Sérti a jogállamiságot a magyar EU elnökséggel szemben tervezett bojkott

Hétfőn este Eric Mamer, az Európai Bizottság vezető szóvivője bejelentette, hogy Ursula von der Leyen elnök úgy határozott, hogy az Európai Bizottság politikai helyett csak technikai, azaz köztisztviselői szinten képviselteti magát a magyar EU elnökség informális tanácsülésein. A döntésre a „közelmúltban felmerült fejlemények” fényében került sor, fogalmazott a szóvivő Orbán Viktor miniszterelnök békemissziójára utalva, amely egyhangú tiltakozást váltott ki az uniós vezetőkből. Úgy tűnik, hogy Magyarország béketörekvéseivel, a szuverenitáspárti politikai erők térnyerésével szemben azonnal ellentámadást indított az Európai Bizottság elnöke és az uniós működést korábban domináló politikai erők.

Minden lehetséges eszközzel igyekeznek megakadályozni a változást és megtartani hatalmukat, még akkor is, ha ezzel sértik a jogállamiságot és veszélyeztetik az unió működőképességét.

A XXI. Század Intézet szerkesztőségünknek szerdán megküldött elemzése feltárja, hogy a Magyarország uniós soros elnökségével szemben tervezett bojkott hogyan sérti az uniós szerződéseket és az intézményrendszer működőképességét.

„Egy demokráciában az emberek beszélnek egymással”

Mint írták, az európai uniós biztosok von der Leyen döntése alapján nem vehetnek részt a magyar elnökségi eseményeken, a kitétel pedig úgy tűnik, hogy a jelenlegi, távozás előtt álló uniós biztosokra és az ősz folyamán újonnan érkezőkre egyaránt vonatkozna – amennyiben von der Leyen elnyeri az Európai Parlament támogatását az újrázásra. A szóvivő közölte emellett a Bizottság elnökének azon döntését is, hogy az Európai Bizottság tagjaiból álló biztosi kollégium megszakítja eddigi gyakorlatát és nem látogat Magyarországra a soros uniós elnökség kezdete alkalmából.

A Bizottság elnökének döntése – amellyel a mandátumismétlésre törekvő von der Leyen szemmel láthatóan saját baloldali támogatottságát igyekszik minden lehetséges eszközzel biztosítani – számos tagország vezetőjéből váltott ki visszakozást. Luc Frieden luxemburgi miniszterelnök a napokban sajtónyilatkozatban ellenezte a magyar uniós elnökség találkozóinak bojkottálását.

Egy demokráciában az emberek beszélnek egymással

– jelentette ki a kereszténydemokrata politikus. Szerinte „a luxemburgi álláspontokat különböző ügyekben jobban lehet közvetíteni, ha képviseltetik magukat az üléseken és világosan kommunikálnak a magyarokkal a saját értékeikről.” Karl Nehammer osztrák kancellár a vitával kapcsolatban úgy foglalt állást, hogy Orbán Viktor tabut döntött, amiről beszélni kell, de erre válaszként nem lehet egy másik tabut megszegni, tehát nem helyes bojkottálni a magyar soros elnökséget.

Hollandia szintén elutasítja a hivatalos bojkottot és eseti alapon fog dönteni arról, hogy részt vesz-e a magyar uniós elnökség rendezvényein – közölte Dick Schoof holland miniszterelnök a Telegraaf című napilapnak adott nyilatkozatában.

A magyar uniós soros elnökséggel szembeni fellépés valójában nem a soros elnöki feladatokat ellátó országot bünteti, hanem a tanácsi jogalkotási munkát lehetetleníti el

– értékelte a helyzetet elemzésében a XXI. Század Intézet.

A bojkott sérti a lojális együttműködés elvét

Az Európai Unió Tanácsának magyar elnöksége továbbra is együttműködésre törekszik valamennyi tagállammal és intézménnyel. Az elnökségi eseményekre a tagállamokat és intézményeket azzal a céllal hívtuk meg, hogy a közös európai kihívásokra keressünk közös válaszokat. Ez valamennyi tagállam és intézmény feladata és felelőssége

– jelentette ki Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszter.

A szuverén nemzetállamok önkéntes és komplex együttműködésének egyedülálló és egyetlen módja az egyes érdekek és álláspontok összehangolása, erről szól az uniós integráció. Ráadásul az uniós elnökség betöltése nem jog, hanem a soros tagállam kötelezettsége, mint ahogyan a tanácsülések megszervezése, lebonyolítása is az. A lojális együttműködés elve az uniós intézményekre is vonatkozik, az előírás értelmében az EU intézményei egymással és a tagállamokkal is következetesen kötelesek együttműködni. Von der Leyen a bojkottal politikai okokból akadályozza a tanácsi munkát, ugyanis biztosok helyett köztisztviselőket küldeni nemcsak diplomáciai szempontból sértő valamennyi résztvevő számára, de az ügyek érdemi előrevitelét is gátolja. Az Európai Bizottság köztisztviselői nem jogosultak döntéshozatalra, csak technikai mandátumuk szűkre szabott keretei között jogosultak eljárni, a politikai szintű döntés és irányvonal minden esetben az uniós biztosra tartozik.

A lojális együttműködés alapelvéről az Európai Unióról Szóló Szerződés (EUSZ) 4. cikk (3) bekezdése rendelkezik, amelynek értelmében az unió és a tagállamok kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában. A tagállamok a Szerződésekből, illetve az unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket, segítik az uniót feladatainak teljesítésében és tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti az unió célkitűzéseinek megvalósítását.

