Római és honfoglalás kori sírokat is találtak a Pest vármegyei Csévharaszton
Csévharaszton, egy újonnan azonosított lelőhelyen zajlott tervásatás az ősz folyamán: ebben az eddig kevésbé kutatott régióban egy izgalmas, többkorszakos lelőhely bontakozott ki, ahol főként bronzkori, szarmata és honfoglalás kori temetkezéseket tártunk fel, amelyek jelentős mennyiségű és változatos leletanyagot rejtettek – ismertette közösségi oldalán a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum.
A Giedl Dániel vezetésével megvalósult Csévharaszt–Nyárfa-dűlő lelőhelyen végzett tervásatásról részletes beszámoló jelent meg vasárnap a Közösségi Régészet Egyesült Facebook-oldalán:
A település tágabb környezete Pest vármegye déli részének régészeti szempontból eddig kevésbé kutatott területét képezte, így kiemelt jelentőséggel bír, hogy a feltárás során több korszak emlékanyagát ismerhettük meg a bronzkortól egészen a magyar honfoglalás időszakáig. A lelőhelyre az elmúlt években folytatott intenzív talajművelés során felszínre került jelentős mennyiségű honfoglalás kori leletanyag hívta fel a figyelmet, melynek nyomán fémkereső műszeres és klasszikus terepbejárás segítségével, valamint topográfiai adatok elemzésével vette kezdetét a terület alaposabb feltérképezése. Az előkerült leletek, illetve a laza, homokos talajú dombháton feltételezhető temetkezések földművelés általi bolygatása nyilvánvalóvá tették a feltárás szükségességét
– írták.
Az ásatás során 650 négyzetméteren 50 régészeti jelenséget tártak fel. 
A kutatás egyik legfontosabb eredménye, hogy a felszíni adatok kiértékelése alapján sikerült lokalizálni azt a gazdag honfoglalás kori női temetkezést, amelyből a korábban napvilágot látott leletek származhatnak tárgytípusként számontartható lánctöredékek, illetve egy egyedi kialakítású, kőbetétes ezüstgyűrű is – tudatták a beszámolóban.
Hozzátették, noha a sírt a szántás jelentős mértékben megbolygatta, abban így is több mint ötven mellékletet tártak fel, amelyek között megtalálhatóak az elhunyt egykori ruházatát díszítő, változatos kialakítású és funkciójú, aranyozott ezüst kaftánveretek, kerek ruhaveretek, valószínűleg lábbeliveretként szolgáló kis ezüstszegecsek, díszített fülesgombok, valamint a korszak hagyatékában ritkább tárgytípusként számontartható lánctöredékek, illetve egy egyedi kialakítású, kőbetétes ezüstgyűrű is.
Érdekes szakmai adat, hogy e temetkezés sem azonos korú sírsorba, sem sírcsoportba nem illeszkedett, hanem önmagában állva látott napvilágot, így további kutatások szükségesek annak megállapításához, hogy a sír tágabb környezetében rejtőzhetnek-e további honfoglalás kori temetkezések, vagy pedig őseink előttünk ma már ismeretlen okból kifolyólag egykor magányosan temették el a korabeli társadalomban kétségkívül előkelő helyet elfoglaló hölgyet
– jegyezték meg.
A beszámolóban kitértek arra is, hogy számos, a római császárkor időszakára, ezen belül a szarmata korra keltezhető temető részletként értelmezhető számos további sírt is feltártak. Bár a korszakban általános jelenségként megfigyelhető sírrablás igen nagy mérteke e sírok túlnyomó többségét sem kerülte el, a napvilágot látott leletanyag így is jelentősnek tekinthető. (3. kép)
Több sírból kerültek elő a szarmata viseletre általánosan jellemző különféle fibulák, ékszerek, övtartozékok és esetenként akár több száz, a női ruházat alsó szegélyének felvarrott díszítéseként szolgáló, különböző méretű és színű gyöngyszem
– közölték. (4. kép). 
A tájékoztatásból kiderül, hogy gyakoriak voltak a sírokba helyezett kerámia edények is, amelyekbe egykor a túlvilágra szánt étel- vagy italmelléklet kerülhetett. Az általánosabb tárgytípusok mellett egy sírból aranyrozetták is napvilágot láttak, amelyek a szarmaták legkorábbi magyarországi időszakához, az úgynevezett aranyhorizonthoz köthetőek. 
E temető minden irányban túlnyúlik a feltárási felületen, s lehatárolása jövőbeli kutatást igénylő feladat – jelentették ki.
A közlés szerint a honfoglalás kori és szarmata temetkezések mellett nagyobb számban kerültek elő bronzkori urnasírok, amelyek a Vatya-kultúrához köthetőek. A díszített és olykor tállal lefedett urnák egy része kiváló állapotban maradt fent és egyben kiemelhető volt – írták, s hozzátették, hogy ezekről háromdimenziós dokumentációt készítettek, majd a leleteket restaurátorműhelybe szállították, ahol további bontásuk jelenleg is folyamatban van.
Szintén bronzkori, de csak további elemzéssel korszakolható pontosabban az a temetkezés is, amelyet bár kiraboltak, de az elhunyt lábánál a sírgödör alján szerencsésen megmaradt egy kerámiaedény társaságában található, szintén nem mindennapi leletnek számító bronztőr. 
A környék elmúlt évtizedeinek első tervszerű ásatása rámutatott, hogy a település északi határában található, itt-ott nyárfákkal ölelt szántó szélfútta homokdombját többezer évig választották temetkezési helyül a Kárpát-medencében megtelepedő különféle kultúrák, amelyek sokszínűségéből a jelenlegi kutatás csupán ízelítőt tudott nyújtani. Az előkerült leletek jelentősége és az újabb adatok ugyanakkor egyaránt fontos információkkal járulnak hozzá mind a fenti korszakok, mind a szűkebb régió és a település történetének alaposabb megismeréséhez – összegezték a bejegyzésben, amely teljes terjedelmében a közösségi oldalukon olvasható.
Címlapkép: A római császárkor időszakára, ezen belül a szarmata korra keltezhető sírokat is feltártak a Csévharaszt külterületén folytatott tervásatás során a Ferenczy Múzeumi Centrum szakemberei és az önkéntesek munkája révén. Forrás: Facebook/Közösségi Régészeti Egyesület
