„Kereszténynek lenni a XXI. században maga a lázadás” – interjú Szili Katalinnal
„Kereszténynek, konzervatívnak lenni a XXI. században maga a lázadás, annak ellenére, hogy a progressziót a baloldal sajátította ki magának eddig” – fogalmazott a Vasárnap-nak adott interjúban Szili Katalin. A miniszterelnöki főtanácsadó többek között portálunknak arról is beszélt, hisz abban, hogy a 21. század első negyedén túl egy olyan átalakulásnak leszünk részesei, amely inkább a nemzetek Európáját, és a világban is a nemzeti érdekeket tiszteletben tartó kultúrát fog követni. Mint megjegyezte, ez bizonyára nem lesz rövid idő, de a jövő mindenképpen erről fog szólni.
– Egy korábbi interjúnkban Laborczy-Lakner Zoltán Lehel szociológus fogalmazta meg, hogy tudomásul kell vennünk: a keresztények nem keresztény környezetben élnek, a kereszténység egy kisebbségi csoporttá vált Magyarországon és Európában is. Ön mit gondol, milyen jövő vár a keresztény, konzervatív értékrendre?
– Kereszténynek, konzervatívnak lenni a XXI. században maga a lázadás, annak ellenére, hogy a progressziót a baloldal sajátította ki magának eddig. De, gondoljunk csak bele, a haza és haladás jelszavát mennyiben érezzük ma baloldalinak? Azt ugyanakkor megjegyezném, hogy most nagyot fordul a világ, egyre többen érzékelik ugyanis is a globalizáció miatti kitettséget, és ezzel szemben egyre fontosabbá válnak az olyan biztonságot jelentő közösségek, mint a család, a kisebb közösségek. Szerintem elindult egyfajta visszarendeződés, erre utalhat Donald Trump győzelme, vagy hogy az Angela Merkel által fémjelzett nyitott ajtó politikáját felváltani látszik egy konzervatívabb elvárás Németországban a nép részéről. Abban hiszek, hogy a 21. század első negyedén túl egy olyan átalakulásnak leszünk részesei, amely inkább a nemzetek Európáját, és a világban is a nemzeti érdekeket tiszteletben tartó kultúrát fog követni. Ez bizonyára nem rövid idő, de szerintem a jövő mindenképpen erről fog szólni. 
– Talán az ehhez vezető egyik első lépcső az identitás védelmének alapvető emberi joggá emelése, amelyről már több fórumon is beszélt. Hogy jutottunk odáig, hogy az identitásunk is védelemre szorul?
– Alapvető emberi jogként elvileg ma már nagyon sok mindene védelemben részesül az egyes embernek. Védik az adatainkat, az ember egészségét, és sorolhatnám tovább, akkor miért ne lenne jogunk ahhoz, hogy az identitásunkat is védjük, főleg ebben a feloldódó és globalizálódó világban, ahol már az európai kultúra is egészen sajátos irányba halad? Ha az európai közösség nem tesz rendet és fogalmazza meg minél előbb a bevándorló és az őshonos nemzeti közösségek közötti különbséget; ha nem tesz rendet abban, ami a keresztény értékek védelmét jelenti; ha nem tesz rendet azokban a kérdésekben, ami a nemzeti identitás védelméhez való jog elismerését jelenti, akkor nemcsak káosz lesz, aminek csírái már most is tapasztaljuk, hanem ezek a kérdések komoly konfliktusok forrásává válnak. Éppen ezért fontos a nemzeti identitás védelméhez való jog ügyét nekünk napirenden tartanunk. Ennek érdekében jelentetjük meg hamarosan négy nyelven azt a Kalmár Ferenccel közösen írt dokumentumunkat, amely támpontokat, iránymutatást adhat az európai döntéshozóknak. Ebben megfogalmazunk öt alapelvet, amelyek a nemzeti kisebbségvédelem kérdését fedik le, illetve az alapvető emberi jogokból kiindulva az ember identitásának védelméhez való jog alapjait rögzítik. Lehet, hogy ez csak egy kiindulópont, de biztos vagyok abban, hogy ezeket a kérdéseket a következő esztendőkben napirendre kell tűzniük az európai intézményeknek.
– A káoszhoz és a rendcsináláshoz kicsit visszakanyarodva, rendet lehetne tenni a politikai táborok között is, hiszen az Európai Parlamentet nézve sem könnyen eldönthető, ki képviseli a jobb és ki a baloldali értékeket?
– Azt a 20. századi felosztást el kell felejtenünk, ami jobb és baloldalra osztja fel a politikai tárborokat. Ma egyik oldalon létezik egy neoliberális, globalista, mindenben feloldódó, a sajátosságokat elfelejtő, uniformizált világban hívő formáció. A másik oldalon van a hagyományos emberi és nemzeti értékeket, a szuverén jogokat tiszteletben tartók tábora. Ma ez a két értékvilágát küzd egymással. Ez a változás a magyar politikában is végbement, és mára tisztán látszik, hogy van a Fidesz-KDNP által képviselt nemzetben, keresztény értékekben hívő, a szuverenitást tiszteletben tartó politikai erő, és van egy másik formáció, az úgynevezett újbaloldal, amely a globalitás képviselője, annak minden negativumával.