A Bizottság elnöke részéről bejelentett bojkott pedig éppen ilyen intézkedés: sérti az EU célkitűzéseit és működését.

A szakirodalomban sok helyen hűségrendelkezésként vagy egyfajta hűségzáradékként hivatkoznak erre a rendelkezésre, amelynek szövege egyébként alig változott az 1950-es évek óta. Az Európai Gazdasági Közösségről szóló Római Szerződés (EGK) 5. cikkében szereplő hűségzáradékot, amelyet a Római Szerződés fogadott el, annak idején a német delegáció kezdeményezésére iktatták be a német szövetségi hűség elve (Bundestreue) mintájára, és az Európai Szén-és Acélközösségről szóló Szerződés (ESZAK) 86. cikke alapján szövegezték meg. Ez azért is jelentős, mert az ESZAK kidolgozása során többször hangsúlyozták a tárgyaló felek, hogy maga az együttműködési alapelv a pacta sunt servanda nemzetközi közjogi elv egy variációja, vagyis azt támasztja alá a tagállamok és az uniós intézmények viszonyrendszerében, hogy a megállapodásokat be kell tartani, az európai együttműködés működőképességét meg kell tartani.

Az Európai Unió Bíróságának (EUB) gyakorlatából következik, hogy a lojális együttműködés fő címzettjei a tagállamok, azonban az EUB több döntésében hangsúlyozta, hogy az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdése kölcsönösséget ír elő: az alapelv által támasztott kötelezettségek tehát nemcsak a tagállamokat, hanem az uniós intézményeket is kötik (pl.: 358/85. és 51/86. sz. Franciaország kontra Európai Parlament egyesített ügyek, a C-213/88 és C-39/89 sz. Luxemburg kontra Európai Parlament egyesített ügyek, a C-234/89. sz. Delimitis–ügyben hozott ítélet, vagy a C-344/01. sz. Németország kontra Bizottság ügy.) Egyes döntések (pl.: C-45/07 sz. Európai Közösségek Bizottsága kontra Görögország, az úgynevezett IMO-ügy) következetesen hangsúlyozzák, hogy a lojális együttműködés elvárása ugyanolyan mértékben terheli az intézményeket, mint a tagállamokat.

Ursula von der Leyen hozzáállása valamennyi szuverén uniós tagállammal szemben elfogadhatatlan magatartás, egyúttal az uniós Szerződéseket is súlyosan megsértette – állapították meg az elemzés készítői.

Szükséges az uniós intézmények és vezetőik politikai elszámoltathatósága

Ursula von der Leyen számára, úgy tűnik, továbbra is elsőbbséget élveznek saját politikai elkötelezettségei és karriercéljai az uniós jogalkotási ügyek előrehaladásához, az EU működőképességének fenntartásához és a Szerződésekben rögzített előírások betartásához képest. Komoly politikai elvárásokkal néz szembe az újraválasztás előtt álló Ursula von der Leyen, hiszen az Európai Parlament baloldali képviselői levelet fogalmaztak, amelyben Magyarország szavazati jogának felfüggesztését követelik. Úgy vélik, alig kezdődött el a magyar uniós elnökség, Orbán Viktor „máris jelentős károkat okozott” békemissziójával, mivel aktívan olyan politikai menetrendet követ, amely ellentétes a közös uniós állásponttal.” „Ehhez valódi tettekre van szükség, például Magyarország szavazati jogának felfüggesztésére a Tanácsban, mivel a gyakorlat azt mutatja, hogy a puszta szóbeli elítéléseknek nincs hatása” – fogalmaztak a levélben, amelyet számos ország és parlamenti frakció, köztük az Európai Néppárt, a liberálisok, szociáldemokraták és az európai zöldek egyes képviselői is aláírtak.

Úgy tűnik, hiába szavaztak az európai emberek a békére, a biztonságra és a változásra, az európai baloldal nagy része az állampolgárok akaratával ellentétes irányba akarja tovább kormányozni az uniót, a nekik nem tetsző törekvéseket pedig egyszerűen kiiktatnák

– írta elemzésében a XXI. Század Intézet.

Az Európai Unió csak akkor szolgál rá saját polgárai bizalmára, ha nem harmadik országok prioritásai vagy éppen önös üzleti célok vezetik működését, hanem minden esetben saját polgáraik érdekei alapján jár el. Minden, ami ezzel ellentétes, fokozza a tagállamok sebezhetőségét, veszélyezteti az Európai Unió biztonságát, gazdasági ellenállóképességét és cselekvési szabadságát. Az európai választásokon a választópolgároknak lehetősége nyílt arra, hogy véleményt nyilvánítsanak a fejük felett meghozott uniós döntésekről: elvárják, hogy az EU vezetői védjék meg az emberek érdekeit, tartsák be a Szerződéseket, és állítsák helyre a demokráciát saját működésük terén. A magyar elnökséggel szemben tervezett bojkott, hasonlóan számos más múltbeli esethez, sérti az EU alapértékeit, a demokrácia elvét. A hasonló egyedi jogsértéseinek feltárása és összefoglalása szükséges, mert ezek együttesen alapot teremthetnek egy olyan jogállamisági eljárás bevezetésére, amely az európai választók elvárásainak megfelelően biztosítják az uniós intézmények és vezetőik politikai elszámoltathatóságát.

Az uniós intézményeknek tehát sürgősen változtatniuk kell eddigi gyakorlatukon, mert az európai polgárok többsége a változásra szavazott 

– vonták le a tanulságot az elemzés készítői.

Címlapkép: Az újraválasztására pályázó Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a bizottság hetenkénti ülése előtt Brüsszelben 2024. június 26-án. Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet