Rétvári Bence figyelmeztetése a Gulag emléknapon: Minden korszakban vannak olyanok, akik készséggel szegődnek a külföldi hatalom szolgálatába
„Mindig akkor jöttek létre Magyarországon munkatáborok, ha idegen ideológiák vették át a hatalmat Magyarországon, és akkor szolgáltatták ki a magyar embereket is, amikor ezek az importált, külföldről jövő ideológiák vezették az országot” – mondta Rétvári Bence, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) alelnöke a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja alkalmából rendezett megemlékezésen.
„Nekünk itt ma 7-800 ezer honfitársunkra kell emlékezni, akiket elhurcoltak a második világháború végén. Fontos kötelességünk, hogy kegyelettel emlékezzünk rájuk, különösen azokra, akik sohasem térhettek haza, akiknek a gyermekei, unokái és dédunokái nem születhettek meg itt, Magyarországon, mert ők örökre a legnagyobb jeges tömegsírban maradtak Szibériában, a Gulag munkatáboraiban” – mondta az alelnök a Gulag áldozatainak emlékművénél a budapesti Honvéd téren.
„Most pedig, a jelenben az a feladatunk, hogy őrizzük Magyarország szuverenitását, hogy soha senki külföldről ne diktálhassa azt, hogy mi történjen Magyarországon. Nekünk, magyaroknak a hagyományainkon, a történelmünkön kívül az önrendelkezésünk a legfontosabb, féltendő kincsünk”
– emelte ki.
„A II. világháború végén nem Sztálin elvárásai szerint alakult a front előrenyomulása, folyamatosan arról számoltak be a Vörös Hadsereg tábornokai Moszkva felé, hogy nagy az ellenállás, lassabban tudnak haladni, mint ahogy Sztálin elvárja, óriási tömegek, sok katona az, aki útjukat állja abban, hogy benyúljanak Európa szíve felé. Márpedig óriási volt a verseny, Sztálin meg akarta előzni a nyugat-európai szövetségeseket, hamarabb akart eljutni Németország közepébe, mint ahogy azt tették akár az angolok, akár az amerikaiak, ezért ebben a versenyben folyamatosan elvárta a leggyorsabb teljesítményt. A tábornokok magyarázkodása, indoklása szörnyű következményekkel járt, hiszen Sztálin azt mondta, hogy ha ilyen sok az ellenálló, ha ilyen sok a német, hogyha ilyen sok a katona, akkor bizony ilyen soknak kell lenni a hadifogolynak is, ilyen sok embert kell a Gulágra hurcolni” – mondta.
Hozzátette: 1944. december 22-én adták ki a Vörös Hadsereg 0060-as számú parancsát, amely alapján mindenkit, aki a német ellenálláshoz volt sorolható, azaz német, vagy németes hangzású neve volt, azokat be kellett vagonírozni. Minden 18 és 30 közötti német hangzású nevű nőt, és minden 17 és 44 év közötti férfit.
Rétvári Bence elmondta, miután elfogytak a németes hangzású nevű emberek, akkor már vittek mindenkit, akinek volt valamije, akit névtelenül feljelentettek, aki értelmiségi volt, vagy az egyházban szolgált, és azt is, aki útjában állt a kommunista párton belül egy párttársának.
„Minden tizenkettedik magyart elvitték a Gulagra. Embertelen körülmények között dolgoztatták őket, nem figyeltek oda sem a ruházkodásukra, sem az egészségükre, sem a betegségükre, nem adtak nekik megfelelő élelmet, hiszen nem is kellett velük elszámolni. Csak számok voltak, és az, hogy éppen egy fagyos reggelen ki nem kelt fel közülük, az már nem volt fontos a rabtartóknak”
– fogalmazott.
A KDNP alelnöke rámutatott, ahhoz, hogy ennyi embert elvigyenek, a Vörös Hadsereg adminisztrációjának szüksége volt kollaboráns kommunistákra
„Egy részük olyan volt, aki pár hónappal korábban még a nyilasokat szolgálta, most azonban a kommunisták segítségére sietett”
– mondta.
„Sajnos minden korszakban voltak, vannak és lesznek olyan emberek, akik készséggel szegődnek a külföldi hatalom szolgálatába. Sőt, néha maguktól jelentkeznek olyanok, akik nem a magyar nemzetet akarják szolgálni, akik nem a magyar embereket akarják védeni, hanem a külföldi erők szolgálatába akarnak állni”
– jegyezte meg.
Rétvári Bence kitért arra is, hogy évtizedekig nem volt ildomos a Gulagra elhurcoltakra emlékezni, sőt, a hazatérők maguk sem szívesen beszéltek arról, amit tapasztaltak, mert féltek a retorzióktól, s mert keserves volt a visszaemlékezés.
A kereszténydemokrata politikus citálta Placid atya szavait, aki maga is megjárta a Gulag rabtelepeit.
„Senkit se tévesszen meg, ha derűsen beszélek a lágerről, nem a borzalmakat hangsúlyozom, hanem a túlélés csodáját”
– idézte az atyát. 
Placid atya történetét Bagdy Gábor, a KDNP budapesti elnöke is felidézte emlékező beszédében. Elmondta, hogy édesapja annak idején bencés diák, sőt Placid atya diákja volt. Ő is belekeveredett abba a koncepciós ügybe, amelyik kapcsán az atyát elvitték. Hozzátette, hogy édesapjának oda már nem kellett követnie őt.
„Placid atya nemcsak áldozat volt, hanem bizonyos értelemben hős, aki segítette a többieket abban, hogy hitüket, reményüket megtartsák, és bizakodjanak abban, hogy túlélhetik azt a kegyetlen tábort”
– jelentette ki Bagdy Gábor.
„Ehhez természetesen segítséget is adott nekik. Néhány életszabályt fogalmazott meg számukra. Az első arról szólt, hogy az élet igazságtalan. Ezzel nem tudunk mit tenni, de az már rajtunk múlik, hogy az élet igazságtalanságait hogyan viseljük el. A második életszabály arról szólt, hogy mindenben meg kell találni a szépet és az örömöt. Harmadikként mindig felhívta a figyelmet az önfegyelem és az önbecsülés fontosságára. Végezetül ki kell emelni a hit szerepét, a hit segít minket abban, hogy megtartson, és a hit ad reményt arra, hogy egymásnak is tudjunk segíteni és az életben együtt tudjunk boldogulni” – mondta Bagdy Gábor, s hozzátette, hogy ezek az életszabályok akár ma is, akár most is, minket is átvezethetnek életünk nehéz pillanatain.
Címlapkép: Rétvári Bence, a KDNP alelnöke, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára beszédet mond a párt Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja alkalmából rendezett budapesti megemlékezésén a Gulag áldozatainak a Honvéd téri emlékkövénél 2024. november 25-én. Fotó: MTI/Soós Lajos
