A kollektív bűnösséget egyszer és mindenkorra el kell törölni – jelentette ki Szili Katalin

Ez egyes területeken, például Kárpátalján még nem egyértelmű, a Vajdaságban viszont már megtörtént a történelmi megbékélés is – hangsúlyozta megnyitóbeszédében Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó a Nyolcvan éve történtek a magyarellenes atrocitások – A történelmi megbékélés egy évtizede című konferencián szerdán Szabadkán.

Hozzátette: nyolc évtized után ki kell mondani, hogy „nem lehet senkit bűnösnek tekinteni sehol, csak azért, mert egy nemzethez tartozik, csak azért, mert éppen magyarnak született”.

Emlékeztetett arra, hogy 1944-ben Csúrogon, Mozsoron és Zsablyán a szerb partizánok kiűzték az embereket a házaikból, és meggyilkolták őket. „Egyetlen egy bűnük volt, az, hogy magyarok voltak” – húzta alá, és rámutatott, hogy a történtek után évtizedekig senki nem beszélt ezekről az eseményekről.

A második világháborúban Jugoszlávia német lerohanása után, 1941 áprilisában a Délvidék magyar fennhatóság alá került. Újvidéken és környékén a magyar honvéd- és csendőralakulatok által 1942 elején végrehajtott partizánvadász rajtaütésekben mintegy 3-4 ezer ember vesztette életét, főként szerbek és zsidók. Az 1942-es „hideg napok” után két és fél évvel, az 1944. október 17-től 1945. február 1-ig tartó jugoszláv katonai közigazgatás idején Tito partizánjainak megtorlóakcióiban a becslések szerint legkevesebb 20 ezer délvidéki magyar halt meg. A legvéresebb események színhelye Csúrog, Mozsor és Zsablya volt, ahol szinte a teljes magyar lakosságot kiirtották, a túlélők pedig soha nem térhettek vissza otthonaikba.

Szili Katalin kiemelte, hogy megálljt kellett parancsolni a folyamatnak, és ki kellett mondani, hogy a kollektív bűnösséget el kell törölni. Ez Szerbiában megtörtént, és 2013-ban a történelmi megbékélésre is sor került. Az eseményeket elfelejteni nem lehet, az viszont fontos kérdés, hogy meg lehet-e bocsátani a történteket.

Hozzátette ugyanakkor, hogy önmagában a megbékélési folyamat a fontos, és azok állhatatossága, akik a tiltások ellenére is keresztet állítottak a meggyilkoltak emlékére, és akiknek köszönhetően megindulhatott a megbékélési folyamat.

„Elindult egy folyamat, amely pontosan abban testesült meg, hogy kimondták 2003-ban, hogy el kell törölni a vagyonelkobzást és a visszatérési tilalomra vonatkozó szabályokat, 2006-ban pedig elfogadták a rehabilitációs törvényt. 2011-ben eltörölték a kollektív bűnösséget, és jóvátételt írtak elő”

– húzta alá.

A miniszterelnöki főtanácsadó szerint a most élő nemzedékeknek az a feladatuk, hogy átadják ezt a tudást a következő generációknak, hogy a XXI. században ne következhessen be az, hogy bárki is egy másik közösséget bűnösnek tekintsen, „vagy ártatlan emberek életét azért vegye el, mert úgy gondolja, hogy a kollektív bűnösség létezik”.

„Ezért az a feladatunk, ahogy ez történt is: megnevezni a bűnt, eltörölni egyszer és mindenkorra a kollektív bűnösséget bárhol is vagyunk, nemcsak a Kárpát-medencében, hanem a világban, és toleranciára és tiszteletre tanítani a következő nemzedéket, arra, hogy minden egyes nemzethez tartozó vagy közösséghez tartozó védhesse saját identitását, és ha nem követett el bűnt, ne nevezhesse soha senki bűnösnek”

– fűzte hozzá.

A megnyitóbeszédekben elhangzott, hogy a történelmi megbékélés politikai hátterét a két ország kormánya mellett Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség tavaly elhunyt elnöke alapozta meg.

Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke beszédében rámutatott, hogy Kárpát-medencei szinten egyedülálló, amit a Vajdaságban sikerült elérni a történelmi megbékélés szempontjából, a tiszteletadással pedig tartoztunk a leszármazottaknak és az ártatlan áldozatoknak.

Hozzátette: a történelmi megbékélés elsősorban azoknak köszönhető, akik évtizedeken keresztül nem hagyták feledésbe merülni az ártatlan áldozatok emlékét, „hiszen ezek az emberek mind a fejükkel játszottak”. „Másodsorban azoknak tartozunk hálával és köszönettel, akik szintén a saját személyes szabadságukat, életüket, állásukat, karrierjüket veszélyeztették azáltal, hogy kutatták ezeket az eseményeket történészként, helytörténészként, leszármazottként, hiszen ők is az életükkel játszottak” – tette hozzá.

A VMSZ elnöke végül rámutatott, hogy csak a kétezres években kezdtek másként tekinteni a történtekre, és már nemcsak a tudományos kutatásra helyezték a hangsúlyt, hanem szerepet kapott a politika is, előbb csak vajdasági, majd országos szinten is.

Ebben pedig kiemelt szerepe volt Pásztor Istvánnak, aki nélkül „politikai síkon az égadta világon semmi nem történt volna” – húzta alá. Emellett pedig szükség volt arra is, hogy 2012-ben a Szerb Haladó Párt nyerje meg a választásokat, a korábban kormányzó Demokrata Pártnak ugyanis nem volt „bátorsága ahhoz, hogy politikailag szembenézzen a negyvenes évek hagyatékával”.

A Csúrogon és környékén történtekről 1990-ig beszélni sem lehetett. A szerb kormány 2014-ben, hét évtized után helyezte hatályon kívül a három vajdasági település, Csúrog, Mozsor és Zsablya magyar lakosságának kollektív bűnösségét kimondó határozatot.

Az áldozatoknak Csúrogon 2013-ban állították emlékművét, akkor Áder János magyar és Tomislav Nikolic szerb államfő is fejet hajtott a második világháborúban és azt követően ártatlanul kivégzettek előtt.

Ezt a történelmi megbékélést szintén közös főhajtással erősítette meg Sulyok Tamás magyar és Aleksandar Vucic szerb köztársasági elnök az idén október 28-án.

Címlapkép: Szili Katalin, a Kárpát-medencei autonómiatörekvések egyeztetéséért felelős miniszterelnöki megbízott beszédet mond a Halzl Józsefnek, a Rákóczi Szövetség örökös, tiszteletbeli elnökének emlékére rendezett konferencián a Várkert Bazárban 2021. november 13-án. Fotó: MTI/Kovács Tamás