Németországban dőlhet tovább a nyugati elit kártyavára

A balliberális fősodornak hamarosan nemcsak a valósággal, hanem a választói felháborodással is mindenütt szembesülnie kell.

Annak idején a kommunizmussal is sokan, sokszor próbálkoztak, hátha sikerül a gyakorlatban is megvalósítani a hagymázas utópiát. Mivel ez sehol sem járt sikerrel ott, ahol nekifutottak, ma már csak a világ egyes eldugott szegleteiben kísérleteznek vele. Hasonlóképpen járt a most az Európai Uniót és a nyugati világot uraló elit több gondolata is, hiszen kiderült róluk, hogy a valóságban nem működnek. Hamar rá kellett döbbenni például, hogy az Oroszországot térdre kényszeríteni igyekvő szankciók valójában az európai embereknek okoznak pénzügyi nehézségeket és álmatlan éjszakákat, miközben az orosz gazdaság és a Moszkvával kereskedő cégek köszönik szépen, jól vannak. Ennél is utópisztikusabb gondolat volt ugyanakkor az, hogy az Európába tömegesen érkező migránsokat majd sikerül a nyugati társadalmakba integrálni.

Az ébredés ezen a területen sokkal hosszabb ideig tartott és sokkal fájdalmasabb, mint a háborúval kapcsolatban.

Európa ugyanis 2015-öt követően – amikor Angela Merkel meghirdette a Wilkommenskulturt – olyan szélesre tárta a kapukat, hogy azon több millió illegális bevándorló jutott be a kontinens nyugati felére.

Ez a tömeg pedig mára kezelhetetlen problémát jelent nemcsak szociális, hanem biztonságpolitikai szempontból is. A folyamatot ugyanakkor nem lehet leállítani, hiszen migránsok tömegeiről azt sem tudják a hatóságok, hogy éppen hol vannak. Éppen ezért hiába derül ki valakiről, hogy nem jogosult a menedékkérelemre, a kitoloncolás szinte lehetetlen. Ráadásul egyre másra történnek a visszaélések a nekik juttatott támogatásokkal, legutóbb pedig az is kiderült, hogy vannak olyanok, akik menekültstátuszuk ellenére hazajárnak Afganisztánba családlátogatásra.

Lyukak a rendszerben – Németország nem is akarja tudni, hány afgán migráns jár haza nyaralni

És valószínűleg ezek az esetek még mindig csak a jéghegy csúcsát jelentik, hiszen sok olyan visszaélés is lehet, amelyről egyelőre senkinek sincs tudomása. Ami viszont még ennél is elképesztőbb, az a biztonsági kockázat, ami a migráció miatt kialakult.

És éppen ez az, amiből a németeknek is egyre inkább elege van.

Nem véletlen, hogy sosem látott magasságokban van a rendszerkritikus pártok támogatottsága és mélyponton a kormánykoalíciót alkotó pártoké. Ráadásul a legnagyobb ellenzéki erő, a CDU sem tudta begyűjteni a kormánypártoktól lemorzsolódó protest szavazókat, hiszen az emberek nagy része a kereszténydemokratákat ugyanúgy az elitet alkotó rendszer részének tekinti. Amiben még igazuk is van, hiszen Friedrich Merz, a CDU elnöke éppen most ajánlott szövetséget Olaf Scholz kancellárnak a migráció kezelését illetően.

Azt tehát a politikai elit is kezdi felismerni, hogy a társadalom mást akar, mint eddig, mást akar, mint ők.

Ugyanakkor eddig nem látszik, nem látszott az az erő, amely valódi változásra, változtatásra késztetné a német fősodorbeli pártokat. Ebből a szempontból lesz kulcsfontosságú a vasárnap esedékes két tartományi választás, hiszen mindkét helyen a rendszerkritikus pártok komoly előretörésére lehet számítani. Nagy kérdés, hogy a voksolás után milyen kormány alakulhat majd, ami attól is függ, hogy a választók mennyire fejezik ki meglévő elégedetlenségüket. Mi pedig bízzunk benne, hogy a német jobbközép figyelmeztető jelként értékeli majd az eredményeket, és elindul egy olyan irányba, ami a konzervatív, keresztény politikához való visszatérést jelenti. Ez ugyanis nemcsak Németország, hanem egész Európa érdeke lenne, hiszen így Európa legerősebb állama is csatlakozhatna az egyre erőteljesebb patrióta ébredéshez, amelyet Kelet-Európa mellett már Skandinávia és Dél-Európa államaiban is tapasztalunk.