Jézus 2024 az egyetlen reményünk, avagy: bibliai útmutató az elnökválasztáshoz

A Biblia nem csak vallási dokumentum, hanem a nyugati kultúra és irodalom alapköve is. Ismerete segít megérteni számos klasszikus művet, filmet, zenét vagy művészetet, amelyek gyakran hivatkoznak bibliai történetekre vagy idézetekre. A Biblia üzeneteinek megértése és alkalmazása jobbá és gazdagabbá teheti mindennapi életünket és kapcsolatainkat. De vajon, mit sugall, mit mond a Biblia az amerikai elnökválasztásra készülődők számára? Erről a kérdésről jelent meg Carlos Camponak, a Washingtoni Bibliamúzeum vezetőjének véleménycikke a mai Christian Postban.

Az írás címe: „Ez a választás tegye a Bibliát szavazási útmutatóvá.” A szerző így fogalmaz: Az elmúlt néhány hónapban mosolyogtam, amikor elhaladtam néhány „Jézus 2024, az egyetlen reményünk” tábla mellett, arra gondolva, hogy megragadtak valamit abból a kétségbeejtő szellemből, amely sokunkban ott munkál  ebben a választási ciklusban. (…) Sok kérdés személyesen érint minket, és részint szenvedélyesek vagyunk, részint szorongunk attól, hogy mi vár a nemzetünkre.

Mivel a jelöltek álláspontja bizonyos esetekben teljesen ellentétes, mindkét fél gyakran „egzisztenciális fenyegetésként” írja le a másikat. Tévedés ne essék, elengedhetetlen, hogy választott tisztségviselőink visszhangozzák és felerősítsék értékeinket.

Ám ha átolvassuk a Bibliát, és annak fényében nézzük a történelmet amit a Szentírás mond nekünk, rájöhetünk, hogy a világi vezetés átmeneti, és a hatás nem örök. A vezetők – jók vagy rosszak – jönnek-mennek, és nem számít, hogy ki ül a Fehér Házban a novemberi elnökválasztás után, mert Isten ül trónján a mennyben, és végső soron szuverén e világ felett.

Az alapítók megértették Ézsaiás próféta bölcsességét, aki azt mondta: „A fű elszárad, a virág elhervad, de Istenünk szava örökké megmarad.” Isten igéje állandó, változatlan és mindenek felett álló marad a mulandó vezetők világában.

Arra vagyunk hivatva, hogy részt vegyünk a társadalomban, legyünk só és fény, város a dombon. Jézus sokkal többet beszél arról, hogyan kell élnünk, mint arról, hogy mit képviseljünk.

Ahogy a Máté 22-ben olvashatjuk: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a nagy és első parancsolat.” Jézus emlékeztet bennünket arra, hogy Isten iránti szeretetünknek életünk minden területében meg kell nyilvánulnia, nem csak lelkiségünkről és vallásosságunkról hanem abban is, hogyan szavazunk.

A második parancsolat: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Ha ezt a két parancsolatot összekapcsoljuk, a szavazatunk és a másként szavazó emberekkel való kapcsolatunk a hit kifejezésévé válik.

A választások kihívják intellektusunkat és más emberekkel való kapcsolatainkat. Ugyanakkor megnyugvást hozhat az, hogy Isten nem a szavazófülkébe hív minket, hanem hozzá. Isten arra hív minket, hogy kövessük Őt, ne a megválasztott földi uralkodót. Szeretetre és nem hatalomra hívott nép vagyunk.

Isten vezetése minden kormány tekintélyét felülmúlja. Ezzel vigasztalódnunk kell. Nem számít, ki tölti be a hivatalt, Isten birtokolja a végső hatalmat felettünk. Ha a földi kormányzatok elkerülhetetlenül alulmaradnak, és a politikai tervek kudarcot vallanak, mi alávetjük magunkat Isten szerető tekintélyének és az Ő örök, változatlan tervébe vetett bizalomnak. Terve felülír minden politikai tervet.

Talán amellett, hogy elolvasunk egy szavazási útmutatót, ki kellene nyitnunk a Bibliánkat. A szavazási útmutató hasznos tanácsokat adhat átmeneti politikai kérdésekben. A Bibliánk azonban örök bölcsességet tartalmaz.

Ha életünket Krisztus evangéliumához méltóvá akarjuk tenni, akkor a Szentírást használva kell szavaznunk, miközben tudatában vagyunk annak, hogy melyek a politikai vezetés korlátai. El kell rejtőznünk Krisztussal, el kell utasítanunk a végső társadalmi és politikai identitást, és identitásunkat a mi Messiásunkban kell fellelni. Még akkor is, ha kísértést érezhetünk arra, hogy bálványozzuk a politikai vezetőket, mert hiszünk abban, hogy rendbe hozzák ingatag hajónkat, megmentik nemzetünket, miközben elfelejtjük, hogy a többiekre úgy tekintsünk, mint Isten egyenrangú képmásának hordozóira.

Ezért kérem olvasóinkat, menjenek el szavazni, és vegyenek részt a politikai folyamatban Isten Királyságának polgáraiként, szeretettel, feddhetetlenséggel és Isten Igéje iránti elkötelezettséggel. Ahelyett, hogy cinikusak, harciasak és kimerültek lennénk, koncentráljunk továbbra is arra, hogy az örök trónon ülő szerető Isten tanítványai legyünk.

Címlapkép forrása: Unsplash