Heidelsperger István püspöki helynök: Jézus tanítványainak is becsengetnek
Az első osztályba lépő gyermekek várják a legnagyobb izgalommal az új iskolai év kezdetét, no meg az ő szüleik, ugyanolyan izgatottan, ha nem nagyobbal! A többiek, a nagyobbak már mondhatják: folytatjuk a tudomány várának meghódítását! Kissé banális és fellengzős ez a kép, de vitathatatlan, hogy a tanulás bizonyos értelemben harc. Naponkénti küzdelem az új ismeretekkel, kihívásokkal, elvárásokkal. Harc saját kényelmességünkkel, olykor lustaságunkkal, vagy ahogy Jézus korholja tanítványait az emmauszi úton: „milyen rest, késedelmes szívűek vagytok” – hívta segítségül a Bibliát is Heidelsperger István püspöki helynök, plébános, iskolalelkész, akinek tanévkezdő gondolatai a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye oldalán jelentek meg.
Mint írta, Jézus tanítványainak is becsengetnek. Nemcsak hittan, de sok egyéb tantárgy is akad a Mester iskolájában. Legtöbb olyan tantárgy, ami a naponkénti testneveléshez hasonlítható. Nem véletlen, hogy az egyik legismertebb tanítómesterünk, Pál apostol gyakran használ sportos hasonlatokat, amikor az egészséges keresztény élet rendjébe akar beavatni. Pál különös szeretettel idézi fel a futás képét. Remélem, az előző napokban sokan követtük – valamilyen szinten – a most már mögöttünk hagyott párizsi olimpiát. Hálás vagyok a sok szép és örömteljes percért, melyeket a magyar olimpikonok szereztek nekünk.
Nem véletlen, hogy Pál apostol kedvenc sportága a futás. Hiszen ennek különböző mozzanataiban a figyelmes szem fontos bibliai tanítások üzenetének megjelenését is felfedezheti – mutatott rá a püspöki helynök.
Kezdjük rögtön a starttal! A versenyzők perceken át csöndesen készülnek, összpontosítanak, néhányan keresztet vetnek, majd letérdelnek a startvonalra.
„Térdelő rajt!”
Ugye ismerős ez a jelenet az evangéliumból is. Amikor a feltámadt Krisztus mennybemenetele előtt útnak indítja tanítványait a világmisszióba, az apostolok leborulnak Uruk előtt. Saját keresztény életünkből is felismerhetünk hasonló ünnepi és felemelő indításokat.
Talán fénykép is őrzi, amikor a rajtnál, megkeresztelkedésünket követően édesanyánk oda térdepelt az oltárhoz, karján velünk, hogy együtt részesüljünk Isten áldásában. Sokan megtalálják a családi fotóalbumban azokat a pillanatokat is, amikor az elsőáldozási, a bérmálkozási, majd pár évvel később az esküvői oltár előtt térdeltek, és mi, papok a szentelendő püspök előtt az oltár előtt arcra borultunk, megerősítő áldást kérve életünk legfontosabb döntéseire.
Pál apostol a filippi híveknek címzett levelében szemléletesen írta le az induló futó test tartását, stratégiáját. Hogyan és miért száll versenybe:
„Ami mögöttem van elfelejtem, ami előttem van, annak nekifeszülök, egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalomért.”
Hála Istennek, mára igen népszerű tömegsport a futás, a kocogás, a gyaloglás, a kerékpározás. Az orvosok szinte receptre írják fel mindenkinek az egészséget karban tartó testmozgást. Sokan csak önmagáért, a jó közérzetet ajándékozó mozgásért húznak futó cipőt. Nincsen különösebb távlati céljuk, ahová szeretnének megérkezni. A lényeg, hogy mozogjanak, megőrizzék, netán javítsák erőnlétüket. Természetesen már önmagáért a futásért is elég elindulni.
De az apostol ennél többet, nagyobb lehetőséget lát Jézus atlétái előtt.
Ha odatérdelünk a startvonalra, és reménységgel felemeljük fejünket, szemünk felnyílhat, és felfedezhetjük a vonzó végső célt, Isten elhívásának végső jutalmát
– írta. Ez a szó legszorosabb értelmében véve vonzó cél, amelynek elérésére érdemes egészen odaszánni magunkat. Az igazán nagy meglepetés, hogy a cél is közeledik hozzánk, Urunk várja, akarja, segíti a találkozást. Minderről reális, élő reménységgel így vall Pál apostol: „… nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már a célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott a Krisztus Jézus.”
Ennek a minket is megragadó jézusi szeretetnek vonzó ígéretével startolhatunk térdelő rajtból az új iskolai tanévben. Induljunk a klasszikus tanévnyító fohásszal:
Veni, Sancte Spiritus! Jöjj, Szentlélek!
És folytassuk Túrmezei Erzsébet bátorító szavaival: „Elmúlt a régi és kezdhetem az újat, adj erőt nekem, hogy bátran induljak új utamon, mindig bátran Te utánad. Véled az élet új hajnala vár!”
