Budapest elveszett tetődíszei – A Schossberger-bérpalota
Az Andrássy út 8. szám alatti épület, a kevés belső Andrássy úti paloták közül az egyik, amely kupolákkal épült. Az épület története szorosan összefonódik a neves Schossberger család felemelkedésével, akik a korszak leggazdagabb és legbefolyásosabb zsidó származású polgári családjai közé tartoztak.
A család vagyonosodása a kereskedelem, ipar és hadiipar területén kezdődött, a kiegyezést követően pedig Ferenc József császár nemesi címet is adományozott nekik. 
A palota megépítése a család egyik legjelentősebb tagjának, Schossberger Henriknek volt köszönhető, aki a telek megvásárlását követően a neves építészt, Feszty Adolfot bízta meg a tervezéssel. Feszty Adolf a híres festőművész, Feszty Árpád testvére volt. Nevéhez fűződik a Haris-bazár, a Fonciére-palota és a Pázmándy-, Teleky-, Tafler-, Pulitzer-, valamint a Herzl-paloták tervezése az Andrássy úton. 
A háromemeletes bérpalota 1882-re készült el. Sugárúti homlokzatának tetejét két darab szépívű kupola szegélyezte. A palota stílusa az akkori korszak neoreneszánsz ízlésvilágát képviseli. A finom részletek, valamint az elegáns belső terek mind a korszak művészeti és építészeti trendjeinek megfelelően készültek el. A földszinti loggiát vaskos oszlopok támogatták, míg a szintén földszintre tervezett boltozott sgraffito díszítések Lotz Károly stílusát idézték. Az első emeleti szalon a palota egyik legfontosabb helyisége volt, itt találkoztak a család tagjai és a társasági elit, valamint a politikai vezetők is gyakran látogatták. 
A házban bérlakások is helyet kaptak, így az 1880-as és 1890-es években országgyűlési képviselők, miniszterek, iparosok és orvosok is laktak az épületben – köztük a C-vitamin feltalálója, Szentgyörgyi Albert. A földszinten üzlethelyiségek kaptak helyet, köztük a Geittner és Rausch, amely Budapest egyik legismertebb műszaki-és szerszámkereskedése volt. 
A ház társasági élete különösen élénk volt, egészen az 1910-es évekig, amikor Schossberger Henrik és felesége is elhunyt. A Schossberger család örökösei 1912-ben eladták az épületet a Magyar Élet- és Járadékbiztosító Intézet számára. Az épület földszinti üzleteibe a két világháború között több automobil-mintaszalon költözött, többek között a Hazai Automobil Rt., a Bárdi Autó Rt., a Király Automobil, valamint a General Autómobil Kereskedelmi Rt., amely a második világháború alatt német teherautókat árult. 
1917-ben – valószínűleg egy villámcsapás következtében – tűz ütött ki a tetőtérben, amely leégett. Ekkor semmisülhettek meg a palota ékességei, a kupolák, amelyeket az újjáépítésekor sajnos már nem pótoltak, sőt egy negyedik szintet építettek a házra, amely szerencsére a ház eredeti neoreneszánsz stílusához illeszkedett. Az 1930-as évek végén a Magyar Nemzeti Bank Nyugdíjintézete vette meg az épületet, később a Fővárosi Közlekedési Felügyelet használta a házat, megtartva az előző évtizedekben jellemző iroda és bérház funkciókat. 
A második világháború elenyésző károkat hagyott maga után a Schossberger-bérpalotán. A ház lassú pusztulása a háború után kezdődött, amikor a tulajdonos a magyar állam lett és a korábbi nagypolgári lakásokat feldarabolták. Az új lakók keveset költöttek az állagmegóvásra, így a 20. század végére és a 21. század elejére az épület állapota kritikussá vált. 