– Elon Musk fogalmazta meg, hogy bár az ő értékrendje nem változott az idők során, miközben korábban liberálisnak számított, ma a konzervatívok közé sorolják. Ez ugyanakkor az Ön politikai pályáján is megfigyelhető.
– Népben-nemzetben gondolkodó keresztény ember voltam húsz évvel ezelőtt is, ahogyan ma is. Szociálisan akkor is ugyanolyan érzékeny voltam, mint most. Azt ugyanakkor fontos látlni, hogy a politikai erőtér hogyan változott az elmúlt másfél évtizedben Magyarországon. Ha már meg kell tennem az összehasonlítást – nyilván nem megtagadva a saját életutamat- akkor ki kell mondani, hogy amikor a szocialista pártban munkálkodtam, éppen a nemzeti és a keresztény elveim alapján kerültem légüres térbe, külön-utasnak tartottak. A szocialistáktól való távozásomat követően mintegy tizenhárom éven keresztül kerestem olyan politikai közösséget, amely keresztény, népben és nemzetben gondolkodik, ugyanakkor szociálisan is elkötelezett. Sokan megütköztek, amikor végül csatlakoztam a Kereszténydemokrata Néppárthoz, holott a szocialistáktól való távozásomat követően már minden és mindenki a keresztény oldalhoz kötött. A keresztényszociális eszmerendszer az, amit vallok, s tulajdonképpen mindig is vallottam. A keresztényszociális párt igazán a történelem során mindig is azzal a problémával küzdött, hogy a baloldal mindig fenntartotta magának a szociális jelzőt, a konzervatív oldal pedig a keresztényt. Mivel ma ez az értékvilág, s az én az értékrendem leginkább a Kereszténydemokrata Néppártban található meg, kézenfekvő volt a csatlakozásom.
– Ebből az is leszűrhető, hogy a baloldal nem, vagy nem volt kellően szociális?
– Az évek beigazolták, hogy az Orbán-kormányok sokkal szélesebb körű szociálpolitikát folytattak, mint a baloldal valaha is. A családtámogatási rendszerek, a bankok megadóztatása, mint szociáldemokrata intézkedések, fel sem merültek a szocialista kormányzás alatt. Való igaz, hogy körülöttem sokat változott a világ az elmúlt 35 esztendőben, de vállalom a konfrontációim, amelyek amiatt voltak, hogy nem tartottam eléggé szociálisan elkötelezettnek a baloldalt, a keresztény és a nemzeti ügyekben folytatott vitákról nem is beszélve. Ennek egyik mélypontja volt a 2004. december 5-i népszavazás, amelynek évfordulójához közeledve fontos kiemelni: ha a szocialista párt akkor megteszi azt, hogy nem a „NEM”-ek mellett kampányol, és engedi, hogy mindenki a lelkiismerete szerint szavazzon, akkor soha nem került volna abba a nemzetet megtagadó helyzetbe, amelyből azóta sem tudtak kikecmeregni, s ami miatt a megsemmisülés szélére sodródott p.
– Ha már a kisebbségek kérdése előkerült, Ön az idei Tusványoson is felhívta arra a figyelmet, nem beszélünk eleget az autonómia kérdéséről. Ez azért is aktuális, mivel Romániában éppen olyan közigazgatási reform fekszik a parlament előtt, amely teljesen átszabná a közigazgatási határokat, a magyar kisebbség kárára. Nyugodtan nevezhetjük ezt ellen-autonómia tervezetnek.
– Nem véletlen, hogy a Magyar Állandó Értekezlet idei zárónyilatkozatába is bekerült, hogy a közösségeink fontosnak tartják az autonómia valamennyi formájának a támogatását. Ami a romániai fejleményeket jelenti, ott egyelőre a régiók átalakításáról szóló törvénytervezetről beszélünk, és én erre csak és kizárólag egy kampányfogásként tekintek egyelőre az azt előterjesztő politikai erő részéről. Ez a javaslat, megjegyzem nemzetközi szabályokba ütközik, amelyek tiltanak minden olyan intézkedést, amely a kisebbségek asszimilációját felgyorsítja. Ha a többségi nemzet nem biztosítja a kollektív jogokat, akkor minden integrációs törekvés egyben asszimilációt eredményez, ezt pedig tiltják a nemzetközi szabályok, köztük a kisebbségi keretegyezmény is. Nagyon fontos ugyanakkor az ilyen kiélezett helyzetekben, a romániai elnökválasztás első fordulója után, amikor a második fordulóba két, egyébként nacionalista jelölt került értékelni azt a történelmi összefogást kiemelni, amit a hétvégi parlamenti választáson a magyar szavazatok is megmutatták, azzal, hogy magabiztosan növelni tudta az RMDSZ a képviselőházi és szenátusi helyeit. Mivel magam is néhány napot a kampányban töltöttem, innen is köszönöm mindenkinek, hogy támogatta az összefogás listáját. Most már csak a reményeim fejezem ki, hogy a kormányban is ott lesz a magyar erő és szakértelem, ahol a döntések velünk születnek, rólunk.
Vezetőkép: Varga Ilona/Vasárnap
