Nem tud mit kezdeni a Nyugat az orosz-ukrán háborúval

Több, mint két éve zajlik az öldöklés és a vérontás és ebben az évben még biztosan folytatódnak is a harcok. A Nyugat ugyanakkor egyelőre több kárt okozott, mint hasznot.

2022. február végén, vagyis most már két és fél éve, hogy Oroszország a nemzetközi jogot semmibe véve megtámadta Ukrajnát és egy elfogadhatatlan háborút indított a szomszédja ellen. A konfliktus kezdetén Moszkva gyors győzelemre számított, az ukránok ugyanakkor hősies védekezésüknek – és a már akkor is az országban lévő nyugati fegyvereknek – köszönhetően visszaverték az első hetek komoly támadásait és nem omlottak össze.

Ez adott lehetőséget a Nyugatnak arra, hogy számolatlanul elkezdje önteni a pénzt és a fegyvert ebbe a háborúba.

Az amerikai cél egyértelmű. Washingtonban felismerték annak a lehetőségét, hogy eljött a történelmi pillanat Oroszország végső meggyengítésére ráadásul úgy, hogy ezért egyetlen amerikainak sem kell az életével vagy a vérével fizetnie. Az USA szempontjából ez azért fontos, mert ha Moszkva nem tényező a nemzetközi porondon, akkor Washington teljes erejével a Pekinggel szembeni versengésre koncentrálhat, ami a következő évtizedek meghatározó konfliktusa lesz. Az amerikai stratégák ugyanakkor felismerték a helyzetben rejlő további lehetőséget is.

Ha ugyanis sikerül nekik Európát leválasztani az olcsó orosz energiáról, akkor egy fontos ipari konkurens versenyképességét teszik tönkre, és taszítják saját függésükbe. A céljukat pedig el is érték.

Bár a németek eleinte vonakodtak, az Északi Áramlat felrobban(t)ása után Nyugat-Európában mindenki érezte, hogy csak egyetlen lehetősége van, és szolgalelkűen hajtották fejüket az amerikai szankciós igába. Tették mindezt úgy, hogy közben az USA-hoz hasonlóan komoly összegekkel és fegyverekkel támogatták Ukrajnát. Így jutottunk el a sisakoktól az élet kioltására alkalmatlan fegyvereken és a könnyű-, majd nehézpáncélosokon át a légvédelmi rendszerekig és a vadászrepülőkig.

Európa olyannyira adakozó volt, hogy közben saját magát tette kiszolgáltatottá.

Merthogy míg az Egyesült Államokat nem rendítették meg az óriási adományok, addig Nyugat-Európa pénzt és fegyvert is erőn felül adott – nyilván amerikai kérésre azzal a szlogennel, hogy Oroszország nem nyerheti meg ezt a háborút. Egyelőre ez nem is történt meg. De bárhogy is alakul a helyzet a harctéren, hol tartunk most? Mit sikerült elérni a háború ilyen mértékű elhúzásával?

Az áldozatok száma egyre csak növekszik, Ukrajna egyre nagyobb területei vannak szétbombázva és válnak lakhatatlanná, egyre több ember kerül kilátástalan helyzetbe. Európa ipara, versenyképessége és katonai védelme romokban, eladósodottsága pedig egyre magasabb szintre ugrik. Ez két és fél év háborújának a mérlege.

Az emiatt érzett frusztráció persze tapintható Nyugaton. Nem véletlen, hogy egyesek már szárazföldi csapatok Ukrajnába küldéséről, vagy épp nukleáris elrettentésről beszélnek. Valahogyan ugyanis szeretnék elkerülni, hogy a befektetett rengeteg energia semmissé váljon. A háborús pszichózis persze másképpen is megjelenik. Aki ugyanis békepárti hangot üt meg, aki arról beszél, hogy van alternatíva, aki azt mondja, hogy tűzszünetre van szükség, azt egyből kiátkozzák az európai közbeszédből.

Oda jutottunk, hogy a Nobel-békedíjjal kitüntetett Európai Unióban szitokszóvá vált a béke, és kirekesztés vár arra, aki ezt képviseli.

Pedig a jelenlegi helyzetben, amikor minden tönkremegy körülöttünk, a békepárti álláspont nemhogy legitim, hanem az egyetlen és kizárólagos helyes vélemény. Az európai emberek ezt láthatóan felismerték a legutóbbi választáson. Itt tartunk most, és a helyzet rossz, de nem reménytelen. Az európai emberekben ugyanis, úgy tűnik, még van némi józanság.

Címlapkép: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke (b) és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kezet fog a kijevi sajtóértekezletükön 2023. február 2-án, amikor az Európai Bizottság küldöttsége Kijevben tárgyal az ukrán vezetéssel az Oroszországgal vívott háborúról. Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij