Budapest elveszett tetődíszei – A Drechsler-palota

Az Andrássy út (korábban Sugárút) Oktogon és Bajcsy-Zsilinszky út közötti szakasza a 19. század második felében épült be fényűző bérpalotákkal. A Magyar Királyi Államvasutak Nyugdíjintézete az épülő Operaházzal szemben lévő, akkor még beépített telket azzal a céllal vásárolta meg, hogy ott építhesse fel a luxusbérházát, aminek lakbéreit az évtizedeket a cégnél eltöltők nyugdíjaira akarta fordítani.

A tervek elkészítésével Lechner Ödön építészt bízták meg. Az ifjú Lechner ebben az időszakban még nem talált rá saját építészeti stílusára, ezért a bérpalota még a francia reneszánsz stílusjegyeit viseli magán.

Lechner Ödön később az általa alapított magyaros szecessziós stílusban számtalan vidéki és fővárosi épület tervezet, többek között a Földtani Intézetet, a kőbányai Szent László templomot, a Vakok Intézetét, az Iparművészeti Múzeumot, valamint a Hold utcai Postatakarékpénztárat.

Az 1883 és 1885 között épült palota középrizalitján két négyszögletes alaprajzú torony, közötte magastető kapott helyet. Mindkét torony különlegesen díszes lanternában végződött, a magastető tetősíkjainak találkozásánál pedig horganylemezből készült díszműbádogos záróelem húzódott. A főpárkány felett kőből faragott kőkorlát futott, melyeket gazdagon díszített mellvédek tagoltak.

A bérpalota földszinten működött a Reitter Kávéház, amelynek Lechner Ödön tervezte berendezése, falikárpitjai, faburkolatai a kortársakat is lenyűgözték. Tulajdonosának neve Drechsler Béla volt, akinek a családneve később az egész épületre ráragadt, ezért emlegetik Drechsler-palotaként is az épületet. A kávéház olyan híres volt, hogy Szinyey-Merse Pál, Puccini és Mahler is megfordult benne.

1909 novemberében egy zárlat miatt keletkezett tűzvész következtében leégett a tető, ami nemcsak az épület tetején okozott károkat, de a kisebb udvarba lehulló parázs az ólomüvegablakok egy részét is megrongálta, így egyszerűsített formában kellett őket újra elkészíteni. Egyes vélemények szerint a tetőt ekkor egyszerűbb formában építették vissza, de ezt számos archív fénykép cáfolja.

A torony díszes lanternáit, a díszműbádogos záróelemeket, valamint a mellvédek nagy részét nem a második világháborús események sodorták el, a palota szinte sértetlenül átvészelte Budapest ostromát. A tetőornamentikák vesztét minden bizonnyal az 1950-ben a BUVÁTI tervezésében megindult részleges átalakítás okozta, amelynek eredményeként 1953-ban az Állami Balettintézet beköltözhetett az épületbe. 1969-ben aztán elindult a pénzhiány és más nehézségek miatt végül közel tizenöt éven át húzódó felújítás, amiből kimaradt a tető és portálok eredeti állapotának helyreállítása.

Az épület privatizációját követően a Táncművészeti Főiskola névre változott Állami Balettintézet 2002-ben elhagyta a palotát, amelynek állapota rohamosan romlott ezután. Félő volt, hogy az értékes épületben visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el.

Végül a hányattatott sorsú épület 2023-ban újra megnyílt a W szállodalánc részeként, a felújítás generáltervezési munkálatait a Bánáti-Hartvig Építész Iroda végezte. Az újjászületett épület visszakapta eredeti tetődíszeit, így újra eredeti szépségében láthatóak a tornyok díszes lanternái, a magastető díszműbádogos záróelemei, valamint a korábban eltávolított mellvédek is.

Címlapkép: A Magyar Királyi Államvasutak Nyugdíjintézete Lechner Ödön tervei alapján építtette fel a később Drechsler-palota néven elhíresült épületet az Operaházzal szemben. Forrás: FSZEK