülöp Attila érvelésének alapja a jogi keretek betartása volt. Hangsúlyozta, hogy a gyermekotthonoknak előzetes megállapodást kell kötniük a civil szervezetekkel, mielőtt ajándékokat fogadnának el. Magyar Péter ezzel szemben a gyakorlatban tapasztalt anomáliákra hivatkozott, amikor más politikai szereplők (például fideszes képviselők) akadályok nélkül adományozhattak. Ez az érvelés arra irányult, hogy megkérdőjelezze a kormányzati szabályozás következetességét. Magyar Péter érzelmi apellációt is alkalmazott, amikor a gyermekek jólétére hivatkozott, és azt állította, hogy az ajándékok átadása fontos lenne számukra – ezzel próbálta aktiválni a közönség empátiáját és megjeleníteni magát mint a gyermekek védelmezőjét.

Fülöp Attila viszont inkább higgadt szakmai hozzáállással válaszolt, amivel elkerülte az érzelmi manipuláció csapdáját az érvelésben, és konzekvensen a jogi keretek betartására helyezte a hangsúlyt. A vita során mindkét fél próbálta cáfolni ellenfele érveit. Fülöp Attila többször is megkérdőjelezte Magyar Péter szándékait, megemlítve, hogy politikai tőkét próbál kovácsolni egy érzékeny helyzetből.

Erre Magyarnak az volt a válasza, hogy Fülöp Attila viselkedése nemcsak politikai, hanem morális kérdéseket is felvetett, hiszen a gyermekek érdekeinek védelme minden politikai játszmánál fontosabb kellene hogy legyen. Itt némi ellentmondást vélhetünk felfedezni abban, amit mond, és amit megtesz – nem véletlenül. Az ad hominem jellegű megjegyzések azért nem hiányozhattak a repertoárból most sem: a Tisza Párt elnöke konzekvensen kritizálta az államtitkár személyes jellemét vagy szándékait, ezzel próbálta meg aláásni Fülöp Attila hitelességét, aki viszont Magyar Péter agresszív fellépését bírálta – joggal. Magyar szerint egyébként a kormány szándékosan akadályozza az adományozást, amit Fülöp Attila visszautasított, mondván, hogy éppen a Tisza Párt elnöke az, aki minden civil kezdeményezést politikai célokra használ fel.

A közel másfél órán át tartó huzavonát nézve azon gondolkodtam: vajon Magyar Péter életében lesz-e olyan pillanat, amikor nem csak magára gondol? Amikor nem akarna legyőzni mindenkit, aki nem őt támogatja? Amikor rajta kívül más is létezik a világon? És vajon egy ilyen ember számára tud-e békés lenni a karácsony?

Kívánom, hogy így legyen! Hogy másoknak is az lehessen.

Vezetőkép forrása: Youtube/ATV