Eltűnt épületek nyomában – A Magyar Királyi Államvasutak Északi fűtőháza
A főváros XIII. kerületében található a Magyar Királyi Államvasutak Északi fűtőháza és teherpályaudvara, a Nyugati pályaudvar tehermentesítésére. 1911-es átadásukkor a fűtőháztelep a kor legmagasabb színvonalát képviselte, amelyet úgy alakítottak ki, hogy rendkívül hatékonyan folyhatott a munkavégzés. A hetvenezer négyzetméteren elterülő létesítmény egy város volt a városban: volt itt vasutas laktanya, fűtőház főnökség, műhelyek, raktárak, víztorony, szén tárolók és rostálók valamint salakszállítók is.
Az 53 méter magas, fa borítású és hengeres formájú Inztze-rendszerű víztorony is kuriózum volt, melynek tartályába egyszerre 1000 köbméter víz fért bele. A járműüzem kivitelezői a híres Neuschloss Ödön és Marcell fivérek cége volt, érthető tehát, miért használtak fel a megvalósítás során nagy mennyiségű faanyagot.
A közelben épült fel az államvasutak tisztviselői és családtagjai számára egy hét lépcsőházból álló szecessziós bérpalota is, amelynek templomszerű, vörösréz tornyai még a Gellért-hegyről is látszódtak. A bérházban élő alkalmazottak naponta az Északi fűtőház Tatai (akkoriban név nélküli) útról nyíló főbejáratán keresztül, egy tekintélyt parancsoló székelykapu alatt jártak dolgozni. A székelykapu közvetlen szomszédságában állt a portás és családjának a háza, melynek különlegessége a mozgalmas tetőzetén túl a fafaragványokkal díszített hengeres formájú óratornya volt, négyszögletes toronysüveggel.
Az épület tetőzete az 1944-es bombázások idején sérült meg, de nem jelentősen. Később az épületet szinte felismerhetetlenségig átalakították. Az eredeti székelykapu is túlélte a második világháborút, későbbi sorsa azonban ismeretlen.
A vasútüzem északi részére egy 22 állásos félkör és egy 34 állásos háromnegyed kör alakú fűtőház épült, melyek fordítókoronggal voltak ellátva – utóbbi a történelmi Magyarország legnagyobb fűtőháza volt. A mozdonyszínek acélvázas, fa- és palafedésű tetőzete, illetve az égetett tégla falazata elterjedt volt a korabeli ipari épületeknél. A mozdonyokat hatalmas vaskapuk mögött fűtötték fel, a kapuk fölött számozás jelezte a beállóhelyet. Mindkét mozdonyszínhez tartozott széntüzelésű kazán, melyek hatalmas kéményei messze ellátszódtak.
Egyes visszaemlékezések szerint a fűtőházat 1944-ben több bombatalálat is érte, sőt a Rákosrendezőnél történt hatalmas lőszerrobbanás okozta lökéshullám is jelentős károkat okozott az épületekben. Mindkét mozdonyszín megsérült, ugyanakkor a kisebb 22-állásos épület tetőzete több helyen beszakadt, palaburkolása leesett. Egy 1951-ben készült filmhíradóban még látható az épület falazata és a csupasz acéltetőzet. Később azonban a teljes épületet lebontották, pedig menthető lett volna.
Az Északi fűtőház a háborút követően felvette a kommunista aktivista, Hámán Kató nevét és csak a rendszerváltás után nyerte vissza eredeti elnevezését. A leromlott állapotú vasútüzemet az utolsó pillanatban megmentették a teljes pusztulástól. Az Északi Fűtőház területén megnyílt Magyar Vasúttörténeti Park Európa legnagyobb vasúti múzeuma. Mára Budapest egyik kihagyhatatlan turisztikai nevezetességévé vált.