Budapest elveszett tetődíszei – A pesterzsébeti községháza
A Soroksárhoz tartozó Gubacsipuszta területén az osztrák-magyar kiegyezés után két telep alakult ki: az egyik Erzsébet királyné (Sissi) tiszteletére az Erzsébetfalva nevet kapta, a másiknak Kossuth Lajos után Kossuthfalva lett a neve. A két telep 1897-ben szakadt el Soroksártól és alakult önálló nagyközséggé Erzsébetfalva néven.
Az 1900-as évek elejére rohamtempóban nőtt Erzsébetfalva lakossága, ahol főleg azok a kisebb jövedelmű családok vásároltak telket, akik a környező ipari területek, például a csepeli Weiss Manfréd gyárban, valamint a ferencvárosi Fegyver és Gépgyárban dolgoztak. A növekvő lakosság ügyeinek intézésére és érdekeinek képviseletére született meg az igény egy községháza felépítésére. 
Az eredeti terv az volt, hogy az új községháza földszintjén egy kaszinó kap helyet, amelynek bérleti díja pénzügyileg fenntarthatóvá teszi az épületet. Azonban a környék kisebb jövedelmű lakossága ellenezte a kaszinót, ahol csak a vagyonosabbak tudtak szórakozni. Végül 1905-ben megkezdődött az építkezés a korszak egyik legnevesebb szecessziós stílusban alkotó építésze, Hegedűs Ármin tervei szerint. 
A zsidó származású Hegedűs Ármin nevéhez számtalan korabeli épület kötődik a történelmi Magyarország területén. A fővárosi épületei közül a legismertebbek az újpesti Községháza (ma Városháza), a Gellért szálló, az Új Köztemető tornyos főbejárata, a Budapesti Zsidó Hitközségi Gimnáziuma (ma ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskola), a Fiumei úti sírkert árkádsora, valamint a Török Bankház a Szervita téren.
A magyaros szecessziós stílusú épület alaprajza „U” alakot mutatott. Főhomlokzata két szélső és egy középső rizalittal rendelkezett. A középső tagozat két templomtoronyra emlékeztető tornya egy magastetőt fogott közre. Az épület főpárkányzata felett hullámzó, népi motívumokkal ellátott pártázat futott körbe, tetőzetét pedig Zsolnay-mázas cserepek és díszek tették lenyűgöző megjelenésűvé. A középső rizalit első emeletén kapott helyet az községi elöljáróság ülésterme, melynek hatalmas ablakait színes ólomüveggel bélelték. 
A községháza megépítésével alakult ki az addig központ nélkül gyarapodó Alvófalu, Erzsébetfalva főtere, ahová még a HÉV is befutott. Az épület előtt áll 1903 óta a Horvay János és Füredi Richárd alkotta Kossuth-szobor. A község 1924-től Pesterzsébet névvel városi rangot kapott, majd 1932-ben Árpád-házi Szent Erzsébet halálának 700. évfordulója alkalmából a Pestszenterzsébet nevet kapta. Kuriózumnak számít, hogy 1931. március 29-én még a Zeppelin léghajó is tett egy kört a városháza felett. 
Csaknem tizenhárom évvel később már más célból érkeztek repülőgépek Pestszenterzsébet fölé. Máig tisztázatlan, hogy a főváros ellen elkövetett 1944. április 3-i angolszász bombatámadás milyen célt szolgált, hiszen a településen sem katonai, sem ipari létesítmény nem volt. A támadásban többszáz polgári lakos vesztette életét és bombatalálatot kapott a városháza középső része is. Egy korabeli fénykép tanúsága szerint, az előjáróság üléstermének helyet adó középső rizalitból csak a falak maradtak meg. Az épület jellegzetessége, a két torony azonban szinte teljesen sértetlenül megmaradt. 
Arról, hogy milyen statikai és állékonysági problémák lehettek velük, nincs információ. Mindenesetre mindkét tornyot elbontották és 1946-ban részlegesen felújítva átadták az épületet. Pestszenterzsébet 1950-től több más településsel együtt nagy Budapest része lett és a főváros XX. kerületét alkotja. Így az 1970-es években a megnövekedett lakosságszám miatt a Városházát egy modern, az eredeti szecessziós épülethez nem illő épületrésszel bővítették ki, amely a mai napig megcsonkítva várja, hogy visszaépüljenek meseszép tornyai.
Címlapkép: Budapest elveszett tetődíszei – Korabeli képeslap az erzsébetfalvai Községházáról. (Forrás: pesterzsebeti.info)
